2009. január 31., szombat

Talalkoztunk onmagunkkal

Miutan elmentunk a Cathedral Cove-hoz (egy gyonyoru kis obol a kempingtol nem messze), utnak indultunk Rotorua fele. Az utikonyv szerint 167 km a tavolsag es 4 ora alatt lehet megtenni. Fura volt, hogy ennyire sokaig tartana, de kiderult, hogy abszolut realis az elkepezeles. Ugyanis hegyeken kell keresztul vezetni, es annyira kacskaringos az ut, hogy csak lepesben lehet haladni. Az ut 2/3-a volt ilyen szornyen lassu, es azt hittuk, hogy mar sosem fogunk odaerni, de Tauranga elott kisimult a terep elottunk es pikk-pakk megerkeztunk. Este fel 9 volt mar, igy nem tudtunk bemenni az informacios irodaba, hogy megkerdezzuk, hol erdemes megallni. De van egy kis konyvunk (amit Gabortol kaptam meg 2 eve, amikor eloszor eldontottuk, eljovunk ide), amiben kineztunk egy parkot, ahol van nyilvanos wc. A parkoloban osszefutottunk egy masik parral, akik szinten helyet kerestek. Megbeszeltuk, hogy az lesz a legjobb, hogy kozel maraduk egymashoz, barmi tortenik, lesz kire szamitani.

Lefekudtunk aludni, de 2-3 korul zajokra ebredtunk, jottek-mentek az emeberek, eszkabaltak valamit. Nem ertettuk, de mivel az auothoz nem nyultak, nem torodtunk veluk. Aztan hajnali 6-kor mar arra keltunk, hogy rengeteg ember van korulottunk, ugyanis piac volt. Jottek az eladok felallitani a satrakat, asztalokat. Nagyon hangos volt az egesz, igy mi is felkeltunk. Csodalkozva neztek, amikor lattak, hogy 2 autobol negy ember szall ki almosan.. Nezelodtunk a varosban, kajaltunk delutanig. Aztan ujra talakoztunk Miraval es Zuszkaval a parkoloban. Ok hust sutottek a parkban a BBQ-n. Olyan 7 korul indultunk el egy masik parkba, ahol egy egesz estes ingyen konzert volt. Helyi zeneszek leptek fel, es tok jol szorakoztunk. De iszonyat faradtak voltunk, igy 10 fele mar "hazajottunk".

Most ebredtunk nemreg. A terv az, hogy mi elmegyunk a Blue Lake-hez, Miraek a Hell's Gate-hez, es holnap talalkozunk megint es egyutt folytatjuk az utat egy ideig.

Szoval Mira (29) es Zuszka (27) szlovakok. Tanarkent vegeztek, de suli utan kimentek Irorszagba 3 evre. Eldontottek, hogy hazakoltoznek, de elotte meg eljottek erre az utazasra. Fogalmuk sincs, hogy mit fognak csinalni otthon. Ha nem jon ossze semmi, akkor megprobaljak valahol mashol (talan Kanadaban). Van egy lakasuk, ahonnan most koltoztek ki az alberlok es azon gonodlkoznak, hogy nem erdemes ujra kiadni valakinek 3 honapra. 3 honapot maradnak itt es nekik sincs munkavallalasi engedelyuk, igy ha talalnak valami munkat, akkor elvallaljak, ha nem akkor nem. Az autojuk Toyota, 1994-es, Lite Ace. Zuszka kavezot szeretne nyitni otthon. Megdobbentoen ismeros a tortnenet.. (Tegnap este mar azon nevettunk, hogy mondjuk meg, hogy mi mit fogunk csinalni egy even belul, es akkor ok is tudjak, hogy mi var rajuk.)

Most reggelizek valamit, mert kilyukad a gyomrom. Gabor alszik, a tunderkem..

2009. január 29., csütörtök

Tehat, ott hagytam abba, hogy Aucklandben vagyunk es varjuk, hogy kedd legyen. Kedd lett. Koran keltunk, busszal visszamentunk az autohoz. Az autoszerelo mar nyitva volt, de azt mondtak, hogy egy hetre elore be vannak tablazva. Ha tenyleg elektronikai hibarol van szo (ahogy azt a pasi sejtette), akkor egy masik muhely tud segiteni. Ezert a ficko kivette az aksinkat, feltoltotte, majd visszateve az autoba vizsgalgatta egy kicsit. Nem talalt semmi bajt. Azt mondta, hogy az auto tokeletesen mukodik, nem tud semmit megjavitani rajta. Fogalma sincs, hogy miert allt le. Lehet, hogy mar masnap ujra le fog allni, es az is lehet, hogy soha tobbet. Nem volt mit tenni, kicsit felszegen ugyan, de azert orultunk, hogy ujra mehetunk a dolgunkra.

Mar 3 napja nincs semmi baja a kocsinak.Lehet, hogy ma este pezsgot bontunk, nem tudjuk, meddig fog tartani ez az aldasos allapot.

Szoval kedden elmentunk a Coromandel felszigetre, ami igazabol egy nagy erdoseg. Letaboroztunk egy kempingben es tettunk egy kisebb setat egy kozeli kilatoba. A kemping egyebkent annyit jelent, hogy pottyantos wc, semmi tobb.. Masnap elindultunk egy 3-4 oras turara. Annyi eszunk volt, hogy nem csomagoltunk magunknak kajat. 4 sargabarack volt csak nalunk. Az a 4 ora dombon-hegyen-volgyon vezetett, en tobbszor is meghaltam utkozben. Sot, egyszer mar fel is adtam, de Gabor tovabbcipelt. Amikor felertunk a hegy tetejere, gyonyoru volt a latvany. De elegge bearnyekolta a gyonyorkodest a tudta, hogy most 3 orat kell gyalogolnunk visszafele ahhoz, hogy kajahoz jussunk. Gyotrelmes volt. Mindketten kikeszultunk abban a 3 oraban. Mikor visszaertunk, kajaltunk, aztan csak bamban neztunk egymasra. Eleg hamar agyba bujtunk, de sajna eszrevettuk, hogy az osszes szunyog bekoltozott hozzank az erdobol. Rengeteg volt. Es Gabor uldozte oket, azt hitte szegenykem, hogy mindet ki tudja nyirni. Nem tudta. Nem sokat aludtunk igy az ejjel..

Ma bagyadtan ebredtunk, es elindultunk a Hot Water Beachre. A tengerpart egy vulkan labanal huzodik, es a fold alatt vonul egy folyo. Igy, amikor apaly van, godroket asva, forro vizu kis medenceket lehet kiepiteni. Amikor odaertunk, meg csak kevezen probalkoztak, de idovel megtelt a part. Nagyon vicces volt latni, hogy idosek, fiatalok, gyerekek asoval a kezukben igyekeznek forro vizet talalni. Nekunk is sikerult, es orakig ucsorogtunk a forro vizben. Jo volt kicsit lazitani a nem alvas utan..

Most egy rendes kempingben vagyunk (viz, wc, konyha) es holnap meg teszunk egy kisebb kirandulast, mielott tovabb indulunk.

Na, most toltok fel nehany kepet az elmult par naprol.

2009. január 25., vasárnap

Nehanyan ismeritek (szemelyesen vagy csak nevrol) a Sutyika neni-Gabi bacsi duot. Mielott elindultunk, toluk is kaptunk ket telefonszamot veszhelyzet esetere. Gabi bacsi egy volt osztalytarsa el Ausztraliaban, a 2 lanya pedig itt Aucklandben. Miutan eldolt, hogy par napot itt kell maradnunk, ugy dontottunk, hogy felhivom oket, hatha raernek es tudunk talalkozni. Kisebb-nagyobb bonyodalmak utan kiderult, hogy ki kicsoda, es megbeszeltuk, hogy fel 6 korul talalkozunk a varosban es naluk toltjuk az estet. Szoval van a Feri bacsi, plusz a ket lanya, Eva es Eszter, es az o csaladjaik. Feri bacsi Ausztralia kellos kozepen el a sivatagban. 200km-es korzetben 3-an elnek. En ezt ugy kepzelem, hogy az egesz Dunan-tulon 3 ember lakik.. Vicces elkepzelni. Most azert van Aucklandben, mert arviz volt (amirol en is irtam mar), es 7m-es vizreteg fedi a foldjet. 3 napot toltott a csaladdal, de mar megy is tovabb, mert nem birta ezt a tomeget. :) A keleti partra koltozik, a csaladi nyaraloba egy par honapra, mert marciusig nem szarad fel a terulet, ahol el.

Eszter egeszen jol beszel magyarul, bar neha bizonytalan. Eva viszont nem volt hajlando egy szot sem mondani magyarul. Mindent ert, de csakis angolul beszel. Az este vegere mar olyan kavarodas volt azzal kapcsolatban, hogy ki milyen nyelven beszel, hogy Eszter minden masodik szava magyar volt, a tobbi angol. A gyerekeik csak angolul beszelnek, es nagyon aranyosak voltak. Kedvesek, viccesek, baratsagosak.

Szoval vacsoraztunk naluk, teaztunk, majd fel 11 korul hoztak minket vissza a hostelba autoval.

Feri bacsi uzeni, hogy erdekli az uzlet, amit Gabi bacsi kotni akar vele a Szolo-hegyi fold ugyeben.. (A reszleteket nem tudom.)

2009. január 24., szombat

Egy atlagos penteknek indult..

Tehat, nem fogjatok elhinni, hogy mi tortent!! De kezdjuk csak az elejen..

Szoval felebresztettem Gabort, reggeliztunk, kicsit varosneztunk, aztan elindultunk delnek. Az ocean parton mentunk eleg sokaig, ahol gyonyoru volt a taj. A hegyek miatt viszont eleg kacskaringos is, es tobbnyire a hanyinger es a szivroham kozott vacilaltam. Gabor persze imadta a vezetest. Megalltunk egy nagyobb varosban kajat plusz jeget venni, majd utaztunk tovabb. A kovetkezo megallo Waipunal volt, ahol van egy barlangrendszer. Tomika is volt ott, es meselte, hogy gyonyoru, de ilyen szepet azert nem kepzeltunk. Tehat, leparkoltunk, majd a barlang fele vettuk az iranyt. Tudtuk, hogy kelleni fog elemlampa, fel voltunk keszulve precizen. Par meterig lehetett csak latni, aztan teljes sotetseg. Baromi felelmetes volt. Olyan volt az egesz, mint egy buta amerikai horror forgatasan. Egy percet kellett csak gyalogolni ahhoz, hogy a lampa nelkul semmit ne lehessen latni. Folyamatosan attol rettegtem, hogy felkapcsolom a lampat es Gabor nem lesz ott. Tudom, hogy gaz vagyok es/vagy tul sok gagyi filmet lattam mar, de nem tudtam elvonatkoztatni. Szoval beertunk egy "terembe", ahol a plafonon ezer meg egy foszforeszkalo bogar ucsorgott. Csak akkor lehetett oket latni, ha nem volt vilagitas. Olyan volt az egesz, mint az egbolt, a tejutrendszer. Dobbenetesen szep volt. Fenykepet persze nem lehetett csinalni roluk, vagy legalabbis nem a mi kamerankkal. Gyonyorkodtunk egy sort, aztan jottunk kifele. En alig vartam, hogy meglassuk a napfenyt es a felszint.

Nem maradtunk sokaig, mert meg hosszu ut allt elottunk, kb 3-4 ora vezetes. Elhagytuk Aucklandet, epp a valsagrol beszelgettunk Gaborral, amikor leallt a radio. Par perc mulva a kilometerora,index, majd a benzin mutatoja csuszott szepen a nulla fele. Gondoltuk, hogy ez igy nem az igazi, de nem volt tul sok idonk tanakodni, mert egyszeruen leallt az auto. Felrehuzodtunk az autopalyan es csak bamban neztunk egymasra. Elovettuk a laptopot es a mobilnetunknek hala kerestunk egy automento ceget, es felhivtuk oket. Miutan nagy nehezen elmagyaraztuk nekik merre vagyunk, azt mondtak, hogy fel oran belul jon ertunk valaki. Nem allt tul jol a szenank. En leultem az ut szelere es bogtem, Gabor pedig kibontott egy sort. Hat, igen, kicsit maskepp kezeljuk a stresszhelyzeteket.. Ucsorogtunk, vartunk a segitsegre, mikozben a mellettunk elszaguldo autosok dudaltak es boldogan integetettek nekunk. Csak egy kicsit volt bosszanto.
Megjott a hapsi, es elhuzott minket egy kozeli benzinkuthoz, es leparkolta az autot egy autoszerelovel szemben. Azt mondta, hogy ismeri a fickot, es hogy megbizhatunk benne, holnap reggel rendben fogja hozni a verdat. Nem nagyon volt mas valasztasunk, ott toltottuk az ejszakat. Kajank, vizunk volt, es az autoban tudtunk aludni. Reggel azonban kiderult, hogy itt hetfon szunnap van, vagyis hosszu hetvege, es senki nem dolgozik szombattol hetfoig. Senki. Szo szerint. Senki. Nem volt egyetlen autoszerelo sem, aki akar csak ranezett volna a kocsira. Igy osszepakoltuk a fontosabb dolgokat (kamera, laptop, utlevelek, meg nemi ruha) es elindultunk Aucklandbe. Az autot bezartuk es azt remeljuk, hogy meg kedden is ott lesz. A buszjegy $23 lett volna, igy inkabb stoppoltunk. Egy kozepkoru par felvett minket es behozott a varosba (45km-re voltunk egyebkent). Lefoglaltuk a szallast a hostelben es most varunk keddig.

Most mar nem is tervezunk semmit. Mert nem ugy tunik, hogy a sorsnak tetszenek a terveink. Majd lesz valahogy, es kesz.. :(

2009. január 22., csütörtök

Ket nappal ezelott meg rendes agyban aludtunk. Na, ennek vege. Miutan eljottunk Leahektol, a megbeszelt utvonalon haladva nezelodtunk az eszaki sziget eszaki reszen. Ejszaka egy kisvaros focipalyajanak a parkolojaban alltunk meg. Nem volt egyszeru. Eloszor egy kis parkban alltunk meg. Elhelyezkedtunk, Gabor netezett, en olvastam, amikor behuzott mellenk egy auto. Nehany srac ult benne uvolto zene mellett. Kiszalltak es ragyujtottak. Tehat, ez az a hely, ahova szivni jonnek a fiatalok. Miutan elment ez az auto, jott egy masik. Ugyanazon celbol. Gabor ugy itelte, hogy nem lesz jo alvohely, igy tovabballtunk, es igy kotottunk ki a focipalyanal. Feltunk. Nem nagyon tudtuk, hogy mitol. De aztan semmi sem tortent. Senki rank se bagozott.
Ejszaka arra ebredtem, hogy vacogok. Rettenetesen hideg volt! Minden csontom megfagyott. Reggel vettuk eszre, hogy az ablakok is le voltak fagyva. Ha sut a nap, mar nagyon jo ido van. De ejszaka!!! Tomika, te hogy nem fagytal meg anno?

Szoval miutan felmelegedtunk, ujra elindultunk. Kb 1 orat utaztunk a kovetkezo allomasra. Egy olyan obolnel vagyunk, ahol 150 sziget van egymas hegyen-hatan. Itt mar egy kempingben szalltunk meg, szoval tudtunk zuhanyozni, kajat fozni rendes konyhaban, ilyesmi. De az ejszaka hasonloan telt. Nagyon hideg volt ujra. Gabor meg alszik, rateritettem az en halozsakomat miutan felkeltem. Gondolom, hogy most jo meleg van neki.

Meg nem tudjuk, mi a koevtkezo megallo. De mennem is kell felkelteni, mert el kell hagynunk a kempinget hamarosan..

2009. január 20., kedd

Uton

Hetfon eleg suru napunk volt. 9 korul keltunk, 10-re kijelentkeztunk a hostelbol. Elmentunk egy bankba, hogy felvegyuk a penzt az autovasarlashoz. Erre azert volt szukseg, mert az automatakbol itt sem lehet olyan sokat kivenni egyszerre. Ezek utan elugrottunk egy elektronikai boltba, ahol olyan dolgot akartunk venni, amit bedugunk a szivargyurtoba, a masik vege pedig konnektor. Szoval tudjuk tolteni a telefont, laptopot a kocsirol. Az elado, aki segiteni probalt, azt mondta, hogy meg sosem hallott ilyesmirol, de volt egy masik srac, aki egybol vagta, hogy mirol beszelunk. Es ez a srac magyar volt!! :) Nagyon segitokesz volt, utana is nezett rogton, hogy hol talalunk ilyesmit, es megadott egy cimet, ahol tutira van. Ekkor majdnem 11 ora volt, es talalkoznunk kellett a nemet lanyokkal, akiktol az autot vettuk. Kestek. Majdnem fel orat. Mar azt hittuk, hogy eladtak dragabban valaki masnak. De nem, vegulis megerkeztek. Az autovasarlasi procedura a kovetekzo: bemesz egy postara, kitoltesz egy papirt (az elado szinten), befizetsz $9.20, es tied az auto. Ennyi volt az egesz.

Miutan ezt elinteztuk, odamentunk az autothoz, megegyszer megneztuk, hogy minden rendben van-e vele, benne vannak-e a dolgok, amik voltak elozo nap, aztan odaadtuk a lanyoknak a penzt es bucsut intettunk egymasnak. Mar csak az internet volt hatra. Bementunk a Vodafone-ba, es pikk-pakk megkaptuk a cuccokat a mobil nethez. Szoval, minden a tervek szerint alakult. Eppen kajaltunk valahol, amikor hivott Leah, hogy bent van a varosban, es tudnank talalkozni. Eljott a hostelhez, es mivel neki sem volt mar mas dolga, beultunk az uj autonkba (!!!) es elmentunk az o cuccaiert a baratnojekhez, majd elindultunk hozzajuk, fel eszakra.

A kocsi oldalara az van irva, hogy Grease.. Nem tujduk, hogy miert, de nagyon viccesen nez ki. Van benne egy matrac, egy mobil fozo szerkzezet, nehany edeny, tanyer, evoszekozok, ket kempingszek, egy sator, egy hutotaska, mosogato- es tisztitoszerek, ket hangfal, egy mp3 lejatszo, egy rakat guriga wc papír, szunyoghalo, es … azt hiszem ennyi. A matrac egy fa lapon fekszik, ami labakon all, igy az ala tudunk pakolni.

Szoval, kb 2-3 orat kellett utaznunk Leahekhoz. Ok konkretan egy farmon elnek. Nincs terero, annyira messze vannak mindentol. Oriasi hazuk van, gyonyoru kerttel, dombokkal es oceannal. Vannak csirkek, birkak, tehenek.. Az apukaja farmer, mindig is ebbol elt. Majd latjatok a kepeken, hogy milyen gyonyoru helyen elnek. Es ami szamomra a legdurvabb, hogy ez az o foldjuk!

Az anyukaja is hihetetlenul kedves. Mar ket napja foz rank (mi mosogatunk minden etkezes utan), probal munkat talalni, es minden erdekli Magyarorszaggal kapcsolatban. Egyebkent ok bejartak Europat a 70-es evekben, de akkor nem jutottak be tul sok orszagba.. Igy nalunk sem jartak. Valoszinuleg meg egy-ket napot maradunk, aztan elmegyunk kicsit eszaknak, majd a kovetekzo hetvegen talalkozunk Leahval es a barataival a keleti parton egy kempingben.

A vizum dolog kicsit bonyolult. Kaptunk 3 honapos tartozkodasi engedelyt. Ezzel hivatalosan nem dolgozhatunk. Igenyelhetunk olyan vizumot, amilyen Tomikanak is volt. Ez 4 honapra ervenyes, utana mar nem es csak egyszer lehet megigenyelni. Tehat, szerintunk azt fogjuk csinalni, hogy most 2 honapig utazgatunk, es ha meg maradnank, akkor megszerezzuk ezt a munkavallalasi engedelyt, es maradunk meg penzt gyujteni. Egyebekent mas europai orszag allampolgarai kaphatnak eves munkavallalasi engedelyt is, csak mi ehhez tul keletrol jottunk. Ez van.

Szoval, ez a helyzet. Most epp egy to partjan uldogelunk, olvasgatunk a szekeinkben.. Pompas hely!

2009. január 18., vasárnap

Campervan - indulasra keszen

Tehat, ott hagytam abba, hogy megerkeztunk Aucklandbe es beengedtek az orszagba. A repteren beultunk egy taxiba, ami eleg jutanyos aron behozott minket a szallasra. A hostelben volt valami kavarodas az agyakkal, igy egy 4 agyas szoba helyett beraktak minket egy 2 agyasba csak arra az ejszakara. :) Masnap persze atkerultunk egy 4 agyasba. A szobak tagasak, tisztak, abszolut rendben vannak. Elso nap nezelodtunk es infot gyujtottunk campervan ugyben, voltunk egy piacon is, de ott minden tul draga volt. Masnap, szombaton ismet voltunk egy helyen, de ott sem talaltunk semmi kedvezot. Illetve, volt egy-ket auto, ami jonak tunt, de nem akartuk megvenni rogton az elsot.. Igy ma is voltunk joval nagyobb piacon, es ott talaltunk egyet. Ket nemet lanye (volt) az auto, es holnap fogjuk kifizetni nekik. Toyota, 1993-as, eleg sok kilometerrel, kis auto. (Ezeket azert irom le, mert a fiuknak gondolom, hogy fog jelenteni valamit. Nekem nem sokat mondtak ezek a parameterek.) Szoval holnap fizetunk es intezzuk a hivatalos papirokat is. Nagyon varjuk mar, hogy indulhassunk, mert Auckland eleg gagyi. Turistakent nincs sok latni- es csinalnivalo itt.

Az elobb beszeltem Leah-val, o az a lany, aki meghivott magahoz. O busszal menne haza holnap, vagy holnaputan, es ugy nez ki, hogy elvisszuk ot is magunkkal, hiszen hozzajuk igyekszunk.

A netet is elkezdtuk intezni, de nem olyan egyszeru a dolog. Remeljuk, hogy atmegyunk a credit checken es minden menni fog, mint a karikacsapas.

Az ido egyebkent eleg huvos, Ausztraliahoz kepest mindenkepp. Olyan eros tavaszias.

Remelem, legkozelebb mar a ssajat gepunkrol irok..

2009. január 17., szombat

Fraser Island

Szoval par nappal ezelott koran reggel indultunk Brisbanebol Rainbow Beachre. A busz a hostel elott allt meg, igy csak at kellett setalnunk az ut masik oldalara. A buszrol szinte mindenki abba a hostelbe jott, arra a turara, amire mi is. Szoval megkaptuk a szobankat, ami tagas, tiszta, furdoszobaval felszerelt 7 agyas szoba volt, es kezdodott az eligazitas. Egy nagyon jo fej srac, Luke, elmondta, hogy mi merre hany meter, aztan csoportokra osztottak bennunket. Hozzank egy uj-zelandi srac (Jo), egy nemet par (Suzanne es Tholson) es meg egy nemet srac (Dominik) kerult. Hivatalosan 11-en kellett volna lennunk, de 4 srac nem jott el a mi csoportunkbol. Ez a kesobbiekben nagyon jol jott, mert nagyon sok hely volt az autoban, plusz ugyanannyi kajat kaptunk a 3 napra, mint a 11 fos csoportok.

Aznap delutan elmentunk egy kisebb kiruccanasra a hosteltol nem messze. A hely egy “Sand blow”, ami igazabol egy oriasi homok kupac az erdo es a tengerpart hataran. Hihetetlenul szep volt, majd latjatok ti is a kepeken.

Masnap megint koran kellett kelnunk, mert volt meg egy kis megbeszeles a parkoloban a kocsikkal kapcsolatban. Tehat, a Fraser Island a legnagyobb homoksziget az egesz foldon. Az egesz szo szerint egy hihetetlenul nagy homok var, amin van novenyzet, edes vizu tavak es patakok. Nagyon sokan mennek ide par napos turakra, tolunk is 5 auto indult aznap.

Szoval komppal atmentunk a szigetre es elindultunk a szarazfold belseje fele. Nem tudtunk a tengerparton menni, mert nagyon magas volt a vizszint, igy egy belso kerulo uton haladtunk. Vegig foldut van, huppanokkal es buckakkal tarkitva. Csak azert nem repultunk ki az autobol, mert be voltunk kotve. 4 kerek meghajtasu kocsival mentunk, es igy is volt egy-egy pillanat, amikor ketseges volt, hogy beleragadunk-e a homokba. De vegulis nem volt semi extra gondunk. Eloszor egy tohoz mentunk (Lake McKenzie), ami olyan gyonyoru volt, hogy el sem akartuk hinni. A sziget talajabol adodoan homokos part, majd erdo mindenfele es edes viz. A tokeletes parositas. A viz annyira tiszta volt, hogy amikor nekem nyakig ert, akkor is lelattunk az aljara. Dobbenetes volt. (A sracok itt toltottek fel a kulacsukat vizzel. Semmi bajuk nem lett tole.) Itt uszkaltunk kicsit, aztan tovabb indultunk a taborhely fele. Ekkor mar a parton tudtunk menni, ami egyszeruen leirhatatlan. Elottunk, utanunk , vegig, amig a szem ellat homokos oceanpart. Sehol senki, csak mi. Jobbra az ocean, balra a sziget.

A taborhelyet ugy valasztottuk ki, hogy “na, itt jo lesz”. Nincs elore kialakitott resz erre. Szoval megalltunk valahol, es felallitottuk a satrakat. Az osszes auto egyutt taborozott, szoval egy kis falu lett a semmiben par perc alatt. Mindenki nekiallt fozni, mert ugye kaptunk eszkozoket ehhez is. Nalunk persze Gabor fozott, nagyon finomat. Vacsi utan szocializalodni kezdett a tarsasag es hajnalig ment az italozas.

Reggel 7 utan mar nem tudtunk aludni, annyira meleg volt a satorban. Aki valaha volt a Szigeten, az tudja, hogy nem lehet megmaradni abban a hosegben. Szoval aprankent mindenki felkelt, reggeliztunk. Mivel reggel volt dagaly, igy autoval nem tudtunk menni sehova kb delig. A kozelben volt egy patak (Eli Creek), ahova elsetaltunk es megmartoztunk a husito vizben. Visszaerve a taborba megebedeltunk, aztan eszaknak vettuk az iranyt. Elmentunk egy hajoroncs mellett, ami azert van mar tobb, mint 50 eve a parton, mert nem tudjak onnan elmozditani. Sok-sok evvel ezelott egy viharban kisodrodott a partra, megfeneklett. Egy ficko kesobb megvette, de tobbszori probalkozas utan sem sikerult visszaterelni a vizre. Igy ott all, arra varva, hogy darabjaira hulljon.

A kovetkezo megallo az Indian Head (Indian fej) nevu sziklatomb volt. Erre fel lehet maszni, es ha szerencsenk van, akor lathatunk capakat, delfineket es teknosoket a vizben. Nekunk nem volt szerencsenk. Nem lattunk semmit. Autoval csak eddig lehetett menni, utana mar tul puha volt a homok, igy setalva mentunk el a Champagne Pool-hoz (pezsgofurdo). Itt a sziklak eltorlaszolnak 2-3 medencenyi reszt az oceanbol, es a nagyon eros hullamok attorve a sziklakon habozva folynak be a furdoreszbe. Olyan, mintha pezsgofurdo lenne. Itt mar nem maradtunk sokaig, mert eleg hideg volt.

Egy oranyi vezetes utan ertuk el a kovetkezo taborhelyet, ahol ugyanaz tortent, mint elozo este. Satorveres, fozes, vacsora, buli.

A harmadik reggel mar kicsit tovabb aludt mindenki. Joval faradtabbak voltunk, mint elozo nap. Reggeli utan elmentunk egy ujabb tohoz (Lake Wabi), ahol a homokos part olyan meredek volt, hogy onnan lehetett belerohanni a vizbe. Csinaltunk nehany felvetelt, nagyon vicces volt az egesz..

Szoval nagyon megerte elmenni erre a turara, de delutan mar alig vartuk, hogy vehessunk egy zuhanyt, mert mindenunk homokos volt. Jah, a kajaban mindig volt egy kis homok, folyamatosan sercegett a fogunk alatt.

Masnap visszautaztunk Brisbanebe, ahol meg egy ejszakat toltottunk el. Kimentunk a beachre, ami ott annyit jelent, hogy egy strand a varos kozepen. Nem volt rossz hely, bar tele volt gyerekekkel, akik persze mindig orditottak valami miatt. Plusz, meg egy rossz emlek kotodik ide. Elloptak Gabor kalapjat! Tudom, tudom, szornyu.. Azota is keresunk uj kalapot, de persze nem talalunk meg egy OLYAT.

Utolso nap delelott elmentunk egy allatkertbe is, ahol kengurukat etettunk, meg koalakat olelgettunk. Nagyon edi-bedik voltak. Es a kenguruk is kifejezetten nyugodtak voltak. Mindenfele felugyelet nelkul lehetett kozottuk maszkalni, simogatni oket.

Delutan pedig mar repultunk is Uj-Zelandra. A repteren engem kivettek a sorbol es kulon megmotoztak. Megneztek valami szerkezettel (a taskamat, ruhamat, cipomet), hogy hasznaltam-e drogot az utobbi idoben. De persze, teljesen tiszta voltam, igy tovabbengedtek.

Aucklandben 14 masodperces csacsogas utan beengedtek minket az orszagba. Kaptunk egy 3 honapos tarozkodasi engedelyt. Most a netet probaljuk intezni, plusz autot keresunk. Holnap megyunk egy piacra, remeljuk, hogy talalunk valami jo kis gepet.

Meg egy dolog, vagy ketto..

A hostelben (Brisbane) nem lehet dohanyozni akarhol. Csak a kijelolt helyeken, meg szabad teren is. Ez eddig meg logikusnak is tunne. DE! Ott, ahol dohanyzol, nem lehet inni. Vagyis vagy iszol, vagy dohanyzol. Egy masik helyen pedig a kertben lehetett enni, inni, dohanyozni. Volt egy kis fuves resz, majd meg nehany szek. Na, ott, a szekeknel mar nem lehetett inni, mert arra kulon hatosagi engedely kell. Azt hinne az ember, hogy ez baromsag, es ugysem figyel erre senki, de nem igy van. Elkuldtek onnan, ha alkohol volt nalad. Persze, minden be van kamerazva.. Rohej!

Es meg van valami, de mara ez az utolso. Gabor ossze-vissza beszel, teljesen meg van zavarodva. Ilyeneket mond: “az arc was running after the bus”, ez majdnem the same”.. Magyarul kezdi a mondatot, es angolul fejezi be. Amig Londonban voltunk ez sosem fordult elo vele.. :)

2009. január 14., szerda

Tudom, hogy azt igertem, hogy irni fogok nemsokara, de itt nincs wifi, es tok sokan allnak sorban mogottem a gepekre varva. Megjottunk a kirandulasrol, nagyon szep volt minden es baromi vicces. Csinaltunk egy csomo kepet, amiket szinten nem tudok meg feltolteni sajna. De leirok mindent a laptopon es egy-ket napon belul minden fent lesz a neten. Igerem!

Egyebkent holnap repulunk Uj-Zelandra.. Juheeee!
Hamarosan irok..

2009. január 8., csütörtök

Dontottunk!

Tegnap hosszu tepelodes, szamolgatas, gondolkodas, szoszoles utan ugy donottunk, hogy egy hettel korabban elhagyjuk Ausztraliat. Bementunk a Qantas irodajaba, es nagy szerencsenkre volt meg ket jegy egy egy hettel korabbi jaratra. Eleg sok minden szolt a dontes mellett.

Nagyjabol ezek:

1. Szerettunk volna elmenni az Uluruhoz (egy baromi nagy szikla a sivatag kellos kozepen), de keletrol nem lehet odajutni autoval. Egyszeruen nincs ut. Lehet menni eszakrol, delrol, nyugatrol, de sajna keletrol nem. Max repulhetnenk, de az iszonyat draga.

2. Lenne kozelebb is sivatagos resz, de ott most arviz van. Tudom, en is pont igy neztem, de igen, arviz van a sivatagban. Szoval oda sem mehetunk.

3. Itt a keleti parton is van meg mit megnezni, de ezek tobbnyire szigetek, ahol uszni, szorfozni, buvarkodni lehet. Az egyetlen problema, hogy sehova sem lehet onalloan eljutni es elvezni a termeszet adta lehetosegeket. Egy utazasi irodan keresztul lehet csak kozlekedni ezekre a helyekre, es minden nagyon draga. Illetve mar 2 hete az ocean parton vagyunk, amit egyebkent imadunk, de azert nem ennyi penzert.

4. A hostelek eleg rossz allapotban vannak. Nagyon nehez olyat talalni, ahol nem gyullad meg az ember napkozben/ejszaka, vagy csak tiszta es igenyes.

5. Az internetet meg mar meg sem emlitem. (Az kb nincs.)

Ezt mindet abszolut nem panaszkodasnak szanom, sokkal inkabb tenyfeltaro riportnak. Ne ertsetek felre, nem adnam vissza ezt a par hetet semmi penzert!

Szoval mindezeket vegiggondolva ugy dontottunk, hogy holnap elmegyunk egy kempinges turara. Ugy all a dolog, hogy osszeraknak minket masik 8 emberrel, adnak kempingfelszerelest es egy kisbuszt. Barki vezethet, akinak van jogsija es atmegyunk egy szigetre (Fraser Island), ami a vilagorokseg resze, vagy mi. Allitolag gyonyoru, lenyugozo, pompazatos. Vannak tavak, erdok es 75 km-nyi (!!!!) homokos tengerpart egyhuzamban. Ott alszunk a szigeten egy kempingben, napkozben pedig egyutt dontjuk el, hogy hova megyunk, mit csinalunk. Ha jo emberekkel hoz ossze a sors, akkor jo buli lesz belole. Ha nem, hat akkor is tuleljuk valahogy.
Ezutan meg egy ejszakara visszajovunk Brisbanebe, es masnap repulunk Aucklandbe. Ott egy-ket nap alatt szeretnenk venni egy campervant, es nekiindulunk..

Tegnap egyebkent meg beugrottunk egy kaszinoba is, hogy Gabor megtriplazza minden penzunket. (Jol van, szulok, csak viccelek. Sose tenne ilyen kockazatos dolgot. Vagy legalabbis nekem nem szolna rola.) Szoval bementunk megkerdezni, hogyan lehetne jatszani, satobbi. De (es most jon a de) engem nem engedtek be, mert nem tudtam bizonyitani, hogy elmultam 18 eves!!!!!! Ertem en, hogy nem tunok nagyon oregnek, plane ezekben a nyari cuccokban, sapkaban, de akkor is! 8 ev minuszt adott nekem a bacsi..

Meg egy dolog van, amit mindenkeppen el kell meselnem. 7 ev utan talaltam olyan furdoruci alsot, ami nem sortos. Mert hogy eddig olyan volt, ami igazabol egy kis nadrag (sort), es ez azt jelenti, hogy ugy is voltam lebarnulva (vagyis maradtam feher alatta). Es most vettem egy olyat, ami sima, hagyomanyos. Nagyon viccesen nezek ki benne. Eloszor is a labam eleg barna, majd jon egy feher sav a combomon, korbe a fenekemen, majd a furdoruci. Komoly munkamba fog telni mire osszehozom a szineket. (Tudom, eleg hulyen hangzik, hogy nekem ez a legnagyobb problemam, hogy az uj furdorucim mashogy all.. Bocs mindenkitol!)

Nagyon menok vagyunk azzal, hogy magyarok vagyunk. Mindenki meg van orulve, amikor meghallja, hogy onnan jottunk. Sok-sok embernek mi vagyunk az elso magyar "ismerosei". Mert hogy ez milyen erdekes???!!!! Az egyik utazasi irodaban a csaj pl csak bamult es vigyorgott azon, hogy Gaborral egymassal magyarul beszeltunk. Nagyon szorakoztatonak talalta.. Ilyen szorakoztatoak vagyunk. :)

Na, most megyek lefekudni, mert ma 6-kor keltem, hogy tudjak beszelni anyaval (szerencsere Gabcsit, Porcit es Zsuszit is sikerult elcsipni), es most mar megint almos vagyok (8 korul van). A tura utan ujra jelentkezunk..

2009. január 7., szerda

Brisbane- szakado eso

A ket nappal ezelotti szorfozes mar nem volt annyira sikeres (vagy annyira sem),mint legutobb. Megint nagyon eros szel fujt, oriasiak voltak a hullamok, remiszto volt az egesz. Szoval tobbnyire csak punnyadtunk.

Tegnap jottunk at Brisbanebe. A hostel eleg korrekt, de a szabalyok itt is folytatodnak. Eleg nehezkesek az ausztralok, semmi sem megy magatol. Alkoholt nem lehet behozni a hostelbe, 10-kor bekuldenek a teraszrol, 11-kor bezarjak a konyhat es a nappalit es minden be van kamerazva. A termeszeten kivul eddig mas nem nagyon fogott meg minket itt. Ezt persze nem ugy ertem, hogy nem erezzuk jol magunkat. De eleg nagy a kulonbseg Azsiahoz, Europahoz kepest.

Meg 2 hetunk van itt, es valoszinuleg felmegyunk eszakra ket kisebb turara. Ma fogjuk megtervezni, hogy mi fer bele a keretbe, mind penzugyileg, mind idoben. Sajnos esik az eso, igy nem hiszem, hogy ezen kivul tul sok minden fog velunk tortenni ma.

2009. január 5., hétfő

Coolangatta-szorfparadicsom

Nehany dolog, ami bosszanto itt.

A net sehol sem ingyenes. Minden hostelben van internet, wifi, de konkretan ketszer annyiba kerul, mint Londonban. Nagyon furcsa, hogy itt ez ennyire nem termeszetes, vagy ennyire penzt akarnak csinalni az emberek. Azsiaban mindenhol ingyen, korlatlanul lehetett hasznalni a netet.

A hostel tele van szabalyokkal. Nem lehet dohanyozni, alkoholt fogyasztani az erkelyen. Nem lehet ruhakat kiteregetni a korlatra. Nem lehet enni, inni a szobakban. 11 utan kikapcsoljak a tv-t.. De hat akkor mit lehet itt csinalni?

Na, mindegy. Ezektol az aprosagoktol eltekintve egesz jol telt a tegnap. Gabor berelt egy szorfdeszkat, es lementunk a partra. Akkorak voltak a hullamok, hogy kb 20 percbe telt, mire atjutottunk rajtuk, es lehetett probalkozni a szorfozessel. Iszonyatosan faraszto volt, mara borzaszto izomlazunk van. En csak a kisebb vizben "szorfoztem", es nagyon bena voltam. A hullamoknak olyan erejuk van, hogy szo szerint semmi eselyem nem volt ellenuk. Ritkan maradt rajtam a furdoruha felsom. Nem egyszer par perc ugrabugralas utan vettem eszre, hogy kb a hatam kozepen van.. :) Sot, egyszer, elkaptam egy hullamot, ket kezzel kapaszkodtam a szorfdeszkaba (mert egyebkent lehetetlen rajta maradni), es ereztem, hogy csuszik le a furdobugyim. Atfutott az agyamon, hogy elengedem a deszkat es megprobalom fenttartani az alsomat, de akkor leestem volna es olyan regota probalkoztam mar. Igy inkabb hagytam, hogy kb a terdemig szaladjon a furdobugyim.. A feher fenekem csak ugy csillogott a napsutesben. De megerte, mert baromi jo volt szaguldani..

Amikor visszavittuk a deszkat, mondtuk a fickonak, hogy nagyon elfaradtunk, mert oriasiak voltak a hullamok. Erre azt mondta, hogy jojjunk vissza holnap is es ingyen odaadja, hogy gyakorolhassunk. Szoval, most megyunk megint. Gabor szorfozni, en valszeg popsit mutogatni.

2009. január 3., szombat

Az utolso napunk kifejezetten jol telt Coffs Harbourban. Reggel 9-kor keltunk, kibereltuk a bicikliket es a lanyokkal (Jaqeline es Jeannine) elindultunk a Botanikus Kertbe. 10 perc alatt oda is ertunk, ott csaszkaltunk egy sort, aztan visszapattantunk a cangakra es korbe-korbe karikaztunk meg egy ideig az erdoben. Elmeletileg a tengerpartra igyekeztunk, de nem talaltunk oda egybol. Megerte bolyongani kicsit, mert szep volt a hely. Olyan 2 korul ertunk vissza a szallasra, ahol kajaltunk, aztan Gabor ledolt kicsit. En ugy dontottem, bemegyek meg a varosba, mert lattam egy konyvesboltot, ahol el akartam cserelni a mar elolvasott konyveinket ujabb hasznaltakra. De majdnem nem eltem tul. Mar megint. Volt egy csomo emelkedo, amiken nagyon-nagyon nehez volt tuljutni. Voltak pillanatok, amikor egyhelyben alltam, pedig tekertem a pedalt. Az utkeresztezodesben az autosok alig birtak kivarni, hogy athaladjak elottuk. Mar majdnem piknikezni keztdek, volt, aki kiszallt az autobol es kiabalva probalt lelkesiteni.. (Na, jo, ez lehet, hogy egy kicsit el van tulozva.) Miutan visszaertem (nem sikerult elcserelni a konyveket), szo szerint elet-halal kozott voltam. Gabor szerint csak vicceltem, es nagyon jol mulatott rajtam. Zuhanyoztam egyet, aztan kimentem a medencehez egy fenykepezogeppel kezemben, mert Gabor buvarkodni tanult. Csak egy negyedora volt az egesz, epp hogy belekostolt a dologba. Este 7-kor kezdodott a sutogetes a kertben, volt hus, meg salata, meg teszta, meg krumpli. Nagyon finom volt. Vacsora utan kartyaztunk a lanyokkal, aztan egyre tobbet csatlakoztak. Vicces este volt.

Az uj lakotarsakat elfelejtettem bemutatni. 4 izraeli srac, akik most szereltek le 3 ev katonasag utan. Mind a negynek nagyon gondor felhosszu haja volt, es jofejek voltak. Este erkeztek es ugy dontottek, hogy meg reggel meglatjak, hogy maradnak-e meg egy ejszakat vagy sem. Reggel 9 utan csongott az ebresztojuk. Egyikojuk lenyomta, morgott valamit a tobbieknek. A tobbiek visszamorogtak valamit, de senki nem mozdult. Eldolt, nem kelnek fel.. :)

Gabor anyukajanak es noverenek uzenem, hogy ha lehet, ne kritizaljak tovabb Gabor szakallat, mert eloszor is nagyon jol all neki, masodszor ezen merjuk, hogy miota vagyunk uton, harmadszor pedig szerintem nekik igazan nem szamit, hogy itt, a vilag masik vegen hogy nez ki. Mar odaig jutott a sok kritika miatt, hogy elgondolkozott azon, hogy levagja!!! :)

2009. január 1., csütörtök

BUEK

Na, eljott 2009 is. Hurra-hurra!

A buszut valoban baromi kenyelmetlen volt, nem sokat tudtunk aludni. Reggel 6-ra ertunk Coffs Harbourba, es kb 40 percet kellett gyalogolnunk a szallasig. Akkor ugy tunt, hogy nem fogjuk tulelni, annyira faradtak voltunk. De vegulis sikerult. A szobank meg nem volt szabad olyan koran reggel, igy a nagy kozos helysegben aludtunk el a kanapen. Majd kesobb folytattuk a szobaban. Del korul felkeltunk ujra, es lementunk a partra. A viz persze isteni, a hullamok oriasiak, igy a szello mar csak egy kis raadas. Egy oracskat tudtunk lubickolni, mert par perc alatt akkora vihar kerekedett, hogy borig azva ertunk vissza a hostelbe. Este rendeltunk pizzat, mert keddenkent tok olcson lehet rendelni egy kozeli helyrol. Igazabol az egesz hostel pizzat evett, aztan a fiuk pokerezni kezdtek. En filmet neztem a lanyokkal. 11 korul megprobaltam lefekudni aludni, de amikor bementem a szobaba, ott talaltam 2 szobatarsunkat az agyban. Nagyon vicces volt. Beleptem a szobaba, felkapcsoltam a villanyt es annyit lattam, hogy egy fiu fekszik egy lanyon mozdulatlanul. Nem szoltak egy szot sem. Mondtam, hogy bocs, aztan kijottem.. Kb fel ora mulva mar sikerult bejutni, es elajulni a faradtsagtol.

Masnap ujra kimentunk a partra, es egesz nap nagyon jo ido volt. Gabor berelt egy szorfdeszkat es azon gyakorolt, en pedig egy boogie boardon benaztam. Nem voltam tul tehetseges, mert kiderult, hogy nagyon nehez elkapni a hullamokat pont idoben. Elegge el is faradtunk. Visszafele vettunk egy kis piat az estere, lepihentunk. 8 korul iszogatni keztdunk a tobbiekkel es 9 utan indultunk el a szilveszteri buliba. Egy hotelben volt party, ket DJ-vel. Nem volt rossz, de igazabol semmi extra. Azert jol ereztuk magunkat.

A szobatarsaink szlovenek, 2 par, es nagyon nem kedvesek. Nem beszelgetnek velunk, a 2 lany meg a szemkontaktust is keruli. Eleg furak. Szerencsere ma reggel kikoltoztek, igy atmenetileg kettesben vagyunk Gaborral. Ugy altalaban is mondhato, hogy furcsak az emberek ebben a hostelben. Klikkesedes van. Nem beszelgetnek egymassal, nincs nagy hahotazas, csak ha eleve egyutt jotettek ide. Tegnap este azert sikerult osszespanolni nehany emberrel.. Holnap egyutt megyunk majd kirandulni biciklivel.

Az ocean is sokkal szebb, mint eddig barhol. A viz mindig nagyon hideg, amikor elsore bemegyunk, de aztan pikk-pakk hozzaszokunk. Tovabba nincsenek meduzak, szintiszta a viz es hullamok mindig vannak!! Oriasiak. Amikor Gabor kicsit beljebb "szorfozott", siman eltunt 2 hullam kozott, egyszeruen nem lehetett latni, hogy hol van. Ijeszto volt nehanyszor. Jaj, hat es a szorfos fiuk! Ismeritek azt a fajtat, aki eleg magas, bronzos bor, napszitta haj (lehetoleg felhosszu es hullamos) es szorfdeszkat cipel magaval? Na, abbol akad itt boven.. Szepek, nagyon szepek.

Most elmeletileg kajakkal fogunk felevezni a folyon, hogy eljussunk egy nem tul tavoli kertbe, ahol mindenfele erdekes dolog van. Meglatjuk..
Kuldtem mar egy jopar kepeslapot. Megkapta mar barki is?