Az utolso par napban nem sok minden torent velunk Uj-Zelandon, plusz netunk sem volt mar, ezert is nem irtam.

Christchurch mellett szalltunk meg egy parkban Miroekkal. Igazabol mar semmit nem csinaltunk, csak tengtunk-lengtunk. Az elso este csatlakozott hozzank ket helyi fiu, akik teljesen keszek voltak. Az erdobol kozeledtek felenk, egy spanglival meg egy dobozos sorrel a kezukben. Beszelgettunk egy ideig, aztan ok is tovabbcsoszogtak, mi pedig elmentunk lefekduni. Masnap meg talalkoztunk veluk, ugyanabban a ruhaban voltak, faradtnak tuntek, de egy ujabb bontott sor ott volt a kezukben. :) Fiatalsag...

Csutortok este pedig ket sved srac parkolt le mellettunk. Ok nagyon viccesek voltak. Jo sztorikat meseltek. Penteken pedig mar csak kitakaritottuk a kocsit, visszavittuk es elmentunk a hostelbe, ami igazabol egy kis fogado volt, nem messze a repulotertol. Elbucsuztunk Miroektol (persze megigertuk egymasnak, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot), majd intenziven elveztuk a civilizacio adta lehetosegeket. Lezuhanyoztunk, forro csokit ittunk, tv-t neztunk es csak heveresztunk az agyban.

Masnap reggel 4-kor keltunk, vart rank a taxi es mentunk a repterre. Atrepultunk Sydneybe, onnan 4 ora varakozas utan indultunk tovabb Hongkongba. Osszesen nagyon sokat repultunk, meg utaztunk, elegge elfaradtunk a vegere. A repulon egyebkent nem volt semmi extra, kajaltunk, filmeket neztunk, a szokasos. Hongkongban busszal mentunk jottunk be a varosba, de tul koran szalltunk le, igy meg kb fel orat kellett gyalogolnunk azokkal a hulye taskakkal. Szornyu volt! De meg ezek utan jott a lenyeg. Ahogy kozeledtunk a hostel fele, megallitott minket egy arc (indiai-bangladesi), hogy szobat keresunk-e, mert neki van olcso, szep, satobbi. Eloszor csak anyit mondtunk neki, hogy nem, de o nem tagitott. Jott mellettunk, magyarazott, megprobalt megallitani. Na, ekkor egyszerre kiabaltunk ra Gaborral, hogy mondtuk, hogy nem, hagyjon beken. Ket lepes mulva, ujabb es ujabb emberek probalkoztak. Iszonyat idegesito volt, mert nagyon aggresszivek es tolakodoak voltak. Probaltunk nem reagalni, vagy csak nagyon roviden, de akkor addig jottek mellettunk, amig rajuk nem kiabaltunk. Amikor odaertunk a cimhez, akkor jott am a feketeleves. Kb 15-20 ferfi allt minket korul, es mind egyszerre beszelt, megfogtak a karunkat, az arcunkba masztak es ... Jaj, borzaszto volt. Nagy nehezen bekuzdottuk magunkat a liftbe es az emeleten mar egy kedves no vart minket. A szoba kicsi, de tiszta volt, viszont nem volt net (pedig arrol volt szo). Ezt szamon is kertuk a non, es mondta, hogy az az uj epuletben van csak, es holnap mar ott aludhatunk. Meg tv is volt a szobaban, es epp a Starwars ment. Gabor vegignezte, en pedig szimplan elajultam.

Masnap valoban athoztak minket egy masik lepcsohazba. Gyonyoru tiszta a szoba,sajat furdovel, van net, tv. A furdo ugy nez ki, hogy van egy wc, egy csap es felette egy zuhany. Tehat amikor zuhanyzunk, akkor minden csurom vizes lesz. De itt (Hongkongban) csak ennyi hely van mindenre.

Lementunk kajat venni, majd Gabor visszament a szobaba, en pedig terkepet kerestem a kozelben. Amikor mentem volna vissza, nem talaltam a liftunket. Ez nem is lett volna olyan oriasi problema, hiszem gondoltam, hogy nem tunt el, elobb-utobb meglesz, ha nem lett volna ott az a reneteg ferfi. Abban a pilanatban, hogy megalltam megnezni, hogy hol is vagyok, 10-en alltak korul, hogy kell-e szallas, es satobbi, satobbi. Mondtam nekik, hogy van mar szobam, kosz, erre azt akartak tudni, hogy hol. Barmennyire is benan hangzik, teljesen ketsegbe voltam esve, hogy most mi lesz. Kovalyogtam egy darabig, de nem allhattam meg sehol (ezen Gabor kesobb nagyon jot rohogott, hogy milyen balfek vagyok), mig vegul meglett az a franya lift es felmenekultem a szobankba. Nem megyek egyedul sehova tobbe. Marmint itt.

Na, ennyi volt a lemaradasom. Egyebkent alig varom mar, hogy otthon legyek (nem erdekelnek a kommentek, hogy pedig milyen rossz otthon). Es vegre fentvannak a bungyis videok is.