Tehat szerda reggel elbucsuztunk Eszterektol, es kimentunk a repterre. Eszter nagyon odaig volt, hogy ilyan hamar elmegyunk, pedig milyen jo volt minket vendegul latni. (Nem tulzok, tenyleg sajnalta, hogy nem maradtunk tovabb.) A gep idoben indult, 4 utan par perccel mar meg is erkeztunk Christchurchbe. Meg a repterrol felhivtam az autoberlos csajt, aki kijott elenk, es kb fel ora papirmunka utan, mar vihettuk is a kocsit. Ez is egy Toyota, de nagyon szep, meg uj, es baromi jol van berendezve. Majd rakok fel kepet rola, es akkor majd latjatok milyen profi.
Meg aznap este elindultunk eszaknak, hogy kozelebb keruljunk Miroekhoz. Kb 150 km-ert mehettunk, majd megalltunk ejszakara egy erdo szelen. Nagyon jol aludtunk, kenyelmes az agy, es a paplanunk annyira vastag, hogy melegunk volt, pedig minden ablak megint lefagyott. Reggel ujra utna kindultunk es delutanra elertuk a Nelson Lakes Nemzeti Parkot, ahova Miroek is megerkeztek nem sokkal utanunk. Jo volt ujra latni oket, mi is hianyoztunk nekik (azt mondtak). Egy olyan kempinget talaltunk, ahol elmeletileg fizetni kellett volna, de gyakorlatilag nem, es volt meleg vizes zuhany.. Luxus manapsag.
Penteken elmentunk egy 5-6 oras turara a tavak kozeli hegyekbe. Eleg hosszu volt az ut felfele, de a kilatas gyonyoru volt. Gabor csinalt egy csomo kepet. Lefele menet viszont mindket bokam kibicsaklott egyszer-egyszer. Nem volt tul vicces. Este mar holtfaradtak voltunk, de azert meg kiultunk a topartra, rettenetesen bebugyolalva egy nagy pledbe. Nagyon hideg volt, igy nem birtuk nagyon sokaig, inkabb bebujtunk a jo kis meleg kuckonkba.
Eddig az egyetlen zavaro tenyezo a sandfly invazio. Ezek ici-pici legyek, amik nem csipnek, hanem harapnak. De ugy, hogy utana verzik a nyoma. Rengeteg van, es roppant bosszantoak. Ma Gabor vett egy szert ellenuk, az a neve, hogy “Goodbye SandFly”. Remeljuk, hogy mukodni fog. (Bar, a helyiek szerint semmi nem mukodik, csak el kell viselni..)
Ma egesz nap szakadt az eso, de nem volt tul nagy gond, mert ugyis utazni akartunk. Szoval igy is, ugy is a kocsiban ultunk volna. Punakaikiben vagyunk, ami a nyugati parton van es mar tettunk is egy kisebb kirandulast.. A kepek is fent lesznek lassan.
Mas. Gabor ugy dontott, hogy iden nem felejti el a szulinapomat. Minden evben begyakoroljuk, hogy marcius 11, de ritkan sikerul emlekeznie ra. Szoval ebben az evben azt talalta ki, hogy vesz nekem egy turacipot meg most, mert az ugyis kell, es le is van tudva a szulinapi hacacare.. A cipo nagyon szep es kenyelmes, nem azik be es jo meleg.
Az mar egy masik dolog, hogy a kozos szamlankrol fizetett, tehat ez a cipo tolem is van (nekem). Persze, igy is nagyon orulok neki.
Most azt probaljuk megtervezni, hogy mindenre jusson ido ugy, hogy ne kelljen vegig rohannunk.
2 megjegyzés:
Boldog Szülinapot Ágota!
(A dátumokra való emlékezésben én is nagyon béna vagyok, megértem Gábort, úgyhogy ha megengeded, akkor így előre kívánok minden jót.)
Azt hiszem emlékezetes szülinap lesz, már csak a helyszín miatt is!
További jó utat nektek!
Andi
Hát ez nagyon vicces, hétvégén nálunk is ebből volt a dráma, véletlenül tévedtem egy napot (az alig 0,27%) :-). Boldog Szülinapot, ja, és megkaptuk a waiotapu-s képeslapot, kúúl!
Porci
Megjegyzés küldése