2009. február 25., szerda

Dolgok, amiket elfelejtek elmeselni..

Egy aucklandi kis kavezoban ucsorogtunk Gaborral, o valami napilapot, en egy noi magazint olvastam (na jo, en csak a kepeket nezegettem).

Gabor: Mit gondolsz a megeroszakolasrol?
Agota: ????
Gabor: Arra gondolok, hogy szerinted te hogyan kezelned?
Agota: Gondolom, hogy nem tul jol.. Nem tudom. Miert?
Gabor: Csak ugy..
Agota: De komolyan, miert?
Gabor: Most olvastam egy cikket, hogy megtamadtak utazokat itt Uj-Zelandon, elvittek mindenuket es megeroszakoltak a lanyt.
Agota: Aha..
Gabor: De ne aggodj, ilyen csak ketevente egyszer fordul elo..



Tegnap atjott jatszani Anna egy baratnoje, es ugy mutatott be engem, hogy "ez itt Agota, aki nagyon vicces". :)


Vasarnap egy kesoi reggelire mentunk Eszterekkel egy kozeli etterembe. Rendeltunk, es amikor Anna (o a 8 eves kislany) kerte a kedvencet (valami bananos, szalonnas, edes bagett), akkor a pincer odafordult hozzam es megkerdezte, hogy legyen-e gyerek adag. En csak neztem, meg pislogtam, hogy miert tolem kerdezi, vagy hogy esetleg az en kajamrol beszel-e. De Eszter azonnal valaszolt neki, hogy igen, legyen. Na, ekkor jottunk ra, hogy a pincer azt hitte, hogy mi vagyunk a szulok, Eszterek pedig a nagyszulok.. Philip 60 eves, Eszter pedig 50, bar joval fiatalabbnak latszanak.


A kedvenc kajajuk a csirke paprikas, nokedlivel. Es nagyon vicces, amikor azt mondja Adam, hogy "Mami, can I get some more nokedli, please?" Jah, es Adam imad enni. Barmennyit barmibol. De leginkabb a zoldsegeket szereti, paprikat, brokkolit, sargarepat, gombat..

2009. február 24., kedd

Adammal es Annaval, majd az egesz csaladdal..
Posted by Picasa
Szerda reggel van. Befejeztuk a haz festeset, amit igazabol Gabor csinalt, hiaba sirtam neki, hogy hadd segitsek, nem hagyta. Elbucsuztunk mindenkitol, tegnap megvolt az utolso vacsi is es egy ora mulva indulunk a repterre.

Tegnap felhivtuk a Qantast, hogy kideritsuk mikorra tudnank eltolni a repjegyet (kb 3 hetre gondoltunk), es kiderult egeszen aprilis vegeig nincsen ures hely. Igy nem tudjuk meghosszabbitani a nyaralast, 3 es fel het mulva repulunk Hongkongba, onnan pedig majd vissza Londonba. Nem tul jo hir, de nincs mit tenni. Annyiban konnyiti meg a helyzetet, hogy igy egyertelmu, hogy nem veszunk autot, hanem berlunk. Fel is hivtunk egy ceget Christchurchben, es mar a repteren, ma delutan megkapjuk a kocsit es indulhatunk utunkra. Igy nem lesz aggodalom az eladas korul, van biztositasunk, plusz teljes felszereles a kocsiban..

Eszterek hihetetlen kedvesek voltak az elmult 2 es fel hetben. Rengeteg penzt takaritottunk meg azzal, hogy itt lehettunk, plusz meleg zuhany, minden este finom vacsi vart minket.. Szoval, nagyon halasak vagyunk nekik.

Mindjart megprobalok felrakni roluk egy kepet.

2009. február 21., szombat

Szoval ott tartottunk, hogy az auto majndem felrobbant.. Masnap visszamentunk es sikeresen meg is talaltuk a kocsit. Elvittuk egy szerelohoz, aki kb masfel ora alatt es $110 -ert megcsinalta. Aznap is vegig szakadt az eso, igy nem volt kedvunk tovabb serafikalni a varosban, inkabb hazamentunk.

Este Gabor talalkozott Anthonyval, a volt fonokevel. Megittak par sort, megtargyaltak, hogy mi, ki, hogy s mint..

Szombaton reggel ujra koran keltunk es mentunk a piacra. Mar megint (vagy meg mindig) voltak ismerosok, sot, egy magyar par parkolt le mellenk. Egy 8.5 honapos kisbabaval voltak, Abellel. 4 honapos volt, amikor elindultak erre az utra, es meg kb 3 honap all elottuk. Nagyon kis edi-bedi volt Abel. Es milyen szep neve van!
A piacon persze senki nem vette meg az autot, de legalabb nem esett az eso. Delutanra meg volt beszelve egy sraccal, hogy ranez az autora, igy ot felhivtuk, hogy mi vegeztunk. Mar a telefonban mondta, hogy kevesebb penze van, mint az altalunk meghirdetett ar, szoval tudtuk, hogy ha meg is veszi, csak $1500-ot fog fizetni. De ezen a ponton mar nem akadtunk fenn semmin, hiszen $1500 joval tobb, mint $0. Szoval talalkoztunk Robbal, vezette kicsit az autot. Vegig azon imadkoztunk, hogy abban a 10 percben pont ne romoljon el semmi. Es nem romlott!!! A posta pont bezart az orrunk elott, igy el kellett mennunk a varos masik vegebe egy masik postara. Na, ez meg stresszes volt, ugyanis ujabb 15 perc jott, amit ki kellett birnia az autonak, mielott alairjuk a papirokat es megkapjuk a penzt. De csodak csodajara nem tortnet semmi katasztrofa es ELADTUK A KOCSIT! :)

El sem akartuk hinni, hogy tenyleg sikerult. Beultunk kajalni egy helyre, kozben a neten megvettuk a repjegyet Christchurch-be szerdara. Visszabuszoztunk a varosba, aztan beultunk egy moziba. Egy vigjatekot neztunk, a Zack & Miri make a porno-t. Hihetetlenul vicces volt. En is sokat kacarasztam, de Gabor vinnyogott, meg visitozott a nevetestol (ismeritek azt, amikor ps-eznek Petivel es golt lo, na ugyanaz a hang). 9 utan holt faradtan ertunk haza, de auto nelkul es egyszeruen csak elajultunk.

Szoval most meg itt vagyunk 3 napot, azalatt rendbe rakjuk a hazat kivulrol. Le kell festeni, meg ilyesmi. Plusz meg ki kell otolnunk, hogy mivel koszonhetnenk megEsztereknek azt a sok segitseget. Barmilyen otletre nyitottak vagyunk!!!

2009. február 19., csütörtök

Na, ezt lassan mar el sem merem meselni. Iszonyat benak vagyunk Gaborral.

Tegnap azt terveztuk, hogy elmegyunk kirandulni a kozeli Rangitoto szigetre. En eleg rosszul aludtam elozo ejszaka, plusz reggel vettuk eszre, hogy a vodafone tobb penzt akar levenni a szamlankrol, mint kellene, igy ugy dontottunk, hogy inkabb maradunk es elintezzuk ezt, meg az autohirdetesre is ranezunk. Csakhogy a konyhaban mar Eszter vart minket elkeszitett szendviccsel es gyumolccsel a turahoz. Konkretan 5 percunk volt elkeszulni, hogy elerjuk a kompot. En nem mosakodtam elozo este, kocos volt a hajam es meg fogat sem mostam, plusz nem is volt nagyon kedvem menni, ezert mondtam Gabornak, hogy mondja meg, hogy nem ma megyunk. Dehat mind ismerjuk Gabor babyt, nem is ertem, hogyan gondoltam, hogy o majd nemet mond. Kiment a konyhaba, es elkezdett ossze-vissza motyogni, hogy ezt kell elinteznunk, meg azt kellene csinalnunk, es... De Eszter ragaszkodott hozza, hogy ma van jo ido, ma kell menni. Visszajott Gabor, es azt mondta, hogy mennunk kell es kesz.. Persze, az a mondat nem hagyta el a szajat, hogy "Nem ma megyunk, hanem holnap." Na, szoval nekiindultunk, de igazabol eleg uncsi volt. Az egesz sziget egy nagy vulkan, es nincs rajta semmi. De konkretan semmi. Fak, meg foldut. Na, de, mindegy is, hiszen ok csak jot akartak..

Ma reggel ujra volt egy jelentkezo az autora, es nem fogjatok kitalalni, de nem vette meg. A viz felforrt, es majdnem (Gabor szerint abszolut nem majdnem, ne tulozzak mar; de igy hatasosabb a sztori) felrobbant a motor a srac feneke alatt. (Jah, igen, ezekben a kocsikban a motor az elso ulesek alatt van.) Kedves volt egyebkent, mondta, hogy jol megy a kocsi, de ezek utan inkabb nem venne meg. Mar nem is mondtunk semmit Gaborral, csak neztunk bamban. Kesobb, amikor mar lehult az auto, szoval bele is lehetett nezni, eszrevettuk, hogy az egyik csovon, amin a hutofolyadek aramlik, van egy lyuk, ahol szepen elcsopog az osszes viz. Megprobaltunk hazamenni, de sajnos megint lerobbantunk.. Ez mar meg sem kottyant nekunk, rutinosan kiszalltunk az autobol, jol becsaptuk az osszes ajtot es hazajottunk busszal. Mar nem tudok mit mondani, vagy gondolni ezzel kapcsolatban. Luzerek vagyunk!

2009. február 16., hétfő

Meg mindig semmi..

Egesz heten vartunk, csak vartunk, de nem telefonalt senki, hogy most azonnal meg akarja venni a kocsit. Szombaton reggel koran keltunk, kimentunk az aucklandi piacra. Vegig szakadt az eso. Megallas nelkul egesz nap. Eleg sok auto volt kint, legalabb 15, es kb egy vevo sem. A tobbiekkel (akik szinten arultak a kocsijukat) egyutt kaveztunk, meg kekszet ragcsaltunk es nagytetelben sajnaltuk egymast es magunkat. Mindenki levette a cipojet, es papucsban, vagy mezitlab maszkalt a sok eso miatt. Igazabol egy kisebb to alakult ki a parkoloban, es tobben abban csoszogtak fel s ala unalomuzes keppen. Osszesen 4 vasarlo jott el aznap, es senki nem vett egy autot sem. Hazamentunk es keszultunk(lelkiekben) a masnapra.

Vasarnap egy nagyobb piacra mentunk, ahol mar vagy 30-35 campervan volt, es kicsitvel tobb vevo, mint elozo nap. Boldogan konstataltuk, hogy nem esik az eso, sot sutott a nap. Szinte mindenkit ismertunk elozo naprol, igy ismeroskent udvozoltuk egymast. Elovettuk a szekeket, ucsorogtunk, beszelgettunk.. Sajnos, aznap sem jott eleg ember, es ujra nem sikerult eladni az autot. Azt hiszem, osszesen 4 kocsi kelt el.

Delutan azonban kaptunk egy telefont, hogy a neten latott hirdetes alapjan szeretne egy srac megnezni a kocsit. Talalkoztunk vele, egy kanadai gyerek volt; kicsit vezette az autot, azt mondta, hogy tetszik neki. Megbeszeltuk, hogy masnap elvisszuk egy szerelohoz egy altalanos vizsgalatra, es ha azon atmegy, akkor megveszi a kocsit. (Mar itt is joval aron aluli osszegrol tudtunk csak megegyezni vele egyebkent. 4 het alatt annyit valtozott a piac, hogy dobbenet. Anno meg kapkodtak a kocsikat, most semmi.) Tudjuk, hogy baj van a kocsival, es egesz este azon ragodtunk Gaborral, hogy vajon mennyi fog kiderulni a problemakrol. Szoval ma elmentunk a szerelohoz, aki nem sok jo hirrel tudott szolgalni. Aprosagokbol talalt egy csomot. Ilyeneket, hogy a hatso rendszamtabla nincs megvilagitva, meg hogy a kozepso ules biztonsagi ove mukodik ugyan, de torott, meg hogy a viztartaly fedojet ki kell cserelni. A sracnak sajnos ennyi is eleg volt, es visszalepett az uzlettol. Iszonyat idegesito, hogy nem azert nem vette meg, mert az auto le fog robbanni 2 orai vezetes utan, vagy mert felforr a viz.. Ezek a dolgok nem derultek ki. Ilyen hulyesegeken buktuk el..

Jah, egyebkent eddig barkivel beszeltunk (tobbnyire a piacos tarsakra gondolok), mindenkit atvertek az autoval. Volt egy par, akiknek az egesz motort ki kellett cserelni, volt akinek az elso 10 km-en felrobbant valami az autoban, es volt aki tobb ezer dollart koltott a javittatsra az uatazas soran. Szoval, nem vagyunk egyedul.

Most nagyon torjuk a fejunket, hogy mit csinaljunk. Ununk mar itt lenni, csak vesztegetjuk az idonket. Eszterek egyebkent nagyon kedvesek, szivesen latnak meg tovabb is minket. A kovetkezo dilemmat az jelenti, hogy a deli szigeten vegyunk-e autot, vagy csak bereljunk.. Nem nagyon akarjuk ezt a cirkuszt megegyszer vegigcsinalni. (En nem birom tul jol, es bar Gabor rettenetesen turelmes, lassan ot is kiboritom.. )

Peti! Boldog szulinapot! XXO

2009. február 15., vasárnap

Meg elunk.. csak varunk.

2009. február 11., szerda

Meg semmi

Ma kapaltunk, majdnem egesz nap. Tudom, most sokan a szivukhoz kapnak. En, egy kapaval nem csak rohejes, de veszelyes is. De orommel mondhatom, hogy senki nem serult meg. Pedig jo sokat volt a kezemben. Eszter elegedett volt a munkaval este, igy mi is nyugodtabban faltuk fel a makaronit vacsinal.

Most mar tuti, hogy anya abszolut mindenkinek megemlitette a blogot, akivel eleteben valaha talalkozott, mert ma kaptam egy emailt Magdika nenitol, aki Orsi alsos osztalyfonoke volt. Eloszor emailben terveztem megkoszonni a megemlekezest, de amikor nekialltam, fogalmam sem volt, hogyan kezdjem. Ha talalkoznank, "Csokolom"-mal koszonnek, de ezt emailben igazan nem lehet. Ra kellett jonnom, hogy foglmam sincs, hogyan kell levelezni.. Szomoru. Szoval gyotrodtem egy ideig, aztan ugy dontottem, hogy majd eloben megkoszonom, ha egyszer hazajutunk, es addig is:

Magdika neni, koszonom szepen, orulok, hogy tetszik a blog. Nem mindig vagyunk annyira derusek, mint ahogy tunik, de azert igyekszunk nagyon. Most nekem pl elegge honvagyam van. De persze, amint tovabbindulunk, ez el fog mulni (remelem).


Egyebkent meg senki nem telefonalt auto ugyben.. :(

2009. február 10., kedd

Varunk...

Tegnapelott delutan erkeztunk meg Aucklandbe. A varosban sehol nem lehet ingyen parkolni, igy kifizettunk egy oranyi helyet es gyorsan korbeszaladtunk nehany hostelben kirakni hirdeteseket a kocsirol. Az egy ora epp arra volt csak eleg.
Eddig minden varosban talaltunk olyan helyet, ahol volt nyilvanos wc, meg egy kis park, parkoloval es nyugodt szivvel toltottuk ott az ejszakat. Na, ilyen hely Aucklandben nincs. Vacilaltunk egy kicsit, hogy mi legyen, aztan ugy dontottunk, hogy felhivjuk Esztereket ( a Sutyika neni fele ismerosoket), hogy hadd maradjunk az o udvarukban par napot. Philip ( a ferj) vette fel a telefont. Nem tudtam, mennyire fog emlekezni ram, igy csak azt kerdeztem tole, hogy tud-e valamilyen jo kis helyet, ahol leparkolhatnank. Azzal kezdte, hogy toluk nem messze van ket kemping, de igazabol, ha akarunk hozzajuk is mehetunk. Annyira orultem neki, hogy felajanlotta, mert igy nem kellett kerni. Elmondta, hogy hol laknak es kb fel ora mulva mar naluk is voltunk. Addigra Eszter is hazaert. Nagyon kedvesek mar megint. Azt mondtak, hogy nyugodtan maradhatunk par napot, nem leszunk lab alatt. Na, ebben mi annyira nem hiszunk, igy probaljuk hasznossa tenni magunkat. Pl mi mosogatunk kaja utan, illetve ma kitakaritottuk a hazat, amig Eszter elment a gyerekekert. Es a legjobb az egeszben az, hogy megkerdeztuk, hogy tudnank-e segiteni valamit, mert semmi dolgunk. Es erre o nem azt mondta, hogy "ugyan mar, dehogy!", hanem elsorolta a tennivalokat. Igy senkinek nem kellemetlen a helyzet. Holnap pl a kertet fogjuk felasni, meg gaztalanitani (vagy hogy mondjak ezt).

Szoval, most arra varunk, hogy hivjon valaki, hogy meg akarja venni az autot. Eddig meg senki nem jelentkezett sajna. A hetvegen van 2 piac is, ahova mehetunk. Remeljuk a legjobbakat!

2009. február 9., hétfő

Koszi a nevnapi koszonteseket! Ha ti nem szoltok, nekem eszembe se jutott volna.

Helyszin: Lake Taupo
Idopont: februar 5. delelott

Agota: Ma van a nevnapom.
Gabor: ???? OOOoooo, tenyleg. Es mit szeretnel a nevnapodra?
Agota: Egy jegkremet?
Gabor: Jo, akkor jegkremet kapsz.

:)

2009. február 8., vasárnap

Lerobbantunk..

Nem, sajnos nem az elozo sztorit fogom ujra elmeselni. Ujra megtorent, harom het alatt haromszor. Igy most megyunk vissza Aucklandbe es megprobaljuk eladni valakinek a kocsit. Remelhetoleg hamar sikerul, es akkor atrepulunk Christchurch-be, es ott veszunk egy ujat. Az eszaki szigettel mar teljesen vegeztunk, es a komp autoval ugyanannyiba kerul, mint a repulojegy, igy valoszinuleg nem is veszitunk penzt. Bar, most mar ugy vagyunk vele, hogy lassan mindegy, csak olyan auto legyen, ami mukodik..

Tehat, 4 nappal ezelott elindultunk a Tongariro Nemzeti Parkba egy 20 km-es turara. Eleg koran indultunk, es mindefele tragedia nelkul atveszeltuk. Kifejezetten jol ment a gyaloglas, es olyan dolgokat lattunk mar megint, mint meg soha. Egyszeruen gyonyoru volt! Aznap este egy kozeli kempingben szalltunk meg (ami igazabol egy kis ret), es masnap Miroektol elbucsuzva mi delnek indultunk. Megbeszeltuk, hogy kb 5-6 nap mulva talalkozunk Wellingtonban. Este 6 korul egy kis varosban (konkretan egy utca) ujra leallt az auto. Ugyanaz tortent, mint eloszor, annyi kulonbseggel, hogy en most nem kezdtem el bogni. Egy idosebb bacsi probalt segiteni, hogy beugratja az autot, de sajnos nem volt benne eleg ero, igy a haza elott toltottuk az ejszakat. Masnap reggel, persze vasarnap volt, semmi nem volt nyitva. Egy ficko szerelgetett valamit a muhelyeben, es Gabor megkerdezte, hogy fel tudnank-e tolteni az aksinkat nala. Azt mondta, hogy o most pont megy el, de menjunk be a hatso ajton, es hasznaljuk a toltojet. Majd jon vissza egy ora mulva.. Es otthagyott minket. Egy ora mulva kb feltoltott az aksink es elindult az auto.

Na, ekkor ugy dontottunk, hogy itt az ido visszafordulni. Remelhetoleg pikk-pakk eladjuk az autot, es folytathatjuk az utunkat Miroekkal a deli szigeten..

2009. február 4., szerda

Aprosagok

Vezettem. Bal oldalon, egy nagy autot. Szornyu volt. Nagyon bena voltam. Tobbszor majdnem lecsusztunk az utrol. Egyszer majdnem nem mentem vissza a jo savba. Egyszer meg Gabor is (!) elvesztette a turelmet. Gondolhatjatok.. Na, mindegy. Azt mondta, hogy majd a deli szigeten gyakorolhatok, mert ott orakig nem fogunk talalkozni senkivel. Meglatjuk.

Levagtam a hajam, mert mar tul hosszu. Nagyon jol sikerult. A legujabb iranyzat szerint, abszolut nem szimmetrikus, egyenletes vagy lanyos. Gabor azt mondta, hogy majd kiigazitja, ha kell, de erre eddig meg nem volt szukseg.

Az auto megy. Meg.

Ujra netkozelben..

Az elmult par nap ismet eleg mozgalmasra sikerult. Vegulis Miroek is eljottek velunk a Blue Lake-hez. Mire odaertunk felforrt a motor. Ez kb 15 perces ut volt, szoval nem volt tul jo jel. De ugy dontottunk, hogy nem aggodunk ezen, majd masnap visszamegyunk Rotoruaba es beugrunk egy szerelohoz. Napkozben furodtunk a toban, olvastunk, este pedig foztunk a BBQ-n. (Erdekes modon szinten minden kempinghelyen van ilyen igyenes grillezo alkalmatossag.) Az ejszaka eleg szeles volt, en tobbszor is rakerdeztem Gabornal, hogy nem fogunk-e felborulni ebben a hurrikanban. Szegeny nem gyozott nyugtatni, hogy nem tudunk feldolni a kocsival.. Gondoltam, biztosra megyek.

Reggel a fiuk egy kis uszassal kezdtek a napot. A viz huvos, tiszta, frissito volt (szerintuk). Reggeli utan bementunk a varosba, megalltunk egy szerelonel, es csodak csodajara, a kocsinak nem volt semmi extra baja, csak nem volt viz a .. nem tudom hol. Ott, ahol lennie kell ahhoz, hogy hutse a motort. Azt mondta a fazon, hogy nem tud mit megszerelni rajta, csak nezzuk meg neha, hogy mennyi viz van benne. Gabor szerint az autonak szemelyisege van, es ezert vacakol neha. Ha ez igy van, akkor egy hisztis p****. Na, mindegy. Szoval azota is megy a kocsi, es most azt talalgatjuk, hogy mi fog elromlani legkozelebb.

Este erkezett meg ket auto mellenk. Az egyikben egy lengyel srac volt (Simon), raszta gyerek, lassu beszedu. Minden masodik mondata az, hogy “That’s all good, man.” :) A masik egy lakoauto volt, benne egy idosebb amerikai parral. Megeloztek minket a vacsora keszitessel, igy nekunk varnunk kellett, de cserebe megajandekoztak minket egy uveg borral.

9 utan lehetett, hogy megbontottuk a masodik uveg bort, amikor megerkezett egy vador, hogy nem maradhatunk azon helyen, mert … nem lehet es kesz. Mondtuk neki, hogy mindenki ivott, nem nagyon akarunk visszavezetni a varosba, igy ajanlott egy ket kanyarral arebb levo helyet, ahol megallhattunk. Vak sotet volt, es nagyon fujt a szel, es furcsa hangok jottek a bozotbol. Zuszka meg Simon elegge panikolt. Folyamatosan az erdo fele vilagitottak es kiabaltak, hogy “Go away, animals, go away!!!” Viccesek voltak. Persze, csak azert, mert ok jobban, vagy nyilvanosabban feltek, mint en. Hamarosan elfogyott a bor, es mindannyian lefekudtunk aludni.

Ma reggel pedig egy olyan kempingbe jottunk, ahol 5-6 forro vizes medencve van. Ez ugy mukodik, hogy van egy forro vizu folyo (98 fokos), es az tolti fel a medenceket. Egesz nap lubickoltunk. Isteni volt.

Nemreg vacsiztunk, es olyan nagyon finom volt, es olyan sokat ettunk, hogy most mozdulni sem tudunk..