Vege az utazasnak. Furcsa erzes, de nagyon jo ujra Europaban lenni, es hamarosan otthon. Akosek fogadtak be minket erre a par napra. Persze megvolt az elso "ujra itthon buli".. A reszletekbe inkabb nem megyek bele.

Lassuk mik derultek ki az elmult 4 honapban:

Gabor orakig kepes hallgatni az autoban, ahogy enekelek. A szeme sem rebben, amikor nem tudom a szoveget vagy a dallamot pontosan.

Megtanultam vezetni. Bal oldalon, automata kocsit kepes vagyok balesetmentesen vezetni ugy, hogy masok is vannak az uton. Nem tudom, hogyan fog menni otthon..

Bizonyitott teny, hogy kb 1 liter hideg víz eleg barmennyi mosatlan megtisztitasahoz.

Egy heti valtoruha eleg volt majdnem 3 hetig. (Erre egyertelmuen nem vagyunk buszkek.)

Gabor tangozni szeretne az eskuvonkon..




Gondolom, hogy lenne meg nehany dolog, de most mas nem jut az eszembe. Kicsit zavarban vagyok.. Irni kellene valami zaro reszt ide, de nem talalom a megfelelo szavakat..


Szoval szerdan repulunk haza es mar tukon ulunk, hogy talalkozzunk veletek. A hetvegi buli reszleteit majd megbeszeljunk telefonon. Hamarosan talalkozunk (most mar tenyleg.), puszi mindenkinek!





.............................................................VEGE........................................................

Esett. Egesz nap. De mi azert elmentunk a tervezett nezelodesre, ami a Hollywood Road-ot es a Soho-t jelentette. Elmeletileg sok-sok erdekes bolt es mindenfele dolog van ezen az utcan, de a szakado esoben semmi nem tunt eleg erdekesnek ahhoz, hogy ott maradjunk. Szoval megint nem voltunk tul sikeresek. De mar mindegy is volt, mert utolso nap, pakolnunk kellett.

Beszeltunk a tulaj bacsival a hostelben, hogy hol hagyjuk a kulcsot reggel. Nagyon vicces egy urge, mert nem sokat beszel angolul es azt, amit tud is folyamatosan hajlongva mondja, igy eleg nehez kovetni. Legutobb ezt mondta: "You.. stay 3 night. She.. change.. you leave." Itt azt probalta elmagyarazni, hogy mivel meg maradunk 3 ejszakat, a csaj, aki mindig rendberakja a szobat, ma az agynemut is le fogja cserelni. Tiszta activity..

Estere meg egy kis migren is megtalalt, de nem volt annyira veszes. Ma koran reggel, 4-kor keltunk, es jottunk ki a repterre. Egy 13-14 oras repulout all elottunk, majd amikor megerkezunk Londonba, ott meg csak fel 2 lesz. Este pedig buli a sracokkal. Kicsit faradtak leszunk. :)

Meg nem igazan fogtuk fel, hogy vege az utazasnak. Talan, ha megerkezunk Londonba..

Izgi volt a tegnap. 9 korul keltettem Gabort, kaveztunk, zuhanyoztunk, aztan kimentunk a kikotobe, hogy komppal menjunk at Macaoba. Az ut egy ora volt es gyotrelmes. Hullamzott a tenger es dobalta a hajot. Nem nagyon, persze, de nekem ennyi is eleg volt ahhoz, hogy szornyen erezzem magam. Alig vartam, hogy leszalljunk vegre. Gabor tok jol elvolt, ami meglepo, mert eddig o sem birta a hajoutakat.

Bementunk az info irodaba egy terkepert, majd a buszhoz igyekeztunk, ami bevisz minket a belvarosba. A soforok hihetetlenek. Amikor felszallunk a buszra, van egy kis doboz, ahova be kell dobni az aprot. Ha szeretnel kerdezni barmit, komolyan mondom, hogy barmit (mennyibe kerul? hova megy a busz? jo fele szalltal-e fel?), nem reagalnak. Mereven neznek elore. Ha megis elforditjak a fejuket feled, akkor is csak kifejezestelen arccal neznek rad egy ropke masodpercig, majd ujra elore. Ki van irva, hogy mennyi penzt kell fizetni, de az nem latszik, hogy te mennyit dobtal a dobozba. Na, nem is tunik ugy, hogy nagyon erdekli oket. Miutan sikerult nagyon jo helyen leszallnunk a buszrol, korbeneztunk a varosban. A latvanyossagok tobbnyire epuletek (Hongkongban is egyebkent, de olyanok, hogy tornyok, irodaepuletek, konyvtar.. ez nem tul erdekes). Macaoban viszont volt egy-ket jo hely. Sot Orsi (Szelei)! Megtalaltuk a helyet, ahol Geza lakott anno. Teljesen veletlenul vettuk eszre a nevet kiirva egy postaladara (persze mar nagyon le volt kopva, de azert meg ki lehetett venni..) :)

A varosnezes utan a kaszinokat jartuk korbe. Nagy meglepetesemre beengedtek utlevel nelkul. Tele volt a hely emberekkel, minden csilli-villi volt, es ingyen udcsiket szolgaltak fel. Kerestuk a pokeres asztalt. Nem talaltuk sehol. Volt viszont baccarat, de az mindenhol. Az asztalok 90%-a. En eddig nem ismertem ezt a jatekot, most olvastam utana a neten, de nem tudnam elmondani, hogy mirol szol. Szoval talaltunk blackjacket, meg stud pokert, meg hawai pokert. Miutan 4-5 embert megkerdeztunk, kiderult, hogy nincs Texas Hold'em!! Gabor teljesen ki volt akadva, hogy.. idezem "a vilag legnepszerubb kartyajateka, es itt nem lehet jatszani??????" De nem volt mit tenni. Boklasztunk meg egy ideig, aztan hazajottunk.

A komp, ha lehet, meg szornyubb volt, mint odafele, de hiszti nelkul tuleltem. Bar, nem alltam messze tole, mert Gabor ilyenekkel probalt felviditani, hogy "ugye milyen kellemesen ringatozunk?"- szeles mosoly. Miutan leszalltunk, kiderult, hogy nem oda erkeztunk, ahonnan elindultunk. Egy masik kikotoben voltunk, igy meg metroznunk kellett hazaig.

Ma meg szetneznenk itt-ott, ha nem esne az eso. Meglatjuk..

Koszonom a nevnapi udvozleteket.

Juippieeeja - en is irtam a blogba... (gabor)

Na, a mai nap sem volt sokkal mozgalmasabb, mint a tegnapi. Egeszen 8-ig sikerult aludnom, ami rekordnak szamit az elozo napok 6 orajahoz kepest. Gabor 10 korul ebredt, majd azonnal elvette tolem a laptopot es nekiallt pokerezni. Olyan del korul sikerult elindulni a Hongkong Islandre. Az eso szakadt es nagyon erosen fujt a szel, de mi nem futamodtunk meg (eloszor). Komppal mentunk at, kb 10 perc volt az egesz ut. Pontosan 13.8 percet toltottunk ott, mert annyira szakadt az eso, hogy nem volt ertelme tovabb maradni. Csinaltunk egy-ket unalmas kepet, aztan visszamentunk a szallasunkra.

Persze, minden nap eszunk valahol, es barmi is legyen az, palcikat kapunk hozza. Gabor mar eleg jol csinalja, en meg mindig nagyon kuzdok a rizzsel. Kb szemenkent eszem a palcikakkal, es igy eleg sokaig tart a dolog. De legalabb nem habzsolok.

Peti! Letoltottuk a Lostot. Es nezzuk! Durva, nagyon durva..

Vegulis kitettuk a labunkat a szobabol. Tegnap lementunk a kikotobe, ahol van egy ugynevezett Avenue of Stars, ahol hires szineszek kezlenyomatai vannak. Igazabol semmi extra, mert mi senkit nem ismerunk. Minden nev olyan, hogy Xin Li Ju, meg Gon Hu Jang.. Vicces. Szoval ott andalogtunk, amikor egy srac melle ertunk, akit a baratja akart eppen lefenykepezni. A fiu megszolalt magyarul nekunk: "Na, huzzatok arrebb!" Szegeny, nem gondolta, hogy erteni fogjuk. Kinevettuk, aztan arrebb alltunk.

Oriasi kod volt, igy nem lattunk igazan erdekes dolgokat. A parkokban egyebkent nem lehet dohanyozni, attol fuggetlenul, hogy nem fedett. Az emberek nem reagalnak, amikor egymasnak mennek az utcan. Se bocs, vagy elnezest. Mintha mi sem tortent volna. A varos zsufolt, koszos es nagyon magas a paratartalom.

Ma is voltunk egy-ket helyen, de Uj-Zeland utan nem nagyon hat meg. Vannak szep parkok, de minden cm meg van tervezve. Nem lehet ralepni a fure, es nem lehet csoportkepeket csinalni, mert az zavarna a tobbieket. :)

Az a terv, hogy holnap atmegyunk Hongkong Islandre, csutortokon pedig Macaoba, ahol Gabor megalapozza a jovonket a kaszinokban..

Az utolso par napban nem sok minden torent velunk Uj-Zelandon, plusz netunk sem volt mar, ezert is nem irtam.

Christchurch mellett szalltunk meg egy parkban Miroekkal. Igazabol mar semmit nem csinaltunk, csak tengtunk-lengtunk. Az elso este csatlakozott hozzank ket helyi fiu, akik teljesen keszek voltak. Az erdobol kozeledtek felenk, egy spanglival meg egy dobozos sorrel a kezukben. Beszelgettunk egy ideig, aztan ok is tovabbcsoszogtak, mi pedig elmentunk lefekduni. Masnap meg talalkoztunk veluk, ugyanabban a ruhaban voltak, faradtnak tuntek, de egy ujabb bontott sor ott volt a kezukben. :) Fiatalsag...

Csutortok este pedig ket sved srac parkolt le mellettunk. Ok nagyon viccesek voltak. Jo sztorikat meseltek. Penteken pedig mar csak kitakaritottuk a kocsit, visszavittuk es elmentunk a hostelbe, ami igazabol egy kis fogado volt, nem messze a repulotertol. Elbucsuztunk Miroektol (persze megigertuk egymasnak, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot), majd intenziven elveztuk a civilizacio adta lehetosegeket. Lezuhanyoztunk, forro csokit ittunk, tv-t neztunk es csak heveresztunk az agyban.

Masnap reggel 4-kor keltunk, vart rank a taxi es mentunk a repterre. Atrepultunk Sydneybe, onnan 4 ora varakozas utan indultunk tovabb Hongkongba. Osszesen nagyon sokat repultunk, meg utaztunk, elegge elfaradtunk a vegere. A repulon egyebkent nem volt semmi extra, kajaltunk, filmeket neztunk, a szokasos. Hongkongban busszal mentunk jottunk be a varosba, de tul koran szalltunk le, igy meg kb fel orat kellett gyalogolnunk azokkal a hulye taskakkal. Szornyu volt! De meg ezek utan jott a lenyeg. Ahogy kozeledtunk a hostel fele, megallitott minket egy arc (indiai-bangladesi), hogy szobat keresunk-e, mert neki van olcso, szep, satobbi. Eloszor csak anyit mondtunk neki, hogy nem, de o nem tagitott. Jott mellettunk, magyarazott, megprobalt megallitani. Na, ekkor egyszerre kiabaltunk ra Gaborral, hogy mondtuk, hogy nem, hagyjon beken. Ket lepes mulva, ujabb es ujabb emberek probalkoztak. Iszonyat idegesito volt, mert nagyon aggresszivek es tolakodoak voltak. Probaltunk nem reagalni, vagy csak nagyon roviden, de akkor addig jottek mellettunk, amig rajuk nem kiabaltunk. Amikor odaertunk a cimhez, akkor jott am a feketeleves. Kb 15-20 ferfi allt minket korul, es mind egyszerre beszelt, megfogtak a karunkat, az arcunkba masztak es ... Jaj, borzaszto volt. Nagy nehezen bekuzdottuk magunkat a liftbe es az emeleten mar egy kedves no vart minket. A szoba kicsi, de tiszta volt, viszont nem volt net (pedig arrol volt szo). Ezt szamon is kertuk a non, es mondta, hogy az az uj epuletben van csak, es holnap mar ott aludhatunk. Meg tv is volt a szobaban, es epp a Starwars ment. Gabor vegignezte, en pedig szimplan elajultam.

Masnap valoban athoztak minket egy masik lepcsohazba. Gyonyoru tiszta a szoba,sajat furdovel, van net, tv. A furdo ugy nez ki, hogy van egy wc, egy csap es felette egy zuhany. Tehat amikor zuhanyzunk, akkor minden csurom vizes lesz. De itt (Hongkongban) csak ennyi hely van mindenre.

Lementunk kajat venni, majd Gabor visszament a szobaba, en pedig terkepet kerestem a kozelben. Amikor mentem volna vissza, nem talaltam a liftunket. Ez nem is lett volna olyan oriasi problema, hiszem gondoltam, hogy nem tunt el, elobb-utobb meglesz, ha nem lett volna ott az a reneteg ferfi. Abban a pilanatban, hogy megalltam megnezni, hogy hol is vagyok, 10-en alltak korul, hogy kell-e szallas, es satobbi, satobbi. Mondtam nekik, hogy van mar szobam, kosz, erre azt akartak tudni, hogy hol. Barmennyire is benan hangzik, teljesen ketsegbe voltam esve, hogy most mi lesz. Kovalyogtam egy darabig, de nem allhattam meg sehol (ezen Gabor kesobb nagyon jot rohogott, hogy milyen balfek vagyok), mig vegul meglett az a franya lift es felmenekultem a szobankba. Nem megyek egyedul sehova tobbe. Marmint itt.

Na, ennyi volt a lemaradasom. Egyebkent alig varom mar, hogy otthon legyek (nem erdekelnek a kommentek, hogy pedig milyen rossz otthon). Es vegre fentvannak a bungyis videok is.

Az elmult par napban sikerult kiheverni a bungyt. Az elso ket ejszaka meg az ugrassal almodtam, hogy ott allok a pallo szelen, es nem akarok leugrani, es jaj mi lesz. De mara mar nem szorul ossze a gyomrom, ha ragondolok. Gabor mar elso este ugy aludt, mint a bunda.

Ma szerda van, es szombaton mar repulunk tovabb. Mar csak tengunk-lengunk, kozeledunk Christchurch fele, ahonnan indul a gep. Megalltunk itt-ott, foztunk, ettunk, olvastunk, beszelgettunk, elveztuk a napsutest. Ugy tunik, hogy mar semmi extra nem fog tortenni velunk a hatralevo idoben. Kicsit elszomorit, hogy ennyi volt Uj-Zeland, masfelol viszont alig varom mar, hgy otthon legyunk.

Gabor uzeni, hogy a turak, amiket tesuznk meg mindig lenyugozoek es leirhatatlanul szep minden. Az az en hianyossagom, hogy mar nem tudok tobbet aradozni a termeszetrol, kifogytam a szavakbol. De az utolsot meg nem is meseltem el. A Mt Cook labainal csavarogtunk (ez a legmagasabb hegy itt, 3577 m magas). Egy gleccser kozelebe jutottunk, ami egy folyoba torkollott. Es a folyoban jegtombok voltak!!!! Teljesen olyan volt, mintha az eszaki vagy a deli sarkon lettunk volna. (Attol eltekintve, hogy kb 25 fok volt es poloban maszkaltunk.) Nagyon izgi volt.

Jah, es valamelyik este rajottunk Gaborral, hogy itt az ido kicsit kulonvalnunk. 4 honap alatt kb 4 orat toltottunk kulon. Alig varjuk mar mindketten, hogy meg tudjuk kerdezni a masiktol, hogy "Na, Pucikam, hogy telt a napod?"

Most megyek es feltoltom a bungys kepeket es videokat.

Leugrottunk.. soha tobbet

Tegnap reggel meg nem gondoltam, hogy ilyen mozgalmas ket nap var rank. Koran keltunk, hogy idoben tudjunk indulni a 7-8 oras turankra. Az elso 3 ora pikk-pakk eltelt, es komolyabb szenvedes nelkul feltornaztuk magunkat a hegyre. Ott kicsit megpihentunk, ettunk egy szendvicset, mielott tovabb indultunk volna a csucs fele. Nos, ott kezdodtek a gondok (szamomra), ugyanis kiderult, hogy a csucs nem fel oranyira van, hanem 2 oranyira. Ami annyit jelent, hogy 5 ora gyaloglas felfele, es kb 4 ora gyaloglas lefele. Az nagyon sok gyaloglas osszesen!!! De nem nagyon volt mit tenni, mennunk kellett. En akkor mar kezdtem nagyon faradt lenni, Zuszka fel is adta es visszafordult. O az elozo megalloban vart rank inkabb kb 3 orat. Szoval elertuk a hegy csucsat, ami persze gyonyoru volt, de addigra mar alig alltam a labamon. A fiuk meg ennel is tovabb mentek, meg 2.5 km-t felfele. En megvartam oket a menedekhaznal, aztan indultunk vissza. Reggel 8-kor indultunk es este 7-re ertunk le. Ergo 11 orasra nyult az eredeti 7-8 ora. 25 km-en keresztul masztunk hegyet. Mire visszaertunk az autohoz, en nem eltem, nem gondolkodtam, valahogy levitt a labam a hegyrol. Gabor ugyanannyira volt kesz, mint en. Gyorsan ettunk valamit, aztan kidoltunk. Elaludni nem volt konnyu, mert ugy ereztem, hogy egy-egy elefant ul a labaimon, plusz valaki ongyujtoval egeti a combtoveimet.. Annyira fajt, hogy folyamatosan nyafogtam Gabornak.. Biztos voltam benne, hogy izuleti gyulladasom van, es ezentul majd csak a kezeimen fogom tudni vonszolni magam, mint egy foka.

Reggel ugy ebredtem, hogy ha nem mozgok, akkor nem faj. Hurra! Csakhogy pisilni kellett, meg kellett mozdulni. Ugy jartam, mint egy ozike, aki most all eloszor a labara. Nagyon lassan es bizonytalan leptekkel kozeledtem a wc fele, de tudtam, hogy nem adhatom fel.. Es sikerult! A visszaut mar konnyebb volt, aztan szepen lassan bemelegedett a labam, es mostanra egesz jo.

Reggeli utan bementunk Queenstownba, ahol befizettunk a bungyra delutan 4-re. Ahogy kozeledett az ido, egyre inkabb panikoltam. Gabor csak mosolygott, ami barki masnal biztato jel lenne, de nala nem. Ha stresszhelyzetben mosolyog, az annyit jelent, hogy bizonytalan, izgul, fel..Odaertunk a hidhoz, ahol mar teljesen keszen voltunk. 43 meter magasrol kellett ugrani. Acsorogtunk egy ideig, neztunk masokat ugrani, es egeszen megjott a kedvunk. Nem olyan nagy dolog ez, csak par masodperc az egesz. Gabor ment eloszor, en maradtam kepeket csinalni. Leugrott, es derekig belemerult a vizbe, a polojat pedig lesodorta rola a folyo. Alig tudta elkapni. Mosolyogva jott fel, de mondta, hogy nagy para volt, majd en is meglatom. Ekkor en mar nagyon menni akartam, hogy tullegyek rajta. Nem kellett varnom semmit, a sracok azonnal ramadtak a hevedert, vagy mit. Aztan a labamra erositettek a kotelet. Ekkor mar baromira vert a szivem, a pulzusom az egeket verte. Az egyik srac megkerdezte, hogy bele akarok-e merulni a vizbe, mondtam neki, hogy csak erinteni szeretnem. Probalt ravenni, hogy meruljek bele derekig (hiszen olyan sportos lanynak tunok), de ragaszkodtam hozza, hogy csakis erinteni szeretnem. Eljott az ugras ideje. Odacsoszogtam a padlo szelehez, es leneztem. Abszolut, teljes panik fogott el. 43 meter szornyen, rettenetesen, remisztoen, nagyon magas. Arra gondoltam, hogy hol van ilyenkor anya, hogy megmondja ezeknek a sracoknak, hogy szepen vegyek le rolam a kotelet, es engedjenek lesetalni. De nem volt ido visszakozni. A sracok mutattak hova kell mosolyogni (a kameraba, plusz Gabor fele, ami nem volt konnyu, mert legszivesebben elsirtam volna magam), es jott az, hogy akkor 5-tol szamolok vissza. Egyszeruen nem lehetett teketoriazni. Nem tudom elmondani azt a felelmet, ami bennem volt. Mogottem a fiu a csipomre tette a kezet, es szamolni kezdett. 5..4..3..2..1.. es meg is lokott kicsit, bar en is elrugaszkodtam. Zuhanni kezdtem, sikitottam, ahogy a torkomon kifert (bar utolag kiderult, hogy egy hang sem hagyta el a torkomat, pedig en ugy ereztem, hogy elszakadnak a hangszalaim), megerintettem a vizet, majd visszarantott a kotel. Ekkor jott az az erzes, hogy “na jo, en most mar ki akarok szallni!!!!!” Szornyu volt, amikor ugy tunt, hogy a mellkasom (ugy ereztem, hogy a lelkem) kulon repul tolem es nincs semmi kontroll felette. Meg ketszer rantott vissza a kotel, aztan mar csak logtam fejjel lefele. Egy kis csonakkal jottek osszeszedni, de ott meg abszolut nem voltam magamnal. Szegeny fiuknak mindent ketszer kellett elmondani, hogy mit csinaljak.

Amikor felertem, Gabor nyakaba borultam, es csak pihegtem ott. Biztos voltam benne, hogy o is ugyanannyira parazott mint, en. Nem is ertem, hogyan tudtam erre ravenni. Az egy dolog, hogy nekem mindig jart a szam, hogy en ezt meg akarom csinalni. Pedig tudhattam volna, hogy ez lesz, hiszen meg egy sima libegon is felni szoktunk Gaborral. Na, eldontottuk, hogy soha tobbet nem hallgatunk ram..

Kesobb Gabor meselte, hogy ket csaj nezte, amikor ugrok, es mondtak, hogy “Nezd, nem is fel, csak ugy leugrott, o egy hos..” Na, persze!

A kepek es a video is hamarosan fent lesz, most nincs jo internet kapcsolat ahhoz, hogy fel tudjam tolteni oket.

Az eso csak esett..

..meg esett, meg esett. Annyira hideg volt, hogy jajj. Gondolom, hogy most minannyian azt mondogatjatok, hogy otthon is milyen hideg volt egesz telen. De kerdem en, hanyan laktatok egy kocsiban? Na, ugye.

Szoval szerdan (11-en) szakado esore es didergo-fagyos reggelre ebredtunk. Kiugrottam pisilni egy nagy fenyofa moge, majd visszabujtam Gabor melle az agyba. Es mi volt az elso mondata? “Akarsz meg aludni, vagy kezdjunk unnepelni? Boldog szulinapot!”  Nagyon buszke volt magara, hogy eszebe jutott, es persze en is ra. A nagy unneples kereteben az autot is beinditottuk egy negyed orara, hogy ne fagyjunk meg reggeli kozben. Kicsit kesobb bementunk Queenstownba, de megint nem maradtunk sokaig, mert a szakado eso miatt nem volt mit csinalni. Inkabb elindultunk Glenorchy fele, ami arrol hires-nevezetes, hogy itt forgattak a Gyuruk Ura valahanyadik reszet. Asszem valami Isengard, vagy mi a hely neve a filmben. (Ha valaha elvalunk Gaborral, akkor az a Gyuruk ura miatt lesz. Felevenete egyszer osszveszunk azon, hogy engem nem erdekel, pedig mar lattam az elso reszt, meg a masodiknak a harmadat, es megsem tudom ertekelni. Gabor szerint viszont hihetetlenul jo film ,es sat,sat,sat. A vita odaig szokott fajulni, hogy en majdnem bogok, Gabor pedig elveszti a turelmet!!!!) Ugy dontottunk, hogy itt az ideje egy rendes forro zuhanynak, mert ha nem akkor egyszeruen megfagyunk. Igy egy kempingben szalltunk meg, ahol mindannyian kb 35 percig alltunk a viz alatt. Gabor finom vacsit fozott, volt tortam is, meg enekles is Miroektol. Szoval nagyon jo kis szulinap volt.

Ma reggel pedig napsutesre es joval jobb idore ebredtunk. Volt kb 15 fok, szoval nem kellett fagyoskodni azonnal, ha kikeltunk az agybol. Voltunk a kozelben egy nagyobb setan, aztan letaboroztunk a holnapi 9 oras tura kezdopontjanal. Az a tervem, hogy most felkeszulok mentalisan is ( a szendvicsek mar megvannak), es ezuttal nem fogok kiborulni. (Eddig minden alkalommal a pokolba kivantam magunkat, amiert elindultunk.. Most maskepp lesz. Optimista vagyok.)

Ui.: Koszi a szulinapi kepeslapokat, meg miegymast!

220 km-t vezettem egyhuzamban es mindannyian tuleltuk. Azt hiszem, hivatalosan is bejelenthetem, hogy nem vagyok kozveszelyes tobbe.

Eleg turheto ido volt napkozben, de estere ujra esni kezdett az eso. Amikor megerkeztunk a kempingbe (Milford Soundtol nem messze), amit elozoleg kivalasztottunk, mar orkan ereju szel fujt, de legalabb az eso nem esett. Foztunk valamit gyorsan, aztan egy pokrocba tekeredve beszelgettunk meg kicsit a szabadban, de nem birtuk sokaig. A csontig hatolo jeghideg szellel nem birtunk. Az volt a terv, hogy masnap felkelunk idoben es egy egesz napos turara megyunk. De reggel meg mindig szakadt az eso, igy nem volt ertelme elindulni. Inkabb elmentunk Milford varosaba, es elmentunk egy hajoutra, amit egyebkent is meg akartunk ejteni. Milford Sound egy fjord a sok kozul es azt tanacsoltak tobben, hogy hajoval lehet a leginkabb elvezni a kilatast.

Rengeteg ruhat vettem fel aznap. Volt rajtam egy bugyi, zokni, pizsi also (szigoruan belehuzva a zoknim szaraba), farmer, melltarto, ujjatlan felso, polo, pulcsi, kapucnis pulcsi (kapucni felhajtva), dzseki (kapucni felhajtva). Es egesz nap vacogtam.

Nos, aznap meg 4-szer allt el az eso, de amikor hajora szalltunk ujra rakezdett, igy csupa szurkeseg volt minden. Egyetlen elonye volt annak, hogy napok ota esett, megpedig az, hogy igy kb 2000 vizeses zudult le a sziklakrol. Egyebkent csak 2 van. Szoval csinaltunk egy csomo gyonyoru kepet. A hajon volt extra jo es nagy esokabat, amit felvehettunk. Igazabol fel is kellett venni, mert az egyik orias vizeses ala egyszeruen betolatott a hajo. Csurom vizesek lettunk, de keszult egy-ket kep is az akciorol. Ahogy hajoztunk a Tazman-tenger fele, kisutott a nap. Minden csupa zold, meg kek lett, sot meg 3 szivarvanyt is lattunk. Igy osszegeszeben jutott mindenbol.

Az ejszakat egy kozeli parkoloban toltottuk, es imadkoztunk egy kis napsutesert, mert turazni maskepp nem tudunk, es nem akartunk ugy eljonni onnan, hogy nem lattuk a hegyeket. Ma felebredtunk, es csodak csodajara sutott a nap. Gyorsan osszeszedtuk magunkat es nekiindultunk egy rovidebb kirandulasnak. Vegig jo idonk volt, es megint pompas helyeket lattunk.

A hideget en egyre nehezebben turom, jo lenne egy kis napsutes vegre. Napok ota nincs semmi komfort erzetem. Remeljuk, hogy aprankent jobb ido lesz.

4 nap utan ujra zuhanyoztunk

Sosem gondoltam korabban, hogy eljon az az ido, amikor nem fog gondot jelenteni nem mosakodni minden nap. Az, hogy hol es mikor allunk meg sok mindentol fugg, de nagyon fontos eleme a donteshozatalnak az, hogy mikor is zuhanyoztunk legutobb. 3 nap jo ido utan ugy dontottunk, hogy talan itt az ido megszallni egy rendes kempingben es kicsit gatyaba razni magunkat. Queenstown elott, egy kis varosban talaltunk egy jo kis helyet. Nem volt draga, es volt minden (konyha, nappali, tv, furdo).

Franktonig (ez a neve a helynek) en vezettem. Kb 150 km-t. Hegyeken at, kanyargos utakon es mas autok tarsasagaban. Meglepoen jol ment. Panik, hiszti es kerekcsirkorgas nelkul. Hozza kell tennem, hogy ez a kocsi automata, nem kellett valtanom, meg ilyesmi, igy csak annyi dolgom volt, hogy ne oljek meg masokat, se magunkat.

Masnap reggel kenyelmesen megreggeliztunk, es olyan del fele hagytuk el a kempinget. Queenstown csak 6 km-nyire van, igy pikk-pakk odaertunk. Kis varos, de rengeteg emberrel. Boltok, kavezok egymas hegyen hatan. Bementunk a bungyjumping helyre, es kideritettuk, hogyan mukodik a dolog. Igazabol ezer meg egy ceg van, akiknel lehet ugrani, de mi azokhoz mentunk, akik kvazi feltalaltak. Egy 43 meteres hidrol fogunk leugrani egy folyo felett. Lehet csak a viz fole erkezni, meg lehet erinteni a vizet, vagy el is lehet merulni benne. Elore el kell donteni, es ok olyan hsszusagura allitjak be a kotelet. Az idojaras-elorejelzes (magyar tanaroknak uzenem, hogy nem tuti, hogy ezt a szot igy kell leirni) szerint szakad az eso meg egy par napig (mert persze tegnap is szakadt), igy akkor fogunk ugrani, amikor visszafele jovunk (valoszinuleg egy par nap mulva).

Az eso miatt nem is maradtunk ejszakara, hanem tovabbindultunk es egy erodben telepedtunk le. Most keltunk es ha megittuk a kavet, akkor megyunk es megint en fogok vezetni..

Koszi a szulinapi..

.. megemlekezest! Mar 27 eves leszek.. Humm.

3 napig megallas nelkul szakadt az eso. Ez nem hangzik annyira veszelyesnek ugy altalaban, de most, hogy egy autoban lakunk, kicsit nyomaszto volt, hogy amikor felkeltunk esett, amikor megalltunk enni esett, amikor lefekudtunk esett, aztan amikor megint felkeltunk meg mindig esett.. Sot, akkor is esett, amikor ejszaka ki kellett mennem pisilni. Mert persze nekem minden ejszaka legalabb egyszer fel kell kelnem. Ez nem is tunt olyan nagy problemanak, amig egy lakasban laktunk, ergo gond nelkul mehettem a furdobe barmilyen napszakban. Eleinte felebresztettem Gabort, hogy jojjon velem, mert en egyedul nem megyek. (Asszem csak egyszer kelt fel velem, egyebkent csak annyit mondott, hogy majd ugrik, ha van valami baj. Na, persze..) Szoval az ejszakai pisiles abbol all, hogy nagyon kozel az autohoz, nagyon gyorsan, remego combokkal intezem el a dolgot, mert folyamatosan a kornyezo hangoktol parazok. Bar, azt kell hogy mondjam, hogy egyre rutinosabb vagyok.

Szoval, tegnap delutan vegre elallt az eso. A Ferenc Jozsef Gleccsert meg esoben neztuk meg, de igy is abszolut megerte. Mar messzirol lehetett latni a nagy ho/jegtomeget, ami nekunk oriasi dolog volt, hiszen meg sosem voltunk sielni vagy snowboardozni, nem lattunk ennyi havat egyutt. Kb fel orat setaltunk a korabban gleccser fedte volgyben, amikor elertunk egy pontra, ahol ki volt irva, hogy “DANGER, DO NOT CROSS!!!!!” A fiuknak persze nem kellett tobb, mar a masik oldalon voltak mire mi elolvastuk a feliratot. Nem tudtunk teljesen kozel menni, mert volt egy hevesen zugo folyo, amin nem tudtunk atkelni. A fiuk meg nezelodtek egy ideig, tovabbi lehetoseget keresve, de be kellett latniuk, hogy nincs tovabb.

Az estet egy to partjan toltottuk, ami annyira szep, hogy az dobbenet. Szelcsendben es napsutesben tokeletesen tukrozodik a Mt Cook hegyormai. Kaprazatosan szep hely.

Mivel kezdett kiderulni az eg, elszalltak a felhok, az ejszaka nagyon hideg volt. Az ejszakai pisiles utan, az autoban elfordult rajtunk a paplan, es Gabor laba folyamatosan kilogott es szegenykem fazott hajnalig. De reggelre ragyogo napsutesre ebredtunk es indultunk a Fox Glecccserhez. Mondanom sem kell, hogy a tortenet ugyanaz volt. “Danger” felirat, a fiuk mar ugrottak is at a keritesen. Zuszka kicsit problemazott, hogy nem kellene, en inkabb csak befogtam a szam, gondoltam eleg, ha egyikunk jajong. Egeszen a gleccser labaig setaltunk el. Folyamatosan figyelmeztetesek voltak, hogy koomlas, meg hoomlas veszely van, ne menjunk tovabb, de ez nekunk persze mar meg sem kottyant. En feltem egy kicsit, de erosebben hajtott a kivancsisag. Gyonyoru kepeket csinaltunk megint, es tobbszor is at kellett vagni a folyon. Egyszer nem volt mas, le kellett vennunk a ciponket es mezitlab atvagni. A viz annyira hideg volt, hgy par masodpercre megfagyott a labam. (Persze, mit is vartunk, ez folyo a gleccserbol indult?!)

A vegen epsegben megusztuk az egeszet. Gondolom, hogy nem annyira veszelyes ez, kulonben jobban el lenne keritve, meg hasonlok.

Az elobb vacsiztunk, es most punnyadunk a kocsiban. Holnap nagy vezetes jon meg, kozeledunk Queenstown-hoz, ahol bungyjumping var rank!!! Juheeee!

Megint el vagyok kicsit maradva..

..de ez most jo hir, mert ez annyit jelent, hogy vegre ujra uton vagyunk.

Tehat szerda reggel elbucsuztunk Eszterektol, es kimentunk a repterre. Eszter nagyon odaig volt, hogy ilyan hamar elmegyunk, pedig milyen jo volt minket vendegul latni. (Nem tulzok, tenyleg sajnalta, hogy nem maradtunk tovabb.) A gep idoben indult, 4 utan par perccel mar meg is erkeztunk Christchurchbe. Meg a repterrol felhivtam az autoberlos csajt, aki kijott elenk, es kb fel ora papirmunka utan, mar vihettuk is a kocsit. Ez is egy Toyota, de nagyon szep, meg uj, es baromi jol van berendezve. Majd rakok fel kepet rola, es akkor majd latjatok milyen profi.

Meg aznap este elindultunk eszaknak, hogy kozelebb keruljunk Miroekhoz. Kb 150 km-ert mehettunk, majd megalltunk ejszakara egy erdo szelen. Nagyon jol aludtunk, kenyelmes az agy, es a paplanunk annyira vastag, hogy melegunk volt, pedig minden ablak megint lefagyott. Reggel ujra utna kindultunk es delutanra elertuk a Nelson Lakes Nemzeti Parkot, ahova Miroek is megerkeztek nem sokkal utanunk. Jo volt ujra latni oket, mi is hianyoztunk nekik (azt mondtak). Egy olyan kempinget talaltunk, ahol elmeletileg fizetni kellett volna, de gyakorlatilag nem, es volt meleg vizes zuhany.. Luxus manapsag.

Penteken elmentunk egy 5-6 oras turara a tavak kozeli hegyekbe. Eleg hosszu volt az ut felfele, de a kilatas gyonyoru volt. Gabor csinalt egy csomo kepet. Lefele menet viszont mindket bokam kibicsaklott egyszer-egyszer. Nem volt tul vicces. Este mar holtfaradtak voltunk, de azert meg kiultunk a topartra, rettenetesen bebugyolalva egy nagy pledbe. Nagyon hideg volt, igy nem birtuk nagyon sokaig, inkabb bebujtunk a jo kis meleg kuckonkba.

Eddig az egyetlen zavaro tenyezo a sandfly invazio. Ezek ici-pici legyek, amik nem csipnek, hanem harapnak. De ugy, hogy utana verzik a nyoma. Rengeteg van, es roppant bosszantoak. Ma Gabor vett egy szert ellenuk, az a neve, hogy “Goodbye SandFly”. Remeljuk, hogy mukodni fog. (Bar, a helyiek szerint semmi nem mukodik, csak el kell viselni..)

Ma egesz nap szakadt az eso, de nem volt tul nagy gond, mert ugyis utazni akartunk. Szoval igy is, ugy is a kocsiban ultunk volna. Punakaikiben vagyunk, ami a nyugati parton van es mar tettunk is egy kisebb kirandulast.. A kepek is fent lesznek lassan.

Mas. Gabor ugy dontott, hogy iden nem felejti el a szulinapomat. Minden evben begyakoroljuk, hogy marcius 11, de ritkan sikerul emlekeznie ra. Szoval ebben az evben azt talalta ki, hogy vesz nekem egy turacipot meg most, mert az ugyis kell, es le is van tudva a szulinapi hacacare.. A cipo nagyon szep es kenyelmes, nem azik be es jo meleg.

Az mar egy masik dolog, hogy a kozos szamlankrol fizetett, tehat ez a cipo tolem is van (nekem). Persze, igy is nagyon orulok neki.

Most azt probaljuk megtervezni, hogy mindenre jusson ido ugy, hogy ne kelljen vegig rohannunk.