Egy atlagos penteknek indult..

Tehat, nem fogjatok elhinni, hogy mi tortent!! De kezdjuk csak az elejen..

Szoval felebresztettem Gabort, reggeliztunk, kicsit varosneztunk, aztan elindultunk delnek. Az ocean parton mentunk eleg sokaig, ahol gyonyoru volt a taj. A hegyek miatt viszont eleg kacskaringos is, es tobbnyire a hanyinger es a szivroham kozott vacilaltam. Gabor persze imadta a vezetest. Megalltunk egy nagyobb varosban kajat plusz jeget venni, majd utaztunk tovabb. A kovetkezo megallo Waipunal volt, ahol van egy barlangrendszer. Tomika is volt ott, es meselte, hogy gyonyoru, de ilyen szepet azert nem kepzeltunk. Tehat, leparkoltunk, majd a barlang fele vettuk az iranyt. Tudtuk, hogy kelleni fog elemlampa, fel voltunk keszulve precizen. Par meterig lehetett csak latni, aztan teljes sotetseg. Baromi felelmetes volt. Olyan volt az egesz, mint egy buta amerikai horror forgatasan. Egy percet kellett csak gyalogolni ahhoz, hogy a lampa nelkul semmit ne lehessen latni. Folyamatosan attol rettegtem, hogy felkapcsolom a lampat es Gabor nem lesz ott. Tudom, hogy gaz vagyok es/vagy tul sok gagyi filmet lattam mar, de nem tudtam elvonatkoztatni. Szoval beertunk egy "terembe", ahol a plafonon ezer meg egy foszforeszkalo bogar ucsorgott. Csak akkor lehetett oket latni, ha nem volt vilagitas. Olyan volt az egesz, mint az egbolt, a tejutrendszer. Dobbenetesen szep volt. Fenykepet persze nem lehetett csinalni roluk, vagy legalabbis nem a mi kamerankkal. Gyonyorkodtunk egy sort, aztan jottunk kifele. En alig vartam, hogy meglassuk a napfenyt es a felszint.

Nem maradtunk sokaig, mert meg hosszu ut allt elottunk, kb 3-4 ora vezetes. Elhagytuk Aucklandet, epp a valsagrol beszelgettunk Gaborral, amikor leallt a radio. Par perc mulva a kilometerora,index, majd a benzin mutatoja csuszott szepen a nulla fele. Gondoltuk, hogy ez igy nem az igazi, de nem volt tul sok idonk tanakodni, mert egyszeruen leallt az auto. Felrehuzodtunk az autopalyan es csak bamban neztunk egymasra. Elovettuk a laptopot es a mobilnetunknek hala kerestunk egy automento ceget, es felhivtuk oket. Miutan nagy nehezen elmagyaraztuk nekik merre vagyunk, azt mondtak, hogy fel oran belul jon ertunk valaki. Nem allt tul jol a szenank. En leultem az ut szelere es bogtem, Gabor pedig kibontott egy sort. Hat, igen, kicsit maskepp kezeljuk a stresszhelyzeteket.. Ucsorogtunk, vartunk a segitsegre, mikozben a mellettunk elszaguldo autosok dudaltak es boldogan integetettek nekunk. Csak egy kicsit volt bosszanto.
Megjott a hapsi, es elhuzott minket egy kozeli benzinkuthoz, es leparkolta az autot egy autoszerelovel szemben. Azt mondta, hogy ismeri a fickot, es hogy megbizhatunk benne, holnap reggel rendben fogja hozni a verdat. Nem nagyon volt mas valasztasunk, ott toltottuk az ejszakat. Kajank, vizunk volt, es az autoban tudtunk aludni. Reggel azonban kiderult, hogy itt hetfon szunnap van, vagyis hosszu hetvege, es senki nem dolgozik szombattol hetfoig. Senki. Szo szerint. Senki. Nem volt egyetlen autoszerelo sem, aki akar csak ranezett volna a kocsira. Igy osszepakoltuk a fontosabb dolgokat (kamera, laptop, utlevelek, meg nemi ruha) es elindultunk Aucklandbe. Az autot bezartuk es azt remeljuk, hogy meg kedden is ott lesz. A buszjegy $23 lett volna, igy inkabb stoppoltunk. Egy kozepkoru par felvett minket es behozott a varosba (45km-re voltunk egyebkent). Lefoglaltuk a szallast a hostelben es most varunk keddig.

Most mar nem is tervezunk semmit. Mert nem ugy tunik, hogy a sorsnak tetszenek a terveink. Majd lesz valahogy, es kesz.. :(