Vege az utazasnak. Furcsa erzes, de nagyon jo ujra Europaban lenni, es hamarosan otthon. Akosek fogadtak be minket erre a par napra. Persze megvolt az elso "ujra itthon buli".. A reszletekbe inkabb nem megyek bele.

Lassuk mik derultek ki az elmult 4 honapban:

Gabor orakig kepes hallgatni az autoban, ahogy enekelek. A szeme sem rebben, amikor nem tudom a szoveget vagy a dallamot pontosan.

Megtanultam vezetni. Bal oldalon, automata kocsit kepes vagyok balesetmentesen vezetni ugy, hogy masok is vannak az uton. Nem tudom, hogyan fog menni otthon..

Bizonyitott teny, hogy kb 1 liter hideg víz eleg barmennyi mosatlan megtisztitasahoz.

Egy heti valtoruha eleg volt majdnem 3 hetig. (Erre egyertelmuen nem vagyunk buszkek.)

Gabor tangozni szeretne az eskuvonkon..




Gondolom, hogy lenne meg nehany dolog, de most mas nem jut az eszembe. Kicsit zavarban vagyok.. Irni kellene valami zaro reszt ide, de nem talalom a megfelelo szavakat..


Szoval szerdan repulunk haza es mar tukon ulunk, hogy talalkozzunk veletek. A hetvegi buli reszleteit majd megbeszeljunk telefonon. Hamarosan talalkozunk (most mar tenyleg.), puszi mindenkinek!





.............................................................VEGE........................................................

Esett. Egesz nap. De mi azert elmentunk a tervezett nezelodesre, ami a Hollywood Road-ot es a Soho-t jelentette. Elmeletileg sok-sok erdekes bolt es mindenfele dolog van ezen az utcan, de a szakado esoben semmi nem tunt eleg erdekesnek ahhoz, hogy ott maradjunk. Szoval megint nem voltunk tul sikeresek. De mar mindegy is volt, mert utolso nap, pakolnunk kellett.

Beszeltunk a tulaj bacsival a hostelben, hogy hol hagyjuk a kulcsot reggel. Nagyon vicces egy urge, mert nem sokat beszel angolul es azt, amit tud is folyamatosan hajlongva mondja, igy eleg nehez kovetni. Legutobb ezt mondta: "You.. stay 3 night. She.. change.. you leave." Itt azt probalta elmagyarazni, hogy mivel meg maradunk 3 ejszakat, a csaj, aki mindig rendberakja a szobat, ma az agynemut is le fogja cserelni. Tiszta activity..

Estere meg egy kis migren is megtalalt, de nem volt annyira veszes. Ma koran reggel, 4-kor keltunk, es jottunk ki a repterre. Egy 13-14 oras repulout all elottunk, majd amikor megerkezunk Londonba, ott meg csak fel 2 lesz. Este pedig buli a sracokkal. Kicsit faradtak leszunk. :)

Meg nem igazan fogtuk fel, hogy vege az utazasnak. Talan, ha megerkezunk Londonba..

Izgi volt a tegnap. 9 korul keltettem Gabort, kaveztunk, zuhanyoztunk, aztan kimentunk a kikotobe, hogy komppal menjunk at Macaoba. Az ut egy ora volt es gyotrelmes. Hullamzott a tenger es dobalta a hajot. Nem nagyon, persze, de nekem ennyi is eleg volt ahhoz, hogy szornyen erezzem magam. Alig vartam, hogy leszalljunk vegre. Gabor tok jol elvolt, ami meglepo, mert eddig o sem birta a hajoutakat.

Bementunk az info irodaba egy terkepert, majd a buszhoz igyekeztunk, ami bevisz minket a belvarosba. A soforok hihetetlenek. Amikor felszallunk a buszra, van egy kis doboz, ahova be kell dobni az aprot. Ha szeretnel kerdezni barmit, komolyan mondom, hogy barmit (mennyibe kerul? hova megy a busz? jo fele szalltal-e fel?), nem reagalnak. Mereven neznek elore. Ha megis elforditjak a fejuket feled, akkor is csak kifejezestelen arccal neznek rad egy ropke masodpercig, majd ujra elore. Ki van irva, hogy mennyi penzt kell fizetni, de az nem latszik, hogy te mennyit dobtal a dobozba. Na, nem is tunik ugy, hogy nagyon erdekli oket. Miutan sikerult nagyon jo helyen leszallnunk a buszrol, korbeneztunk a varosban. A latvanyossagok tobbnyire epuletek (Hongkongban is egyebkent, de olyanok, hogy tornyok, irodaepuletek, konyvtar.. ez nem tul erdekes). Macaoban viszont volt egy-ket jo hely. Sot Orsi (Szelei)! Megtalaltuk a helyet, ahol Geza lakott anno. Teljesen veletlenul vettuk eszre a nevet kiirva egy postaladara (persze mar nagyon le volt kopva, de azert meg ki lehetett venni..) :)

A varosnezes utan a kaszinokat jartuk korbe. Nagy meglepetesemre beengedtek utlevel nelkul. Tele volt a hely emberekkel, minden csilli-villi volt, es ingyen udcsiket szolgaltak fel. Kerestuk a pokeres asztalt. Nem talaltuk sehol. Volt viszont baccarat, de az mindenhol. Az asztalok 90%-a. En eddig nem ismertem ezt a jatekot, most olvastam utana a neten, de nem tudnam elmondani, hogy mirol szol. Szoval talaltunk blackjacket, meg stud pokert, meg hawai pokert. Miutan 4-5 embert megkerdeztunk, kiderult, hogy nincs Texas Hold'em!! Gabor teljesen ki volt akadva, hogy.. idezem "a vilag legnepszerubb kartyajateka, es itt nem lehet jatszani??????" De nem volt mit tenni. Boklasztunk meg egy ideig, aztan hazajottunk.

A komp, ha lehet, meg szornyubb volt, mint odafele, de hiszti nelkul tuleltem. Bar, nem alltam messze tole, mert Gabor ilyenekkel probalt felviditani, hogy "ugye milyen kellemesen ringatozunk?"- szeles mosoly. Miutan leszalltunk, kiderult, hogy nem oda erkeztunk, ahonnan elindultunk. Egy masik kikotoben voltunk, igy meg metroznunk kellett hazaig.

Ma meg szetneznenk itt-ott, ha nem esne az eso. Meglatjuk..

Koszonom a nevnapi udvozleteket.

Juippieeeja - en is irtam a blogba... (gabor)

Na, a mai nap sem volt sokkal mozgalmasabb, mint a tegnapi. Egeszen 8-ig sikerult aludnom, ami rekordnak szamit az elozo napok 6 orajahoz kepest. Gabor 10 korul ebredt, majd azonnal elvette tolem a laptopot es nekiallt pokerezni. Olyan del korul sikerult elindulni a Hongkong Islandre. Az eso szakadt es nagyon erosen fujt a szel, de mi nem futamodtunk meg (eloszor). Komppal mentunk at, kb 10 perc volt az egesz ut. Pontosan 13.8 percet toltottunk ott, mert annyira szakadt az eso, hogy nem volt ertelme tovabb maradni. Csinaltunk egy-ket unalmas kepet, aztan visszamentunk a szallasunkra.

Persze, minden nap eszunk valahol, es barmi is legyen az, palcikat kapunk hozza. Gabor mar eleg jol csinalja, en meg mindig nagyon kuzdok a rizzsel. Kb szemenkent eszem a palcikakkal, es igy eleg sokaig tart a dolog. De legalabb nem habzsolok.

Peti! Letoltottuk a Lostot. Es nezzuk! Durva, nagyon durva..

Vegulis kitettuk a labunkat a szobabol. Tegnap lementunk a kikotobe, ahol van egy ugynevezett Avenue of Stars, ahol hires szineszek kezlenyomatai vannak. Igazabol semmi extra, mert mi senkit nem ismerunk. Minden nev olyan, hogy Xin Li Ju, meg Gon Hu Jang.. Vicces. Szoval ott andalogtunk, amikor egy srac melle ertunk, akit a baratja akart eppen lefenykepezni. A fiu megszolalt magyarul nekunk: "Na, huzzatok arrebb!" Szegeny, nem gondolta, hogy erteni fogjuk. Kinevettuk, aztan arrebb alltunk.

Oriasi kod volt, igy nem lattunk igazan erdekes dolgokat. A parkokban egyebkent nem lehet dohanyozni, attol fuggetlenul, hogy nem fedett. Az emberek nem reagalnak, amikor egymasnak mennek az utcan. Se bocs, vagy elnezest. Mintha mi sem tortent volna. A varos zsufolt, koszos es nagyon magas a paratartalom.

Ma is voltunk egy-ket helyen, de Uj-Zeland utan nem nagyon hat meg. Vannak szep parkok, de minden cm meg van tervezve. Nem lehet ralepni a fure, es nem lehet csoportkepeket csinalni, mert az zavarna a tobbieket. :)

Az a terv, hogy holnap atmegyunk Hongkong Islandre, csutortokon pedig Macaoba, ahol Gabor megalapozza a jovonket a kaszinokban..

Az utolso par napban nem sok minden torent velunk Uj-Zelandon, plusz netunk sem volt mar, ezert is nem irtam.

Christchurch mellett szalltunk meg egy parkban Miroekkal. Igazabol mar semmit nem csinaltunk, csak tengtunk-lengtunk. Az elso este csatlakozott hozzank ket helyi fiu, akik teljesen keszek voltak. Az erdobol kozeledtek felenk, egy spanglival meg egy dobozos sorrel a kezukben. Beszelgettunk egy ideig, aztan ok is tovabbcsoszogtak, mi pedig elmentunk lefekduni. Masnap meg talalkoztunk veluk, ugyanabban a ruhaban voltak, faradtnak tuntek, de egy ujabb bontott sor ott volt a kezukben. :) Fiatalsag...

Csutortok este pedig ket sved srac parkolt le mellettunk. Ok nagyon viccesek voltak. Jo sztorikat meseltek. Penteken pedig mar csak kitakaritottuk a kocsit, visszavittuk es elmentunk a hostelbe, ami igazabol egy kis fogado volt, nem messze a repulotertol. Elbucsuztunk Miroektol (persze megigertuk egymasnak, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot), majd intenziven elveztuk a civilizacio adta lehetosegeket. Lezuhanyoztunk, forro csokit ittunk, tv-t neztunk es csak heveresztunk az agyban.

Masnap reggel 4-kor keltunk, vart rank a taxi es mentunk a repterre. Atrepultunk Sydneybe, onnan 4 ora varakozas utan indultunk tovabb Hongkongba. Osszesen nagyon sokat repultunk, meg utaztunk, elegge elfaradtunk a vegere. A repulon egyebkent nem volt semmi extra, kajaltunk, filmeket neztunk, a szokasos. Hongkongban busszal mentunk jottunk be a varosba, de tul koran szalltunk le, igy meg kb fel orat kellett gyalogolnunk azokkal a hulye taskakkal. Szornyu volt! De meg ezek utan jott a lenyeg. Ahogy kozeledtunk a hostel fele, megallitott minket egy arc (indiai-bangladesi), hogy szobat keresunk-e, mert neki van olcso, szep, satobbi. Eloszor csak anyit mondtunk neki, hogy nem, de o nem tagitott. Jott mellettunk, magyarazott, megprobalt megallitani. Na, ekkor egyszerre kiabaltunk ra Gaborral, hogy mondtuk, hogy nem, hagyjon beken. Ket lepes mulva, ujabb es ujabb emberek probalkoztak. Iszonyat idegesito volt, mert nagyon aggresszivek es tolakodoak voltak. Probaltunk nem reagalni, vagy csak nagyon roviden, de akkor addig jottek mellettunk, amig rajuk nem kiabaltunk. Amikor odaertunk a cimhez, akkor jott am a feketeleves. Kb 15-20 ferfi allt minket korul, es mind egyszerre beszelt, megfogtak a karunkat, az arcunkba masztak es ... Jaj, borzaszto volt. Nagy nehezen bekuzdottuk magunkat a liftbe es az emeleten mar egy kedves no vart minket. A szoba kicsi, de tiszta volt, viszont nem volt net (pedig arrol volt szo). Ezt szamon is kertuk a non, es mondta, hogy az az uj epuletben van csak, es holnap mar ott aludhatunk. Meg tv is volt a szobaban, es epp a Starwars ment. Gabor vegignezte, en pedig szimplan elajultam.

Masnap valoban athoztak minket egy masik lepcsohazba. Gyonyoru tiszta a szoba,sajat furdovel, van net, tv. A furdo ugy nez ki, hogy van egy wc, egy csap es felette egy zuhany. Tehat amikor zuhanyzunk, akkor minden csurom vizes lesz. De itt (Hongkongban) csak ennyi hely van mindenre.

Lementunk kajat venni, majd Gabor visszament a szobaba, en pedig terkepet kerestem a kozelben. Amikor mentem volna vissza, nem talaltam a liftunket. Ez nem is lett volna olyan oriasi problema, hiszem gondoltam, hogy nem tunt el, elobb-utobb meglesz, ha nem lett volna ott az a reneteg ferfi. Abban a pilanatban, hogy megalltam megnezni, hogy hol is vagyok, 10-en alltak korul, hogy kell-e szallas, es satobbi, satobbi. Mondtam nekik, hogy van mar szobam, kosz, erre azt akartak tudni, hogy hol. Barmennyire is benan hangzik, teljesen ketsegbe voltam esve, hogy most mi lesz. Kovalyogtam egy darabig, de nem allhattam meg sehol (ezen Gabor kesobb nagyon jot rohogott, hogy milyen balfek vagyok), mig vegul meglett az a franya lift es felmenekultem a szobankba. Nem megyek egyedul sehova tobbe. Marmint itt.

Na, ennyi volt a lemaradasom. Egyebkent alig varom mar, hogy otthon legyek (nem erdekelnek a kommentek, hogy pedig milyen rossz otthon). Es vegre fentvannak a bungyis videok is.

Az elmult par napban sikerult kiheverni a bungyt. Az elso ket ejszaka meg az ugrassal almodtam, hogy ott allok a pallo szelen, es nem akarok leugrani, es jaj mi lesz. De mara mar nem szorul ossze a gyomrom, ha ragondolok. Gabor mar elso este ugy aludt, mint a bunda.

Ma szerda van, es szombaton mar repulunk tovabb. Mar csak tengunk-lengunk, kozeledunk Christchurch fele, ahonnan indul a gep. Megalltunk itt-ott, foztunk, ettunk, olvastunk, beszelgettunk, elveztuk a napsutest. Ugy tunik, hogy mar semmi extra nem fog tortenni velunk a hatralevo idoben. Kicsit elszomorit, hogy ennyi volt Uj-Zeland, masfelol viszont alig varom mar, hgy otthon legyunk.

Gabor uzeni, hogy a turak, amiket tesuznk meg mindig lenyugozoek es leirhatatlanul szep minden. Az az en hianyossagom, hogy mar nem tudok tobbet aradozni a termeszetrol, kifogytam a szavakbol. De az utolsot meg nem is meseltem el. A Mt Cook labainal csavarogtunk (ez a legmagasabb hegy itt, 3577 m magas). Egy gleccser kozelebe jutottunk, ami egy folyoba torkollott. Es a folyoban jegtombok voltak!!!! Teljesen olyan volt, mintha az eszaki vagy a deli sarkon lettunk volna. (Attol eltekintve, hogy kb 25 fok volt es poloban maszkaltunk.) Nagyon izgi volt.

Jah, es valamelyik este rajottunk Gaborral, hogy itt az ido kicsit kulonvalnunk. 4 honap alatt kb 4 orat toltottunk kulon. Alig varjuk mar mindketten, hogy meg tudjuk kerdezni a masiktol, hogy "Na, Pucikam, hogy telt a napod?"

Most megyek es feltoltom a bungys kepeket es videokat.

Leugrottunk.. soha tobbet

Tegnap reggel meg nem gondoltam, hogy ilyen mozgalmas ket nap var rank. Koran keltunk, hogy idoben tudjunk indulni a 7-8 oras turankra. Az elso 3 ora pikk-pakk eltelt, es komolyabb szenvedes nelkul feltornaztuk magunkat a hegyre. Ott kicsit megpihentunk, ettunk egy szendvicset, mielott tovabb indultunk volna a csucs fele. Nos, ott kezdodtek a gondok (szamomra), ugyanis kiderult, hogy a csucs nem fel oranyira van, hanem 2 oranyira. Ami annyit jelent, hogy 5 ora gyaloglas felfele, es kb 4 ora gyaloglas lefele. Az nagyon sok gyaloglas osszesen!!! De nem nagyon volt mit tenni, mennunk kellett. En akkor mar kezdtem nagyon faradt lenni, Zuszka fel is adta es visszafordult. O az elozo megalloban vart rank inkabb kb 3 orat. Szoval elertuk a hegy csucsat, ami persze gyonyoru volt, de addigra mar alig alltam a labamon. A fiuk meg ennel is tovabb mentek, meg 2.5 km-t felfele. En megvartam oket a menedekhaznal, aztan indultunk vissza. Reggel 8-kor indultunk es este 7-re ertunk le. Ergo 11 orasra nyult az eredeti 7-8 ora. 25 km-en keresztul masztunk hegyet. Mire visszaertunk az autohoz, en nem eltem, nem gondolkodtam, valahogy levitt a labam a hegyrol. Gabor ugyanannyira volt kesz, mint en. Gyorsan ettunk valamit, aztan kidoltunk. Elaludni nem volt konnyu, mert ugy ereztem, hogy egy-egy elefant ul a labaimon, plusz valaki ongyujtoval egeti a combtoveimet.. Annyira fajt, hogy folyamatosan nyafogtam Gabornak.. Biztos voltam benne, hogy izuleti gyulladasom van, es ezentul majd csak a kezeimen fogom tudni vonszolni magam, mint egy foka.

Reggel ugy ebredtem, hogy ha nem mozgok, akkor nem faj. Hurra! Csakhogy pisilni kellett, meg kellett mozdulni. Ugy jartam, mint egy ozike, aki most all eloszor a labara. Nagyon lassan es bizonytalan leptekkel kozeledtem a wc fele, de tudtam, hogy nem adhatom fel.. Es sikerult! A visszaut mar konnyebb volt, aztan szepen lassan bemelegedett a labam, es mostanra egesz jo.

Reggeli utan bementunk Queenstownba, ahol befizettunk a bungyra delutan 4-re. Ahogy kozeledett az ido, egyre inkabb panikoltam. Gabor csak mosolygott, ami barki masnal biztato jel lenne, de nala nem. Ha stresszhelyzetben mosolyog, az annyit jelent, hogy bizonytalan, izgul, fel..Odaertunk a hidhoz, ahol mar teljesen keszen voltunk. 43 meter magasrol kellett ugrani. Acsorogtunk egy ideig, neztunk masokat ugrani, es egeszen megjott a kedvunk. Nem olyan nagy dolog ez, csak par masodperc az egesz. Gabor ment eloszor, en maradtam kepeket csinalni. Leugrott, es derekig belemerult a vizbe, a polojat pedig lesodorta rola a folyo. Alig tudta elkapni. Mosolyogva jott fel, de mondta, hogy nagy para volt, majd en is meglatom. Ekkor en mar nagyon menni akartam, hogy tullegyek rajta. Nem kellett varnom semmit, a sracok azonnal ramadtak a hevedert, vagy mit. Aztan a labamra erositettek a kotelet. Ekkor mar baromira vert a szivem, a pulzusom az egeket verte. Az egyik srac megkerdezte, hogy bele akarok-e merulni a vizbe, mondtam neki, hogy csak erinteni szeretnem. Probalt ravenni, hogy meruljek bele derekig (hiszen olyan sportos lanynak tunok), de ragaszkodtam hozza, hogy csakis erinteni szeretnem. Eljott az ugras ideje. Odacsoszogtam a padlo szelehez, es leneztem. Abszolut, teljes panik fogott el. 43 meter szornyen, rettenetesen, remisztoen, nagyon magas. Arra gondoltam, hogy hol van ilyenkor anya, hogy megmondja ezeknek a sracoknak, hogy szepen vegyek le rolam a kotelet, es engedjenek lesetalni. De nem volt ido visszakozni. A sracok mutattak hova kell mosolyogni (a kameraba, plusz Gabor fele, ami nem volt konnyu, mert legszivesebben elsirtam volna magam), es jott az, hogy akkor 5-tol szamolok vissza. Egyszeruen nem lehetett teketoriazni. Nem tudom elmondani azt a felelmet, ami bennem volt. Mogottem a fiu a csipomre tette a kezet, es szamolni kezdett. 5..4..3..2..1.. es meg is lokott kicsit, bar en is elrugaszkodtam. Zuhanni kezdtem, sikitottam, ahogy a torkomon kifert (bar utolag kiderult, hogy egy hang sem hagyta el a torkomat, pedig en ugy ereztem, hogy elszakadnak a hangszalaim), megerintettem a vizet, majd visszarantott a kotel. Ekkor jott az az erzes, hogy “na jo, en most mar ki akarok szallni!!!!!” Szornyu volt, amikor ugy tunt, hogy a mellkasom (ugy ereztem, hogy a lelkem) kulon repul tolem es nincs semmi kontroll felette. Meg ketszer rantott vissza a kotel, aztan mar csak logtam fejjel lefele. Egy kis csonakkal jottek osszeszedni, de ott meg abszolut nem voltam magamnal. Szegeny fiuknak mindent ketszer kellett elmondani, hogy mit csinaljak.

Amikor felertem, Gabor nyakaba borultam, es csak pihegtem ott. Biztos voltam benne, hogy o is ugyanannyira parazott mint, en. Nem is ertem, hogyan tudtam erre ravenni. Az egy dolog, hogy nekem mindig jart a szam, hogy en ezt meg akarom csinalni. Pedig tudhattam volna, hogy ez lesz, hiszen meg egy sima libegon is felni szoktunk Gaborral. Na, eldontottuk, hogy soha tobbet nem hallgatunk ram..

Kesobb Gabor meselte, hogy ket csaj nezte, amikor ugrok, es mondtak, hogy “Nezd, nem is fel, csak ugy leugrott, o egy hos..” Na, persze!

A kepek es a video is hamarosan fent lesz, most nincs jo internet kapcsolat ahhoz, hogy fel tudjam tolteni oket.

Az eso csak esett..

..meg esett, meg esett. Annyira hideg volt, hogy jajj. Gondolom, hogy most minannyian azt mondogatjatok, hogy otthon is milyen hideg volt egesz telen. De kerdem en, hanyan laktatok egy kocsiban? Na, ugye.

Szoval szerdan (11-en) szakado esore es didergo-fagyos reggelre ebredtunk. Kiugrottam pisilni egy nagy fenyofa moge, majd visszabujtam Gabor melle az agyba. Es mi volt az elso mondata? “Akarsz meg aludni, vagy kezdjunk unnepelni? Boldog szulinapot!”  Nagyon buszke volt magara, hogy eszebe jutott, es persze en is ra. A nagy unneples kereteben az autot is beinditottuk egy negyed orara, hogy ne fagyjunk meg reggeli kozben. Kicsit kesobb bementunk Queenstownba, de megint nem maradtunk sokaig, mert a szakado eso miatt nem volt mit csinalni. Inkabb elindultunk Glenorchy fele, ami arrol hires-nevezetes, hogy itt forgattak a Gyuruk Ura valahanyadik reszet. Asszem valami Isengard, vagy mi a hely neve a filmben. (Ha valaha elvalunk Gaborral, akkor az a Gyuruk ura miatt lesz. Felevenete egyszer osszveszunk azon, hogy engem nem erdekel, pedig mar lattam az elso reszt, meg a masodiknak a harmadat, es megsem tudom ertekelni. Gabor szerint viszont hihetetlenul jo film ,es sat,sat,sat. A vita odaig szokott fajulni, hogy en majdnem bogok, Gabor pedig elveszti a turelmet!!!!) Ugy dontottunk, hogy itt az ideje egy rendes forro zuhanynak, mert ha nem akkor egyszeruen megfagyunk. Igy egy kempingben szalltunk meg, ahol mindannyian kb 35 percig alltunk a viz alatt. Gabor finom vacsit fozott, volt tortam is, meg enekles is Miroektol. Szoval nagyon jo kis szulinap volt.

Ma reggel pedig napsutesre es joval jobb idore ebredtunk. Volt kb 15 fok, szoval nem kellett fagyoskodni azonnal, ha kikeltunk az agybol. Voltunk a kozelben egy nagyobb setan, aztan letaboroztunk a holnapi 9 oras tura kezdopontjanal. Az a tervem, hogy most felkeszulok mentalisan is ( a szendvicsek mar megvannak), es ezuttal nem fogok kiborulni. (Eddig minden alkalommal a pokolba kivantam magunkat, amiert elindultunk.. Most maskepp lesz. Optimista vagyok.)

Ui.: Koszi a szulinapi kepeslapokat, meg miegymast!

220 km-t vezettem egyhuzamban es mindannyian tuleltuk. Azt hiszem, hivatalosan is bejelenthetem, hogy nem vagyok kozveszelyes tobbe.

Eleg turheto ido volt napkozben, de estere ujra esni kezdett az eso. Amikor megerkeztunk a kempingbe (Milford Soundtol nem messze), amit elozoleg kivalasztottunk, mar orkan ereju szel fujt, de legalabb az eso nem esett. Foztunk valamit gyorsan, aztan egy pokrocba tekeredve beszelgettunk meg kicsit a szabadban, de nem birtuk sokaig. A csontig hatolo jeghideg szellel nem birtunk. Az volt a terv, hogy masnap felkelunk idoben es egy egesz napos turara megyunk. De reggel meg mindig szakadt az eso, igy nem volt ertelme elindulni. Inkabb elmentunk Milford varosaba, es elmentunk egy hajoutra, amit egyebkent is meg akartunk ejteni. Milford Sound egy fjord a sok kozul es azt tanacsoltak tobben, hogy hajoval lehet a leginkabb elvezni a kilatast.

Rengeteg ruhat vettem fel aznap. Volt rajtam egy bugyi, zokni, pizsi also (szigoruan belehuzva a zoknim szaraba), farmer, melltarto, ujjatlan felso, polo, pulcsi, kapucnis pulcsi (kapucni felhajtva), dzseki (kapucni felhajtva). Es egesz nap vacogtam.

Nos, aznap meg 4-szer allt el az eso, de amikor hajora szalltunk ujra rakezdett, igy csupa szurkeseg volt minden. Egyetlen elonye volt annak, hogy napok ota esett, megpedig az, hogy igy kb 2000 vizeses zudult le a sziklakrol. Egyebkent csak 2 van. Szoval csinaltunk egy csomo gyonyoru kepet. A hajon volt extra jo es nagy esokabat, amit felvehettunk. Igazabol fel is kellett venni, mert az egyik orias vizeses ala egyszeruen betolatott a hajo. Csurom vizesek lettunk, de keszult egy-ket kep is az akciorol. Ahogy hajoztunk a Tazman-tenger fele, kisutott a nap. Minden csupa zold, meg kek lett, sot meg 3 szivarvanyt is lattunk. Igy osszegeszeben jutott mindenbol.

Az ejszakat egy kozeli parkoloban toltottuk, es imadkoztunk egy kis napsutesert, mert turazni maskepp nem tudunk, es nem akartunk ugy eljonni onnan, hogy nem lattuk a hegyeket. Ma felebredtunk, es csodak csodajara sutott a nap. Gyorsan osszeszedtuk magunkat es nekiindultunk egy rovidebb kirandulasnak. Vegig jo idonk volt, es megint pompas helyeket lattunk.

A hideget en egyre nehezebben turom, jo lenne egy kis napsutes vegre. Napok ota nincs semmi komfort erzetem. Remeljuk, hogy aprankent jobb ido lesz.

4 nap utan ujra zuhanyoztunk

Sosem gondoltam korabban, hogy eljon az az ido, amikor nem fog gondot jelenteni nem mosakodni minden nap. Az, hogy hol es mikor allunk meg sok mindentol fugg, de nagyon fontos eleme a donteshozatalnak az, hogy mikor is zuhanyoztunk legutobb. 3 nap jo ido utan ugy dontottunk, hogy talan itt az ido megszallni egy rendes kempingben es kicsit gatyaba razni magunkat. Queenstown elott, egy kis varosban talaltunk egy jo kis helyet. Nem volt draga, es volt minden (konyha, nappali, tv, furdo).

Franktonig (ez a neve a helynek) en vezettem. Kb 150 km-t. Hegyeken at, kanyargos utakon es mas autok tarsasagaban. Meglepoen jol ment. Panik, hiszti es kerekcsirkorgas nelkul. Hozza kell tennem, hogy ez a kocsi automata, nem kellett valtanom, meg ilyesmi, igy csak annyi dolgom volt, hogy ne oljek meg masokat, se magunkat.

Masnap reggel kenyelmesen megreggeliztunk, es olyan del fele hagytuk el a kempinget. Queenstown csak 6 km-nyire van, igy pikk-pakk odaertunk. Kis varos, de rengeteg emberrel. Boltok, kavezok egymas hegyen hatan. Bementunk a bungyjumping helyre, es kideritettuk, hogyan mukodik a dolog. Igazabol ezer meg egy ceg van, akiknel lehet ugrani, de mi azokhoz mentunk, akik kvazi feltalaltak. Egy 43 meteres hidrol fogunk leugrani egy folyo felett. Lehet csak a viz fole erkezni, meg lehet erinteni a vizet, vagy el is lehet merulni benne. Elore el kell donteni, es ok olyan hsszusagura allitjak be a kotelet. Az idojaras-elorejelzes (magyar tanaroknak uzenem, hogy nem tuti, hogy ezt a szot igy kell leirni) szerint szakad az eso meg egy par napig (mert persze tegnap is szakadt), igy akkor fogunk ugrani, amikor visszafele jovunk (valoszinuleg egy par nap mulva).

Az eso miatt nem is maradtunk ejszakara, hanem tovabbindultunk es egy erodben telepedtunk le. Most keltunk es ha megittuk a kavet, akkor megyunk es megint en fogok vezetni..

Koszi a szulinapi..

.. megemlekezest! Mar 27 eves leszek.. Humm.

3 napig megallas nelkul szakadt az eso. Ez nem hangzik annyira veszelyesnek ugy altalaban, de most, hogy egy autoban lakunk, kicsit nyomaszto volt, hogy amikor felkeltunk esett, amikor megalltunk enni esett, amikor lefekudtunk esett, aztan amikor megint felkeltunk meg mindig esett.. Sot, akkor is esett, amikor ejszaka ki kellett mennem pisilni. Mert persze nekem minden ejszaka legalabb egyszer fel kell kelnem. Ez nem is tunt olyan nagy problemanak, amig egy lakasban laktunk, ergo gond nelkul mehettem a furdobe barmilyen napszakban. Eleinte felebresztettem Gabort, hogy jojjon velem, mert en egyedul nem megyek. (Asszem csak egyszer kelt fel velem, egyebkent csak annyit mondott, hogy majd ugrik, ha van valami baj. Na, persze..) Szoval az ejszakai pisiles abbol all, hogy nagyon kozel az autohoz, nagyon gyorsan, remego combokkal intezem el a dolgot, mert folyamatosan a kornyezo hangoktol parazok. Bar, azt kell hogy mondjam, hogy egyre rutinosabb vagyok.

Szoval, tegnap delutan vegre elallt az eso. A Ferenc Jozsef Gleccsert meg esoben neztuk meg, de igy is abszolut megerte. Mar messzirol lehetett latni a nagy ho/jegtomeget, ami nekunk oriasi dolog volt, hiszen meg sosem voltunk sielni vagy snowboardozni, nem lattunk ennyi havat egyutt. Kb fel orat setaltunk a korabban gleccser fedte volgyben, amikor elertunk egy pontra, ahol ki volt irva, hogy “DANGER, DO NOT CROSS!!!!!” A fiuknak persze nem kellett tobb, mar a masik oldalon voltak mire mi elolvastuk a feliratot. Nem tudtunk teljesen kozel menni, mert volt egy hevesen zugo folyo, amin nem tudtunk atkelni. A fiuk meg nezelodtek egy ideig, tovabbi lehetoseget keresve, de be kellett latniuk, hogy nincs tovabb.

Az estet egy to partjan toltottuk, ami annyira szep, hogy az dobbenet. Szelcsendben es napsutesben tokeletesen tukrozodik a Mt Cook hegyormai. Kaprazatosan szep hely.

Mivel kezdett kiderulni az eg, elszalltak a felhok, az ejszaka nagyon hideg volt. Az ejszakai pisiles utan, az autoban elfordult rajtunk a paplan, es Gabor laba folyamatosan kilogott es szegenykem fazott hajnalig. De reggelre ragyogo napsutesre ebredtunk es indultunk a Fox Glecccserhez. Mondanom sem kell, hogy a tortenet ugyanaz volt. “Danger” felirat, a fiuk mar ugrottak is at a keritesen. Zuszka kicsit problemazott, hogy nem kellene, en inkabb csak befogtam a szam, gondoltam eleg, ha egyikunk jajong. Egeszen a gleccser labaig setaltunk el. Folyamatosan figyelmeztetesek voltak, hogy koomlas, meg hoomlas veszely van, ne menjunk tovabb, de ez nekunk persze mar meg sem kottyant. En feltem egy kicsit, de erosebben hajtott a kivancsisag. Gyonyoru kepeket csinaltunk megint, es tobbszor is at kellett vagni a folyon. Egyszer nem volt mas, le kellett vennunk a ciponket es mezitlab atvagni. A viz annyira hideg volt, hgy par masodpercre megfagyott a labam. (Persze, mit is vartunk, ez folyo a gleccserbol indult?!)

A vegen epsegben megusztuk az egeszet. Gondolom, hogy nem annyira veszelyes ez, kulonben jobban el lenne keritve, meg hasonlok.

Az elobb vacsiztunk, es most punnyadunk a kocsiban. Holnap nagy vezetes jon meg, kozeledunk Queenstown-hoz, ahol bungyjumping var rank!!! Juheeee!

Megint el vagyok kicsit maradva..

..de ez most jo hir, mert ez annyit jelent, hogy vegre ujra uton vagyunk.

Tehat szerda reggel elbucsuztunk Eszterektol, es kimentunk a repterre. Eszter nagyon odaig volt, hogy ilyan hamar elmegyunk, pedig milyen jo volt minket vendegul latni. (Nem tulzok, tenyleg sajnalta, hogy nem maradtunk tovabb.) A gep idoben indult, 4 utan par perccel mar meg is erkeztunk Christchurchbe. Meg a repterrol felhivtam az autoberlos csajt, aki kijott elenk, es kb fel ora papirmunka utan, mar vihettuk is a kocsit. Ez is egy Toyota, de nagyon szep, meg uj, es baromi jol van berendezve. Majd rakok fel kepet rola, es akkor majd latjatok milyen profi.

Meg aznap este elindultunk eszaknak, hogy kozelebb keruljunk Miroekhoz. Kb 150 km-ert mehettunk, majd megalltunk ejszakara egy erdo szelen. Nagyon jol aludtunk, kenyelmes az agy, es a paplanunk annyira vastag, hogy melegunk volt, pedig minden ablak megint lefagyott. Reggel ujra utna kindultunk es delutanra elertuk a Nelson Lakes Nemzeti Parkot, ahova Miroek is megerkeztek nem sokkal utanunk. Jo volt ujra latni oket, mi is hianyoztunk nekik (azt mondtak). Egy olyan kempinget talaltunk, ahol elmeletileg fizetni kellett volna, de gyakorlatilag nem, es volt meleg vizes zuhany.. Luxus manapsag.

Penteken elmentunk egy 5-6 oras turara a tavak kozeli hegyekbe. Eleg hosszu volt az ut felfele, de a kilatas gyonyoru volt. Gabor csinalt egy csomo kepet. Lefele menet viszont mindket bokam kibicsaklott egyszer-egyszer. Nem volt tul vicces. Este mar holtfaradtak voltunk, de azert meg kiultunk a topartra, rettenetesen bebugyolalva egy nagy pledbe. Nagyon hideg volt, igy nem birtuk nagyon sokaig, inkabb bebujtunk a jo kis meleg kuckonkba.

Eddig az egyetlen zavaro tenyezo a sandfly invazio. Ezek ici-pici legyek, amik nem csipnek, hanem harapnak. De ugy, hogy utana verzik a nyoma. Rengeteg van, es roppant bosszantoak. Ma Gabor vett egy szert ellenuk, az a neve, hogy “Goodbye SandFly”. Remeljuk, hogy mukodni fog. (Bar, a helyiek szerint semmi nem mukodik, csak el kell viselni..)

Ma egesz nap szakadt az eso, de nem volt tul nagy gond, mert ugyis utazni akartunk. Szoval igy is, ugy is a kocsiban ultunk volna. Punakaikiben vagyunk, ami a nyugati parton van es mar tettunk is egy kisebb kirandulast.. A kepek is fent lesznek lassan.

Mas. Gabor ugy dontott, hogy iden nem felejti el a szulinapomat. Minden evben begyakoroljuk, hogy marcius 11, de ritkan sikerul emlekeznie ra. Szoval ebben az evben azt talalta ki, hogy vesz nekem egy turacipot meg most, mert az ugyis kell, es le is van tudva a szulinapi hacacare.. A cipo nagyon szep es kenyelmes, nem azik be es jo meleg.

Az mar egy masik dolog, hogy a kozos szamlankrol fizetett, tehat ez a cipo tolem is van (nekem). Persze, igy is nagyon orulok neki.

Most azt probaljuk megtervezni, hogy mindenre jusson ido ugy, hogy ne kelljen vegig rohannunk.

Dolgok, amiket elfelejtek elmeselni..

Egy aucklandi kis kavezoban ucsorogtunk Gaborral, o valami napilapot, en egy noi magazint olvastam (na jo, en csak a kepeket nezegettem).

Gabor: Mit gondolsz a megeroszakolasrol?
Agota: ????
Gabor: Arra gondolok, hogy szerinted te hogyan kezelned?
Agota: Gondolom, hogy nem tul jol.. Nem tudom. Miert?
Gabor: Csak ugy..
Agota: De komolyan, miert?
Gabor: Most olvastam egy cikket, hogy megtamadtak utazokat itt Uj-Zelandon, elvittek mindenuket es megeroszakoltak a lanyt.
Agota: Aha..
Gabor: De ne aggodj, ilyen csak ketevente egyszer fordul elo..



Tegnap atjott jatszani Anna egy baratnoje, es ugy mutatott be engem, hogy "ez itt Agota, aki nagyon vicces". :)


Vasarnap egy kesoi reggelire mentunk Eszterekkel egy kozeli etterembe. Rendeltunk, es amikor Anna (o a 8 eves kislany) kerte a kedvencet (valami bananos, szalonnas, edes bagett), akkor a pincer odafordult hozzam es megkerdezte, hogy legyen-e gyerek adag. En csak neztem, meg pislogtam, hogy miert tolem kerdezi, vagy hogy esetleg az en kajamrol beszel-e. De Eszter azonnal valaszolt neki, hogy igen, legyen. Na, ekkor jottunk ra, hogy a pincer azt hitte, hogy mi vagyunk a szulok, Eszterek pedig a nagyszulok.. Philip 60 eves, Eszter pedig 50, bar joval fiatalabbnak latszanak.


A kedvenc kajajuk a csirke paprikas, nokedlivel. Es nagyon vicces, amikor azt mondja Adam, hogy "Mami, can I get some more nokedli, please?" Jah, es Adam imad enni. Barmennyit barmibol. De leginkabb a zoldsegeket szereti, paprikat, brokkolit, sargarepat, gombat..

Adammal es Annaval, majd az egesz csaladdal..

Szerda reggel van. Befejeztuk a haz festeset, amit igazabol Gabor csinalt, hiaba sirtam neki, hogy hadd segitsek, nem hagyta. Elbucsuztunk mindenkitol, tegnap megvolt az utolso vacsi is es egy ora mulva indulunk a repterre.

Tegnap felhivtuk a Qantast, hogy kideritsuk mikorra tudnank eltolni a repjegyet (kb 3 hetre gondoltunk), es kiderult egeszen aprilis vegeig nincsen ures hely. Igy nem tudjuk meghosszabbitani a nyaralast, 3 es fel het mulva repulunk Hongkongba, onnan pedig majd vissza Londonba. Nem tul jo hir, de nincs mit tenni. Annyiban konnyiti meg a helyzetet, hogy igy egyertelmu, hogy nem veszunk autot, hanem berlunk. Fel is hivtunk egy ceget Christchurchben, es mar a repteren, ma delutan megkapjuk a kocsit es indulhatunk utunkra. Igy nem lesz aggodalom az eladas korul, van biztositasunk, plusz teljes felszereles a kocsiban..

Eszterek hihetetlen kedvesek voltak az elmult 2 es fel hetben. Rengeteg penzt takaritottunk meg azzal, hogy itt lehettunk, plusz meleg zuhany, minden este finom vacsi vart minket.. Szoval, nagyon halasak vagyunk nekik.

Mindjart megprobalok felrakni roluk egy kepet.

Szoval ott tartottunk, hogy az auto majndem felrobbant.. Masnap visszamentunk es sikeresen meg is talaltuk a kocsit. Elvittuk egy szerelohoz, aki kb masfel ora alatt es $110 -ert megcsinalta. Aznap is vegig szakadt az eso, igy nem volt kedvunk tovabb serafikalni a varosban, inkabb hazamentunk.

Este Gabor talalkozott Anthonyval, a volt fonokevel. Megittak par sort, megtargyaltak, hogy mi, ki, hogy s mint..

Szombaton reggel ujra koran keltunk es mentunk a piacra. Mar megint (vagy meg mindig) voltak ismerosok, sot, egy magyar par parkolt le mellenk. Egy 8.5 honapos kisbabaval voltak, Abellel. 4 honapos volt, amikor elindultak erre az utra, es meg kb 3 honap all elottuk. Nagyon kis edi-bedi volt Abel. Es milyen szep neve van!
A piacon persze senki nem vette meg az autot, de legalabb nem esett az eso. Delutanra meg volt beszelve egy sraccal, hogy ranez az autora, igy ot felhivtuk, hogy mi vegeztunk. Mar a telefonban mondta, hogy kevesebb penze van, mint az altalunk meghirdetett ar, szoval tudtuk, hogy ha meg is veszi, csak $1500-ot fog fizetni. De ezen a ponton mar nem akadtunk fenn semmin, hiszen $1500 joval tobb, mint $0. Szoval talalkoztunk Robbal, vezette kicsit az autot. Vegig azon imadkoztunk, hogy abban a 10 percben pont ne romoljon el semmi. Es nem romlott!!! A posta pont bezart az orrunk elott, igy el kellett mennunk a varos masik vegebe egy masik postara. Na, ez meg stresszes volt, ugyanis ujabb 15 perc jott, amit ki kellett birnia az autonak, mielott alairjuk a papirokat es megkapjuk a penzt. De csodak csodajara nem tortnet semmi katasztrofa es ELADTUK A KOCSIT! :)

El sem akartuk hinni, hogy tenyleg sikerult. Beultunk kajalni egy helyre, kozben a neten megvettuk a repjegyet Christchurch-be szerdara. Visszabuszoztunk a varosba, aztan beultunk egy moziba. Egy vigjatekot neztunk, a Zack & Miri make a porno-t. Hihetetlenul vicces volt. En is sokat kacarasztam, de Gabor vinnyogott, meg visitozott a nevetestol (ismeritek azt, amikor ps-eznek Petivel es golt lo, na ugyanaz a hang). 9 utan holt faradtan ertunk haza, de auto nelkul es egyszeruen csak elajultunk.

Szoval most meg itt vagyunk 3 napot, azalatt rendbe rakjuk a hazat kivulrol. Le kell festeni, meg ilyesmi. Plusz meg ki kell otolnunk, hogy mivel koszonhetnenk megEsztereknek azt a sok segitseget. Barmilyen otletre nyitottak vagyunk!!!

Na, ezt lassan mar el sem merem meselni. Iszonyat benak vagyunk Gaborral.

Tegnap azt terveztuk, hogy elmegyunk kirandulni a kozeli Rangitoto szigetre. En eleg rosszul aludtam elozo ejszaka, plusz reggel vettuk eszre, hogy a vodafone tobb penzt akar levenni a szamlankrol, mint kellene, igy ugy dontottunk, hogy inkabb maradunk es elintezzuk ezt, meg az autohirdetesre is ranezunk. Csakhogy a konyhaban mar Eszter vart minket elkeszitett szendviccsel es gyumolccsel a turahoz. Konkretan 5 percunk volt elkeszulni, hogy elerjuk a kompot. En nem mosakodtam elozo este, kocos volt a hajam es meg fogat sem mostam, plusz nem is volt nagyon kedvem menni, ezert mondtam Gabornak, hogy mondja meg, hogy nem ma megyunk. Dehat mind ismerjuk Gabor babyt, nem is ertem, hogyan gondoltam, hogy o majd nemet mond. Kiment a konyhaba, es elkezdett ossze-vissza motyogni, hogy ezt kell elinteznunk, meg azt kellene csinalnunk, es... De Eszter ragaszkodott hozza, hogy ma van jo ido, ma kell menni. Visszajott Gabor, es azt mondta, hogy mennunk kell es kesz.. Persze, az a mondat nem hagyta el a szajat, hogy "Nem ma megyunk, hanem holnap." Na, szoval nekiindultunk, de igazabol eleg uncsi volt. Az egesz sziget egy nagy vulkan, es nincs rajta semmi. De konkretan semmi. Fak, meg foldut. Na, de, mindegy is, hiszen ok csak jot akartak..

Ma reggel ujra volt egy jelentkezo az autora, es nem fogjatok kitalalni, de nem vette meg. A viz felforrt, es majdnem (Gabor szerint abszolut nem majdnem, ne tulozzak mar; de igy hatasosabb a sztori) felrobbant a motor a srac feneke alatt. (Jah, igen, ezekben a kocsikban a motor az elso ulesek alatt van.) Kedves volt egyebkent, mondta, hogy jol megy a kocsi, de ezek utan inkabb nem venne meg. Mar nem is mondtunk semmit Gaborral, csak neztunk bamban. Kesobb, amikor mar lehult az auto, szoval bele is lehetett nezni, eszrevettuk, hogy az egyik csovon, amin a hutofolyadek aramlik, van egy lyuk, ahol szepen elcsopog az osszes viz. Megprobaltunk hazamenni, de sajnos megint lerobbantunk.. Ez mar meg sem kottyant nekunk, rutinosan kiszalltunk az autobol, jol becsaptuk az osszes ajtot es hazajottunk busszal. Mar nem tudok mit mondani, vagy gondolni ezzel kapcsolatban. Luzerek vagyunk!

Meg mindig semmi..

Egesz heten vartunk, csak vartunk, de nem telefonalt senki, hogy most azonnal meg akarja venni a kocsit. Szombaton reggel koran keltunk, kimentunk az aucklandi piacra. Vegig szakadt az eso. Megallas nelkul egesz nap. Eleg sok auto volt kint, legalabb 15, es kb egy vevo sem. A tobbiekkel (akik szinten arultak a kocsijukat) egyutt kaveztunk, meg kekszet ragcsaltunk es nagytetelben sajnaltuk egymast es magunkat. Mindenki levette a cipojet, es papucsban, vagy mezitlab maszkalt a sok eso miatt. Igazabol egy kisebb to alakult ki a parkoloban, es tobben abban csoszogtak fel s ala unalomuzes keppen. Osszesen 4 vasarlo jott el aznap, es senki nem vett egy autot sem. Hazamentunk es keszultunk(lelkiekben) a masnapra.

Vasarnap egy nagyobb piacra mentunk, ahol mar vagy 30-35 campervan volt, es kicsitvel tobb vevo, mint elozo nap. Boldogan konstataltuk, hogy nem esik az eso, sot sutott a nap. Szinte mindenkit ismertunk elozo naprol, igy ismeroskent udvozoltuk egymast. Elovettuk a szekeket, ucsorogtunk, beszelgettunk.. Sajnos, aznap sem jott eleg ember, es ujra nem sikerult eladni az autot. Azt hiszem, osszesen 4 kocsi kelt el.

Delutan azonban kaptunk egy telefont, hogy a neten latott hirdetes alapjan szeretne egy srac megnezni a kocsit. Talalkoztunk vele, egy kanadai gyerek volt; kicsit vezette az autot, azt mondta, hogy tetszik neki. Megbeszeltuk, hogy masnap elvisszuk egy szerelohoz egy altalanos vizsgalatra, es ha azon atmegy, akkor megveszi a kocsit. (Mar itt is joval aron aluli osszegrol tudtunk csak megegyezni vele egyebkent. 4 het alatt annyit valtozott a piac, hogy dobbenet. Anno meg kapkodtak a kocsikat, most semmi.) Tudjuk, hogy baj van a kocsival, es egesz este azon ragodtunk Gaborral, hogy vajon mennyi fog kiderulni a problemakrol. Szoval ma elmentunk a szerelohoz, aki nem sok jo hirrel tudott szolgalni. Aprosagokbol talalt egy csomot. Ilyeneket, hogy a hatso rendszamtabla nincs megvilagitva, meg hogy a kozepso ules biztonsagi ove mukodik ugyan, de torott, meg hogy a viztartaly fedojet ki kell cserelni. A sracnak sajnos ennyi is eleg volt, es visszalepett az uzlettol. Iszonyat idegesito, hogy nem azert nem vette meg, mert az auto le fog robbanni 2 orai vezetes utan, vagy mert felforr a viz.. Ezek a dolgok nem derultek ki. Ilyen hulyesegeken buktuk el..

Jah, egyebkent eddig barkivel beszeltunk (tobbnyire a piacos tarsakra gondolok), mindenkit atvertek az autoval. Volt egy par, akiknek az egesz motort ki kellett cserelni, volt akinek az elso 10 km-en felrobbant valami az autoban, es volt aki tobb ezer dollart koltott a javittatsra az uatazas soran. Szoval, nem vagyunk egyedul.

Most nagyon torjuk a fejunket, hogy mit csinaljunk. Ununk mar itt lenni, csak vesztegetjuk az idonket. Eszterek egyebkent nagyon kedvesek, szivesen latnak meg tovabb is minket. A kovetkezo dilemmat az jelenti, hogy a deli szigeten vegyunk-e autot, vagy csak bereljunk.. Nem nagyon akarjuk ezt a cirkuszt megegyszer vegigcsinalni. (En nem birom tul jol, es bar Gabor rettenetesen turelmes, lassan ot is kiboritom.. )

Peti! Boldog szulinapot! XXO

Meg elunk.. csak varunk.

Meg semmi

Ma kapaltunk, majdnem egesz nap. Tudom, most sokan a szivukhoz kapnak. En, egy kapaval nem csak rohejes, de veszelyes is. De orommel mondhatom, hogy senki nem serult meg. Pedig jo sokat volt a kezemben. Eszter elegedett volt a munkaval este, igy mi is nyugodtabban faltuk fel a makaronit vacsinal.

Most mar tuti, hogy anya abszolut mindenkinek megemlitette a blogot, akivel eleteben valaha talalkozott, mert ma kaptam egy emailt Magdika nenitol, aki Orsi alsos osztalyfonoke volt. Eloszor emailben terveztem megkoszonni a megemlekezest, de amikor nekialltam, fogalmam sem volt, hogyan kezdjem. Ha talalkoznank, "Csokolom"-mal koszonnek, de ezt emailben igazan nem lehet. Ra kellett jonnom, hogy foglmam sincs, hogyan kell levelezni.. Szomoru. Szoval gyotrodtem egy ideig, aztan ugy dontottem, hogy majd eloben megkoszonom, ha egyszer hazajutunk, es addig is:

Magdika neni, koszonom szepen, orulok, hogy tetszik a blog. Nem mindig vagyunk annyira derusek, mint ahogy tunik, de azert igyekszunk nagyon. Most nekem pl elegge honvagyam van. De persze, amint tovabbindulunk, ez el fog mulni (remelem).


Egyebkent meg senki nem telefonalt auto ugyben.. :(

Varunk...

Tegnapelott delutan erkeztunk meg Aucklandbe. A varosban sehol nem lehet ingyen parkolni, igy kifizettunk egy oranyi helyet es gyorsan korbeszaladtunk nehany hostelben kirakni hirdeteseket a kocsirol. Az egy ora epp arra volt csak eleg.
Eddig minden varosban talaltunk olyan helyet, ahol volt nyilvanos wc, meg egy kis park, parkoloval es nyugodt szivvel toltottuk ott az ejszakat. Na, ilyen hely Aucklandben nincs. Vacilaltunk egy kicsit, hogy mi legyen, aztan ugy dontottunk, hogy felhivjuk Esztereket ( a Sutyika neni fele ismerosoket), hogy hadd maradjunk az o udvarukban par napot. Philip ( a ferj) vette fel a telefont. Nem tudtam, mennyire fog emlekezni ram, igy csak azt kerdeztem tole, hogy tud-e valamilyen jo kis helyet, ahol leparkolhatnank. Azzal kezdte, hogy toluk nem messze van ket kemping, de igazabol, ha akarunk hozzajuk is mehetunk. Annyira orultem neki, hogy felajanlotta, mert igy nem kellett kerni. Elmondta, hogy hol laknak es kb fel ora mulva mar naluk is voltunk. Addigra Eszter is hazaert. Nagyon kedvesek mar megint. Azt mondtak, hogy nyugodtan maradhatunk par napot, nem leszunk lab alatt. Na, ebben mi annyira nem hiszunk, igy probaljuk hasznossa tenni magunkat. Pl mi mosogatunk kaja utan, illetve ma kitakaritottuk a hazat, amig Eszter elment a gyerekekert. Es a legjobb az egeszben az, hogy megkerdeztuk, hogy tudnank-e segiteni valamit, mert semmi dolgunk. Es erre o nem azt mondta, hogy "ugyan mar, dehogy!", hanem elsorolta a tennivalokat. Igy senkinek nem kellemetlen a helyzet. Holnap pl a kertet fogjuk felasni, meg gaztalanitani (vagy hogy mondjak ezt).

Szoval, most arra varunk, hogy hivjon valaki, hogy meg akarja venni az autot. Eddig meg senki nem jelentkezett sajna. A hetvegen van 2 piac is, ahova mehetunk. Remeljuk a legjobbakat!

Koszi a nevnapi koszonteseket! Ha ti nem szoltok, nekem eszembe se jutott volna.

Helyszin: Lake Taupo
Idopont: februar 5. delelott

Agota: Ma van a nevnapom.
Gabor: ???? OOOoooo, tenyleg. Es mit szeretnel a nevnapodra?
Agota: Egy jegkremet?
Gabor: Jo, akkor jegkremet kapsz.

:)

Lerobbantunk..

Nem, sajnos nem az elozo sztorit fogom ujra elmeselni. Ujra megtorent, harom het alatt haromszor. Igy most megyunk vissza Aucklandbe es megprobaljuk eladni valakinek a kocsit. Remelhetoleg hamar sikerul, es akkor atrepulunk Christchurch-be, es ott veszunk egy ujat. Az eszaki szigettel mar teljesen vegeztunk, es a komp autoval ugyanannyiba kerul, mint a repulojegy, igy valoszinuleg nem is veszitunk penzt. Bar, most mar ugy vagyunk vele, hogy lassan mindegy, csak olyan auto legyen, ami mukodik..

Tehat, 4 nappal ezelott elindultunk a Tongariro Nemzeti Parkba egy 20 km-es turara. Eleg koran indultunk, es mindefele tragedia nelkul atveszeltuk. Kifejezetten jol ment a gyaloglas, es olyan dolgokat lattunk mar megint, mint meg soha. Egyszeruen gyonyoru volt! Aznap este egy kozeli kempingben szalltunk meg (ami igazabol egy kis ret), es masnap Miroektol elbucsuzva mi delnek indultunk. Megbeszeltuk, hogy kb 5-6 nap mulva talalkozunk Wellingtonban. Este 6 korul egy kis varosban (konkretan egy utca) ujra leallt az auto. Ugyanaz tortent, mint eloszor, annyi kulonbseggel, hogy en most nem kezdtem el bogni. Egy idosebb bacsi probalt segiteni, hogy beugratja az autot, de sajnos nem volt benne eleg ero, igy a haza elott toltottuk az ejszakat. Masnap reggel, persze vasarnap volt, semmi nem volt nyitva. Egy ficko szerelgetett valamit a muhelyeben, es Gabor megkerdezte, hogy fel tudnank-e tolteni az aksinkat nala. Azt mondta, hogy o most pont megy el, de menjunk be a hatso ajton, es hasznaljuk a toltojet. Majd jon vissza egy ora mulva.. Es otthagyott minket. Egy ora mulva kb feltoltott az aksink es elindult az auto.

Na, ekkor ugy dontottunk, hogy itt az ido visszafordulni. Remelhetoleg pikk-pakk eladjuk az autot, es folytathatjuk az utunkat Miroekkal a deli szigeten..

Aprosagok

Vezettem. Bal oldalon, egy nagy autot. Szornyu volt. Nagyon bena voltam. Tobbszor majdnem lecsusztunk az utrol. Egyszer majdnem nem mentem vissza a jo savba. Egyszer meg Gabor is (!) elvesztette a turelmet. Gondolhatjatok.. Na, mindegy. Azt mondta, hogy majd a deli szigeten gyakorolhatok, mert ott orakig nem fogunk talalkozni senkivel. Meglatjuk.

Levagtam a hajam, mert mar tul hosszu. Nagyon jol sikerult. A legujabb iranyzat szerint, abszolut nem szimmetrikus, egyenletes vagy lanyos. Gabor azt mondta, hogy majd kiigazitja, ha kell, de erre eddig meg nem volt szukseg.

Az auto megy. Meg.

Ujra netkozelben..

Az elmult par nap ismet eleg mozgalmasra sikerult. Vegulis Miroek is eljottek velunk a Blue Lake-hez. Mire odaertunk felforrt a motor. Ez kb 15 perces ut volt, szoval nem volt tul jo jel. De ugy dontottunk, hogy nem aggodunk ezen, majd masnap visszamegyunk Rotoruaba es beugrunk egy szerelohoz. Napkozben furodtunk a toban, olvastunk, este pedig foztunk a BBQ-n. (Erdekes modon szinten minden kempinghelyen van ilyen igyenes grillezo alkalmatossag.) Az ejszaka eleg szeles volt, en tobbszor is rakerdeztem Gabornal, hogy nem fogunk-e felborulni ebben a hurrikanban. Szegeny nem gyozott nyugtatni, hogy nem tudunk feldolni a kocsival.. Gondoltam, biztosra megyek.

Reggel a fiuk egy kis uszassal kezdtek a napot. A viz huvos, tiszta, frissito volt (szerintuk). Reggeli utan bementunk a varosba, megalltunk egy szerelonel, es csodak csodajara, a kocsinak nem volt semmi extra baja, csak nem volt viz a .. nem tudom hol. Ott, ahol lennie kell ahhoz, hogy hutse a motort. Azt mondta a fazon, hogy nem tud mit megszerelni rajta, csak nezzuk meg neha, hogy mennyi viz van benne. Gabor szerint az autonak szemelyisege van, es ezert vacakol neha. Ha ez igy van, akkor egy hisztis p****. Na, mindegy. Szoval azota is megy a kocsi, es most azt talalgatjuk, hogy mi fog elromlani legkozelebb.

Este erkezett meg ket auto mellenk. Az egyikben egy lengyel srac volt (Simon), raszta gyerek, lassu beszedu. Minden masodik mondata az, hogy “That’s all good, man.” :) A masik egy lakoauto volt, benne egy idosebb amerikai parral. Megeloztek minket a vacsora keszitessel, igy nekunk varnunk kellett, de cserebe megajandekoztak minket egy uveg borral.

9 utan lehetett, hogy megbontottuk a masodik uveg bort, amikor megerkezett egy vador, hogy nem maradhatunk azon helyen, mert … nem lehet es kesz. Mondtuk neki, hogy mindenki ivott, nem nagyon akarunk visszavezetni a varosba, igy ajanlott egy ket kanyarral arebb levo helyet, ahol megallhattunk. Vak sotet volt, es nagyon fujt a szel, es furcsa hangok jottek a bozotbol. Zuszka meg Simon elegge panikolt. Folyamatosan az erdo fele vilagitottak es kiabaltak, hogy “Go away, animals, go away!!!” Viccesek voltak. Persze, csak azert, mert ok jobban, vagy nyilvanosabban feltek, mint en. Hamarosan elfogyott a bor, es mindannyian lefekudtunk aludni.

Ma reggel pedig egy olyan kempingbe jottunk, ahol 5-6 forro vizes medencve van. Ez ugy mukodik, hogy van egy forro vizu folyo (98 fokos), es az tolti fel a medenceket. Egesz nap lubickoltunk. Isteni volt.

Nemreg vacsiztunk, es olyan nagyon finom volt, es olyan sokat ettunk, hogy most mozdulni sem tudunk..

Talalkoztunk onmagunkkal

Miutan elmentunk a Cathedral Cove-hoz (egy gyonyoru kis obol a kempingtol nem messze), utnak indultunk Rotorua fele. Az utikonyv szerint 167 km a tavolsag es 4 ora alatt lehet megtenni. Fura volt, hogy ennyire sokaig tartana, de kiderult, hogy abszolut realis az elkepezeles. Ugyanis hegyeken kell keresztul vezetni, es annyira kacskaringos az ut, hogy csak lepesben lehet haladni. Az ut 2/3-a volt ilyen szornyen lassu, es azt hittuk, hogy mar sosem fogunk odaerni, de Tauranga elott kisimult a terep elottunk es pikk-pakk megerkeztunk. Este fel 9 volt mar, igy nem tudtunk bemenni az informacios irodaba, hogy megkerdezzuk, hol erdemes megallni. De van egy kis konyvunk (amit Gabortol kaptam meg 2 eve, amikor eloszor eldontottuk, eljovunk ide), amiben kineztunk egy parkot, ahol van nyilvanos wc. A parkoloban osszefutottunk egy masik parral, akik szinten helyet kerestek. Megbeszeltuk, hogy az lesz a legjobb, hogy kozel maraduk egymashoz, barmi tortenik, lesz kire szamitani.

Lefekudtunk aludni, de 2-3 korul zajokra ebredtunk, jottek-mentek az emeberek, eszkabaltak valamit. Nem ertettuk, de mivel az auothoz nem nyultak, nem torodtunk veluk. Aztan hajnali 6-kor mar arra keltunk, hogy rengeteg ember van korulottunk, ugyanis piac volt. Jottek az eladok felallitani a satrakat, asztalokat. Nagyon hangos volt az egesz, igy mi is felkeltunk. Csodalkozva neztek, amikor lattak, hogy 2 autobol negy ember szall ki almosan.. Nezelodtunk a varosban, kajaltunk delutanig. Aztan ujra talakoztunk Miraval es Zuszkaval a parkoloban. Ok hust sutottek a parkban a BBQ-n. Olyan 7 korul indultunk el egy masik parkba, ahol egy egesz estes ingyen konzert volt. Helyi zeneszek leptek fel, es tok jol szorakoztunk. De iszonyat faradtak voltunk, igy 10 fele mar "hazajottunk".

Most ebredtunk nemreg. A terv az, hogy mi elmegyunk a Blue Lake-hez, Miraek a Hell's Gate-hez, es holnap talalkozunk megint es egyutt folytatjuk az utat egy ideig.

Szoval Mira (29) es Zuszka (27) szlovakok. Tanarkent vegeztek, de suli utan kimentek Irorszagba 3 evre. Eldontottek, hogy hazakoltoznek, de elotte meg eljottek erre az utazasra. Fogalmuk sincs, hogy mit fognak csinalni otthon. Ha nem jon ossze semmi, akkor megprobaljak valahol mashol (talan Kanadaban). Van egy lakasuk, ahonnan most koltoztek ki az alberlok es azon gonodlkoznak, hogy nem erdemes ujra kiadni valakinek 3 honapra. 3 honapot maradnak itt es nekik sincs munkavallalasi engedelyuk, igy ha talalnak valami munkat, akkor elvallaljak, ha nem akkor nem. Az autojuk Toyota, 1994-es, Lite Ace. Zuszka kavezot szeretne nyitni otthon. Megdobbentoen ismeros a tortnenet.. (Tegnap este mar azon nevettunk, hogy mondjuk meg, hogy mi mit fogunk csinalni egy even belul, es akkor ok is tudjak, hogy mi var rajuk.)

Most reggelizek valamit, mert kilyukad a gyomrom. Gabor alszik, a tunderkem..

Tehat, ott hagytam abba, hogy Aucklandben vagyunk es varjuk, hogy kedd legyen. Kedd lett. Koran keltunk, busszal visszamentunk az autohoz. Az autoszerelo mar nyitva volt, de azt mondtak, hogy egy hetre elore be vannak tablazva. Ha tenyleg elektronikai hibarol van szo (ahogy azt a pasi sejtette), akkor egy masik muhely tud segiteni. Ezert a ficko kivette az aksinkat, feltoltotte, majd visszateve az autoba vizsgalgatta egy kicsit. Nem talalt semmi bajt. Azt mondta, hogy az auto tokeletesen mukodik, nem tud semmit megjavitani rajta. Fogalma sincs, hogy miert allt le. Lehet, hogy mar masnap ujra le fog allni, es az is lehet, hogy soha tobbet. Nem volt mit tenni, kicsit felszegen ugyan, de azert orultunk, hogy ujra mehetunk a dolgunkra.

Mar 3 napja nincs semmi baja a kocsinak.Lehet, hogy ma este pezsgot bontunk, nem tudjuk, meddig fog tartani ez az aldasos allapot.

Szoval kedden elmentunk a Coromandel felszigetre, ami igazabol egy nagy erdoseg. Letaboroztunk egy kempingben es tettunk egy kisebb setat egy kozeli kilatoba. A kemping egyebkent annyit jelent, hogy pottyantos wc, semmi tobb.. Masnap elindultunk egy 3-4 oras turara. Annyi eszunk volt, hogy nem csomagoltunk magunknak kajat. 4 sargabarack volt csak nalunk. Az a 4 ora dombon-hegyen-volgyon vezetett, en tobbszor is meghaltam utkozben. Sot, egyszer mar fel is adtam, de Gabor tovabbcipelt. Amikor felertunk a hegy tetejere, gyonyoru volt a latvany. De elegge bearnyekolta a gyonyorkodest a tudta, hogy most 3 orat kell gyalogolnunk visszafele ahhoz, hogy kajahoz jussunk. Gyotrelmes volt. Mindketten kikeszultunk abban a 3 oraban. Mikor visszaertunk, kajaltunk, aztan csak bamban neztunk egymasra. Eleg hamar agyba bujtunk, de sajna eszrevettuk, hogy az osszes szunyog bekoltozott hozzank az erdobol. Rengeteg volt. Es Gabor uldozte oket, azt hitte szegenykem, hogy mindet ki tudja nyirni. Nem tudta. Nem sokat aludtunk igy az ejjel..

Ma bagyadtan ebredtunk, es elindultunk a Hot Water Beachre. A tengerpart egy vulkan labanal huzodik, es a fold alatt vonul egy folyo. Igy, amikor apaly van, godroket asva, forro vizu kis medenceket lehet kiepiteni. Amikor odaertunk, meg csak kevezen probalkoztak, de idovel megtelt a part. Nagyon vicces volt latni, hogy idosek, fiatalok, gyerekek asoval a kezukben igyekeznek forro vizet talalni. Nekunk is sikerult, es orakig ucsorogtunk a forro vizben. Jo volt kicsit lazitani a nem alvas utan..

Most egy rendes kempingben vagyunk (viz, wc, konyha) es holnap meg teszunk egy kisebb kirandulast, mielott tovabb indulunk.

Na, most toltok fel nehany kepet az elmult par naprol.

Nehanyan ismeritek (szemelyesen vagy csak nevrol) a Sutyika neni-Gabi bacsi duot. Mielott elindultunk, toluk is kaptunk ket telefonszamot veszhelyzet esetere. Gabi bacsi egy volt osztalytarsa el Ausztraliaban, a 2 lanya pedig itt Aucklandben. Miutan eldolt, hogy par napot itt kell maradnunk, ugy dontottunk, hogy felhivom oket, hatha raernek es tudunk talalkozni. Kisebb-nagyobb bonyodalmak utan kiderult, hogy ki kicsoda, es megbeszeltuk, hogy fel 6 korul talalkozunk a varosban es naluk toltjuk az estet. Szoval van a Feri bacsi, plusz a ket lanya, Eva es Eszter, es az o csaladjaik. Feri bacsi Ausztralia kellos kozepen el a sivatagban. 200km-es korzetben 3-an elnek. En ezt ugy kepzelem, hogy az egesz Dunan-tulon 3 ember lakik.. Vicces elkepzelni. Most azert van Aucklandben, mert arviz volt (amirol en is irtam mar), es 7m-es vizreteg fedi a foldjet. 3 napot toltott a csaladdal, de mar megy is tovabb, mert nem birta ezt a tomeget. :) A keleti partra koltozik, a csaladi nyaraloba egy par honapra, mert marciusig nem szarad fel a terulet, ahol el.

Eszter egeszen jol beszel magyarul, bar neha bizonytalan. Eva viszont nem volt hajlando egy szot sem mondani magyarul. Mindent ert, de csakis angolul beszel. Az este vegere mar olyan kavarodas volt azzal kapcsolatban, hogy ki milyen nyelven beszel, hogy Eszter minden masodik szava magyar volt, a tobbi angol. A gyerekeik csak angolul beszelnek, es nagyon aranyosak voltak. Kedvesek, viccesek, baratsagosak.

Szoval vacsoraztunk naluk, teaztunk, majd fel 11 korul hoztak minket vissza a hostelba autoval.

Feri bacsi uzeni, hogy erdekli az uzlet, amit Gabi bacsi kotni akar vele a Szolo-hegyi fold ugyeben.. (A reszleteket nem tudom.)

Egy atlagos penteknek indult..

Tehat, nem fogjatok elhinni, hogy mi tortent!! De kezdjuk csak az elejen..

Szoval felebresztettem Gabort, reggeliztunk, kicsit varosneztunk, aztan elindultunk delnek. Az ocean parton mentunk eleg sokaig, ahol gyonyoru volt a taj. A hegyek miatt viszont eleg kacskaringos is, es tobbnyire a hanyinger es a szivroham kozott vacilaltam. Gabor persze imadta a vezetest. Megalltunk egy nagyobb varosban kajat plusz jeget venni, majd utaztunk tovabb. A kovetkezo megallo Waipunal volt, ahol van egy barlangrendszer. Tomika is volt ott, es meselte, hogy gyonyoru, de ilyen szepet azert nem kepzeltunk. Tehat, leparkoltunk, majd a barlang fele vettuk az iranyt. Tudtuk, hogy kelleni fog elemlampa, fel voltunk keszulve precizen. Par meterig lehetett csak latni, aztan teljes sotetseg. Baromi felelmetes volt. Olyan volt az egesz, mint egy buta amerikai horror forgatasan. Egy percet kellett csak gyalogolni ahhoz, hogy a lampa nelkul semmit ne lehessen latni. Folyamatosan attol rettegtem, hogy felkapcsolom a lampat es Gabor nem lesz ott. Tudom, hogy gaz vagyok es/vagy tul sok gagyi filmet lattam mar, de nem tudtam elvonatkoztatni. Szoval beertunk egy "terembe", ahol a plafonon ezer meg egy foszforeszkalo bogar ucsorgott. Csak akkor lehetett oket latni, ha nem volt vilagitas. Olyan volt az egesz, mint az egbolt, a tejutrendszer. Dobbenetesen szep volt. Fenykepet persze nem lehetett csinalni roluk, vagy legalabbis nem a mi kamerankkal. Gyonyorkodtunk egy sort, aztan jottunk kifele. En alig vartam, hogy meglassuk a napfenyt es a felszint.

Nem maradtunk sokaig, mert meg hosszu ut allt elottunk, kb 3-4 ora vezetes. Elhagytuk Aucklandet, epp a valsagrol beszelgettunk Gaborral, amikor leallt a radio. Par perc mulva a kilometerora,index, majd a benzin mutatoja csuszott szepen a nulla fele. Gondoltuk, hogy ez igy nem az igazi, de nem volt tul sok idonk tanakodni, mert egyszeruen leallt az auto. Felrehuzodtunk az autopalyan es csak bamban neztunk egymasra. Elovettuk a laptopot es a mobilnetunknek hala kerestunk egy automento ceget, es felhivtuk oket. Miutan nagy nehezen elmagyaraztuk nekik merre vagyunk, azt mondtak, hogy fel oran belul jon ertunk valaki. Nem allt tul jol a szenank. En leultem az ut szelere es bogtem, Gabor pedig kibontott egy sort. Hat, igen, kicsit maskepp kezeljuk a stresszhelyzeteket.. Ucsorogtunk, vartunk a segitsegre, mikozben a mellettunk elszaguldo autosok dudaltak es boldogan integetettek nekunk. Csak egy kicsit volt bosszanto.
Megjott a hapsi, es elhuzott minket egy kozeli benzinkuthoz, es leparkolta az autot egy autoszerelovel szemben. Azt mondta, hogy ismeri a fickot, es hogy megbizhatunk benne, holnap reggel rendben fogja hozni a verdat. Nem nagyon volt mas valasztasunk, ott toltottuk az ejszakat. Kajank, vizunk volt, es az autoban tudtunk aludni. Reggel azonban kiderult, hogy itt hetfon szunnap van, vagyis hosszu hetvege, es senki nem dolgozik szombattol hetfoig. Senki. Szo szerint. Senki. Nem volt egyetlen autoszerelo sem, aki akar csak ranezett volna a kocsira. Igy osszepakoltuk a fontosabb dolgokat (kamera, laptop, utlevelek, meg nemi ruha) es elindultunk Aucklandbe. Az autot bezartuk es azt remeljuk, hogy meg kedden is ott lesz. A buszjegy $23 lett volna, igy inkabb stoppoltunk. Egy kozepkoru par felvett minket es behozott a varosba (45km-re voltunk egyebkent). Lefoglaltuk a szallast a hostelben es most varunk keddig.

Most mar nem is tervezunk semmit. Mert nem ugy tunik, hogy a sorsnak tetszenek a terveink. Majd lesz valahogy, es kesz.. :(

Ket nappal ezelott meg rendes agyban aludtunk. Na, ennek vege. Miutan eljottunk Leahektol, a megbeszelt utvonalon haladva nezelodtunk az eszaki sziget eszaki reszen. Ejszaka egy kisvaros focipalyajanak a parkolojaban alltunk meg. Nem volt egyszeru. Eloszor egy kis parkban alltunk meg. Elhelyezkedtunk, Gabor netezett, en olvastam, amikor behuzott mellenk egy auto. Nehany srac ult benne uvolto zene mellett. Kiszalltak es ragyujtottak. Tehat, ez az a hely, ahova szivni jonnek a fiatalok. Miutan elment ez az auto, jott egy masik. Ugyanazon celbol. Gabor ugy itelte, hogy nem lesz jo alvohely, igy tovabballtunk, es igy kotottunk ki a focipalyanal. Feltunk. Nem nagyon tudtuk, hogy mitol. De aztan semmi sem tortent. Senki rank se bagozott.
Ejszaka arra ebredtem, hogy vacogok. Rettenetesen hideg volt! Minden csontom megfagyott. Reggel vettuk eszre, hogy az ablakok is le voltak fagyva. Ha sut a nap, mar nagyon jo ido van. De ejszaka!!! Tomika, te hogy nem fagytal meg anno?

Szoval miutan felmelegedtunk, ujra elindultunk. Kb 1 orat utaztunk a kovetkezo allomasra. Egy olyan obolnel vagyunk, ahol 150 sziget van egymas hegyen-hatan. Itt mar egy kempingben szalltunk meg, szoval tudtunk zuhanyozni, kajat fozni rendes konyhaban, ilyesmi. De az ejszaka hasonloan telt. Nagyon hideg volt ujra. Gabor meg alszik, rateritettem az en halozsakomat miutan felkeltem. Gondolom, hogy most jo meleg van neki.

Meg nem tudjuk, mi a koevtkezo megallo. De mennem is kell felkelteni, mert el kell hagynunk a kempinget hamarosan..

Uton

Hetfon eleg suru napunk volt. 9 korul keltunk, 10-re kijelentkeztunk a hostelbol. Elmentunk egy bankba, hogy felvegyuk a penzt az autovasarlashoz. Erre azert volt szukseg, mert az automatakbol itt sem lehet olyan sokat kivenni egyszerre. Ezek utan elugrottunk egy elektronikai boltba, ahol olyan dolgot akartunk venni, amit bedugunk a szivargyurtoba, a masik vege pedig konnektor. Szoval tudjuk tolteni a telefont, laptopot a kocsirol. Az elado, aki segiteni probalt, azt mondta, hogy meg sosem hallott ilyesmirol, de volt egy masik srac, aki egybol vagta, hogy mirol beszelunk. Es ez a srac magyar volt!! :) Nagyon segitokesz volt, utana is nezett rogton, hogy hol talalunk ilyesmit, es megadott egy cimet, ahol tutira van. Ekkor majdnem 11 ora volt, es talalkoznunk kellett a nemet lanyokkal, akiktol az autot vettuk. Kestek. Majdnem fel orat. Mar azt hittuk, hogy eladtak dragabban valaki masnak. De nem, vegulis megerkeztek. Az autovasarlasi procedura a kovetekzo: bemesz egy postara, kitoltesz egy papirt (az elado szinten), befizetsz $9.20, es tied az auto. Ennyi volt az egesz.

Miutan ezt elinteztuk, odamentunk az autothoz, megegyszer megneztuk, hogy minden rendben van-e vele, benne vannak-e a dolgok, amik voltak elozo nap, aztan odaadtuk a lanyoknak a penzt es bucsut intettunk egymasnak. Mar csak az internet volt hatra. Bementunk a Vodafone-ba, es pikk-pakk megkaptuk a cuccokat a mobil nethez. Szoval, minden a tervek szerint alakult. Eppen kajaltunk valahol, amikor hivott Leah, hogy bent van a varosban, es tudnank talalkozni. Eljott a hostelhez, es mivel neki sem volt mar mas dolga, beultunk az uj autonkba (!!!) es elmentunk az o cuccaiert a baratnojekhez, majd elindultunk hozzajuk, fel eszakra.

A kocsi oldalara az van irva, hogy Grease.. Nem tujduk, hogy miert, de nagyon viccesen nez ki. Van benne egy matrac, egy mobil fozo szerkzezet, nehany edeny, tanyer, evoszekozok, ket kempingszek, egy sator, egy hutotaska, mosogato- es tisztitoszerek, ket hangfal, egy mp3 lejatszo, egy rakat guriga wc papír, szunyoghalo, es … azt hiszem ennyi. A matrac egy fa lapon fekszik, ami labakon all, igy az ala tudunk pakolni.

Szoval, kb 2-3 orat kellett utaznunk Leahekhoz. Ok konkretan egy farmon elnek. Nincs terero, annyira messze vannak mindentol. Oriasi hazuk van, gyonyoru kerttel, dombokkal es oceannal. Vannak csirkek, birkak, tehenek.. Az apukaja farmer, mindig is ebbol elt. Majd latjatok a kepeken, hogy milyen gyonyoru helyen elnek. Es ami szamomra a legdurvabb, hogy ez az o foldjuk!

Az anyukaja is hihetetlenul kedves. Mar ket napja foz rank (mi mosogatunk minden etkezes utan), probal munkat talalni, es minden erdekli Magyarorszaggal kapcsolatban. Egyebkent ok bejartak Europat a 70-es evekben, de akkor nem jutottak be tul sok orszagba.. Igy nalunk sem jartak. Valoszinuleg meg egy-ket napot maradunk, aztan elmegyunk kicsit eszaknak, majd a kovetekzo hetvegen talalkozunk Leahval es a barataival a keleti parton egy kempingben.

A vizum dolog kicsit bonyolult. Kaptunk 3 honapos tartozkodasi engedelyt. Ezzel hivatalosan nem dolgozhatunk. Igenyelhetunk olyan vizumot, amilyen Tomikanak is volt. Ez 4 honapra ervenyes, utana mar nem es csak egyszer lehet megigenyelni. Tehat, szerintunk azt fogjuk csinalni, hogy most 2 honapig utazgatunk, es ha meg maradnank, akkor megszerezzuk ezt a munkavallalasi engedelyt, es maradunk meg penzt gyujteni. Egyebekent mas europai orszag allampolgarai kaphatnak eves munkavallalasi engedelyt is, csak mi ehhez tul keletrol jottunk. Ez van.

Szoval, ez a helyzet. Most epp egy to partjan uldogelunk, olvasgatunk a szekeinkben.. Pompas hely!

Campervan - indulasra keszen

Tehat, ott hagytam abba, hogy megerkeztunk Aucklandbe es beengedtek az orszagba. A repteren beultunk egy taxiba, ami eleg jutanyos aron behozott minket a szallasra. A hostelben volt valami kavarodas az agyakkal, igy egy 4 agyas szoba helyett beraktak minket egy 2 agyasba csak arra az ejszakara. :) Masnap persze atkerultunk egy 4 agyasba. A szobak tagasak, tisztak, abszolut rendben vannak. Elso nap nezelodtunk es infot gyujtottunk campervan ugyben, voltunk egy piacon is, de ott minden tul draga volt. Masnap, szombaton ismet voltunk egy helyen, de ott sem talaltunk semmi kedvezot. Illetve, volt egy-ket auto, ami jonak tunt, de nem akartuk megvenni rogton az elsot.. Igy ma is voltunk joval nagyobb piacon, es ott talaltunk egyet. Ket nemet lanye (volt) az auto, es holnap fogjuk kifizetni nekik. Toyota, 1993-as, eleg sok kilometerrel, kis auto. (Ezeket azert irom le, mert a fiuknak gondolom, hogy fog jelenteni valamit. Nekem nem sokat mondtak ezek a parameterek.) Szoval holnap fizetunk es intezzuk a hivatalos papirokat is. Nagyon varjuk mar, hogy indulhassunk, mert Auckland eleg gagyi. Turistakent nincs sok latni- es csinalnivalo itt.

Az elobb beszeltem Leah-val, o az a lany, aki meghivott magahoz. O busszal menne haza holnap, vagy holnaputan, es ugy nez ki, hogy elvisszuk ot is magunkkal, hiszen hozzajuk igyekszunk.

A netet is elkezdtuk intezni, de nem olyan egyszeru a dolog. Remeljuk, hogy atmegyunk a credit checken es minden menni fog, mint a karikacsapas.

Az ido egyebkent eleg huvos, Ausztraliahoz kepest mindenkepp. Olyan eros tavaszias.

Remelem, legkozelebb mar a ssajat gepunkrol irok..

Fraser Island

Szoval par nappal ezelott koran reggel indultunk Brisbanebol Rainbow Beachre. A busz a hostel elott allt meg, igy csak at kellett setalnunk az ut masik oldalara. A buszrol szinte mindenki abba a hostelbe jott, arra a turara, amire mi is. Szoval megkaptuk a szobankat, ami tagas, tiszta, furdoszobaval felszerelt 7 agyas szoba volt, es kezdodott az eligazitas. Egy nagyon jo fej srac, Luke, elmondta, hogy mi merre hany meter, aztan csoportokra osztottak bennunket. Hozzank egy uj-zelandi srac (Jo), egy nemet par (Suzanne es Tholson) es meg egy nemet srac (Dominik) kerult. Hivatalosan 11-en kellett volna lennunk, de 4 srac nem jott el a mi csoportunkbol. Ez a kesobbiekben nagyon jol jott, mert nagyon sok hely volt az autoban, plusz ugyanannyi kajat kaptunk a 3 napra, mint a 11 fos csoportok.

Aznap delutan elmentunk egy kisebb kiruccanasra a hosteltol nem messze. A hely egy “Sand blow”, ami igazabol egy oriasi homok kupac az erdo es a tengerpart hataran. Hihetetlenul szep volt, majd latjatok ti is a kepeken.

Masnap megint koran kellett kelnunk, mert volt meg egy kis megbeszeles a parkoloban a kocsikkal kapcsolatban. Tehat, a Fraser Island a legnagyobb homoksziget az egesz foldon. Az egesz szo szerint egy hihetetlenul nagy homok var, amin van novenyzet, edes vizu tavak es patakok. Nagyon sokan mennek ide par napos turakra, tolunk is 5 auto indult aznap.

Szoval komppal atmentunk a szigetre es elindultunk a szarazfold belseje fele. Nem tudtunk a tengerparton menni, mert nagyon magas volt a vizszint, igy egy belso kerulo uton haladtunk. Vegig foldut van, huppanokkal es buckakkal tarkitva. Csak azert nem repultunk ki az autobol, mert be voltunk kotve. 4 kerek meghajtasu kocsival mentunk, es igy is volt egy-egy pillanat, amikor ketseges volt, hogy beleragadunk-e a homokba. De vegulis nem volt semi extra gondunk. Eloszor egy tohoz mentunk (Lake McKenzie), ami olyan gyonyoru volt, hogy el sem akartuk hinni. A sziget talajabol adodoan homokos part, majd erdo mindenfele es edes viz. A tokeletes parositas. A viz annyira tiszta volt, hogy amikor nekem nyakig ert, akkor is lelattunk az aljara. Dobbenetes volt. (A sracok itt toltottek fel a kulacsukat vizzel. Semmi bajuk nem lett tole.) Itt uszkaltunk kicsit, aztan tovabb indultunk a taborhely fele. Ekkor mar a parton tudtunk menni, ami egyszeruen leirhatatlan. Elottunk, utanunk , vegig, amig a szem ellat homokos oceanpart. Sehol senki, csak mi. Jobbra az ocean, balra a sziget.

A taborhelyet ugy valasztottuk ki, hogy “na, itt jo lesz”. Nincs elore kialakitott resz erre. Szoval megalltunk valahol, es felallitottuk a satrakat. Az osszes auto egyutt taborozott, szoval egy kis falu lett a semmiben par perc alatt. Mindenki nekiallt fozni, mert ugye kaptunk eszkozoket ehhez is. Nalunk persze Gabor fozott, nagyon finomat. Vacsi utan szocializalodni kezdett a tarsasag es hajnalig ment az italozas.

Reggel 7 utan mar nem tudtunk aludni, annyira meleg volt a satorban. Aki valaha volt a Szigeten, az tudja, hogy nem lehet megmaradni abban a hosegben. Szoval aprankent mindenki felkelt, reggeliztunk. Mivel reggel volt dagaly, igy autoval nem tudtunk menni sehova kb delig. A kozelben volt egy patak (Eli Creek), ahova elsetaltunk es megmartoztunk a husito vizben. Visszaerve a taborba megebedeltunk, aztan eszaknak vettuk az iranyt. Elmentunk egy hajoroncs mellett, ami azert van mar tobb, mint 50 eve a parton, mert nem tudjak onnan elmozditani. Sok-sok evvel ezelott egy viharban kisodrodott a partra, megfeneklett. Egy ficko kesobb megvette, de tobbszori probalkozas utan sem sikerult visszaterelni a vizre. Igy ott all, arra varva, hogy darabjaira hulljon.

A kovetkezo megallo az Indian Head (Indian fej) nevu sziklatomb volt. Erre fel lehet maszni, es ha szerencsenk van, akor lathatunk capakat, delfineket es teknosoket a vizben. Nekunk nem volt szerencsenk. Nem lattunk semmit. Autoval csak eddig lehetett menni, utana mar tul puha volt a homok, igy setalva mentunk el a Champagne Pool-hoz (pezsgofurdo). Itt a sziklak eltorlaszolnak 2-3 medencenyi reszt az oceanbol, es a nagyon eros hullamok attorve a sziklakon habozva folynak be a furdoreszbe. Olyan, mintha pezsgofurdo lenne. Itt mar nem maradtunk sokaig, mert eleg hideg volt.

Egy oranyi vezetes utan ertuk el a kovetkezo taborhelyet, ahol ugyanaz tortent, mint elozo este. Satorveres, fozes, vacsora, buli.

A harmadik reggel mar kicsit tovabb aludt mindenki. Joval faradtabbak voltunk, mint elozo nap. Reggeli utan elmentunk egy ujabb tohoz (Lake Wabi), ahol a homokos part olyan meredek volt, hogy onnan lehetett belerohanni a vizbe. Csinaltunk nehany felvetelt, nagyon vicces volt az egesz..

Szoval nagyon megerte elmenni erre a turara, de delutan mar alig vartuk, hogy vehessunk egy zuhanyt, mert mindenunk homokos volt. Jah, a kajaban mindig volt egy kis homok, folyamatosan sercegett a fogunk alatt.

Masnap visszautaztunk Brisbanebe, ahol meg egy ejszakat toltottunk el. Kimentunk a beachre, ami ott annyit jelent, hogy egy strand a varos kozepen. Nem volt rossz hely, bar tele volt gyerekekkel, akik persze mindig orditottak valami miatt. Plusz, meg egy rossz emlek kotodik ide. Elloptak Gabor kalapjat! Tudom, tudom, szornyu.. Azota is keresunk uj kalapot, de persze nem talalunk meg egy OLYAT.

Utolso nap delelott elmentunk egy allatkertbe is, ahol kengurukat etettunk, meg koalakat olelgettunk. Nagyon edi-bedik voltak. Es a kenguruk is kifejezetten nyugodtak voltak. Mindenfele felugyelet nelkul lehetett kozottuk maszkalni, simogatni oket.

Delutan pedig mar repultunk is Uj-Zelandra. A repteren engem kivettek a sorbol es kulon megmotoztak. Megneztek valami szerkezettel (a taskamat, ruhamat, cipomet), hogy hasznaltam-e drogot az utobbi idoben. De persze, teljesen tiszta voltam, igy tovabbengedtek.

Aucklandben 14 masodperces csacsogas utan beengedtek minket az orszagba. Kaptunk egy 3 honapos tarozkodasi engedelyt. Most a netet probaljuk intezni, plusz autot keresunk. Holnap megyunk egy piacra, remeljuk, hogy talalunk valami jo kis gepet.

Meg egy dolog, vagy ketto..

A hostelben (Brisbane) nem lehet dohanyozni akarhol. Csak a kijelolt helyeken, meg szabad teren is. Ez eddig meg logikusnak is tunne. DE! Ott, ahol dohanyzol, nem lehet inni. Vagyis vagy iszol, vagy dohanyzol. Egy masik helyen pedig a kertben lehetett enni, inni, dohanyozni. Volt egy kis fuves resz, majd meg nehany szek. Na, ott, a szekeknel mar nem lehetett inni, mert arra kulon hatosagi engedely kell. Azt hinne az ember, hogy ez baromsag, es ugysem figyel erre senki, de nem igy van. Elkuldtek onnan, ha alkohol volt nalad. Persze, minden be van kamerazva.. Rohej!

Es meg van valami, de mara ez az utolso. Gabor ossze-vissza beszel, teljesen meg van zavarodva. Ilyeneket mond: “az arc was running after the bus”, ez majdnem the same”.. Magyarul kezdi a mondatot, es angolul fejezi be. Amig Londonban voltunk ez sosem fordult elo vele.. :)

Tudom, hogy azt igertem, hogy irni fogok nemsokara, de itt nincs wifi, es tok sokan allnak sorban mogottem a gepekre varva. Megjottunk a kirandulasrol, nagyon szep volt minden es baromi vicces. Csinaltunk egy csomo kepet, amiket szinten nem tudok meg feltolteni sajna. De leirok mindent a laptopon es egy-ket napon belul minden fent lesz a neten. Igerem!

Egyebkent holnap repulunk Uj-Zelandra.. Juheeee!

Hamarosan irok..

Dontottunk!

Tegnap hosszu tepelodes, szamolgatas, gondolkodas, szoszoles utan ugy donottunk, hogy egy hettel korabban elhagyjuk Ausztraliat. Bementunk a Qantas irodajaba, es nagy szerencsenkre volt meg ket jegy egy egy hettel korabbi jaratra. Eleg sok minden szolt a dontes mellett.

Nagyjabol ezek:

1. Szerettunk volna elmenni az Uluruhoz (egy baromi nagy szikla a sivatag kellos kozepen), de keletrol nem lehet odajutni autoval. Egyszeruen nincs ut. Lehet menni eszakrol, delrol, nyugatrol, de sajna keletrol nem. Max repulhetnenk, de az iszonyat draga.

2. Lenne kozelebb is sivatagos resz, de ott most arviz van. Tudom, en is pont igy neztem, de igen, arviz van a sivatagban. Szoval oda sem mehetunk.

3. Itt a keleti parton is van meg mit megnezni, de ezek tobbnyire szigetek, ahol uszni, szorfozni, buvarkodni lehet. Az egyetlen problema, hogy sehova sem lehet onalloan eljutni es elvezni a termeszet adta lehetosegeket. Egy utazasi irodan keresztul lehet csak kozlekedni ezekre a helyekre, es minden nagyon draga. Illetve mar 2 hete az ocean parton vagyunk, amit egyebkent imadunk, de azert nem ennyi penzert.

4. A hostelek eleg rossz allapotban vannak. Nagyon nehez olyat talalni, ahol nem gyullad meg az ember napkozben/ejszaka, vagy csak tiszta es igenyes.

5. Az internetet meg mar meg sem emlitem. (Az kb nincs.)

Ezt mindet abszolut nem panaszkodasnak szanom, sokkal inkabb tenyfeltaro riportnak. Ne ertsetek felre, nem adnam vissza ezt a par hetet semmi penzert!

Szoval mindezeket vegiggondolva ugy dontottunk, hogy holnap elmegyunk egy kempinges turara. Ugy all a dolog, hogy osszeraknak minket masik 8 emberrel, adnak kempingfelszerelest es egy kisbuszt. Barki vezethet, akinak van jogsija es atmegyunk egy szigetre (Fraser Island), ami a vilagorokseg resze, vagy mi. Allitolag gyonyoru, lenyugozo, pompazatos. Vannak tavak, erdok es 75 km-nyi (!!!!) homokos tengerpart egyhuzamban. Ott alszunk a szigeten egy kempingben, napkozben pedig egyutt dontjuk el, hogy hova megyunk, mit csinalunk. Ha jo emberekkel hoz ossze a sors, akkor jo buli lesz belole. Ha nem, hat akkor is tuleljuk valahogy.
Ezutan meg egy ejszakara visszajovunk Brisbanebe, es masnap repulunk Aucklandbe. Ott egy-ket nap alatt szeretnenk venni egy campervant, es nekiindulunk..

Tegnap egyebkent meg beugrottunk egy kaszinoba is, hogy Gabor megtriplazza minden penzunket. (Jol van, szulok, csak viccelek. Sose tenne ilyen kockazatos dolgot. Vagy legalabbis nekem nem szolna rola.) Szoval bementunk megkerdezni, hogyan lehetne jatszani, satobbi. De (es most jon a de) engem nem engedtek be, mert nem tudtam bizonyitani, hogy elmultam 18 eves!!!!!! Ertem en, hogy nem tunok nagyon oregnek, plane ezekben a nyari cuccokban, sapkaban, de akkor is! 8 ev minuszt adott nekem a bacsi..

Meg egy dolog van, amit mindenkeppen el kell meselnem. 7 ev utan talaltam olyan furdoruci alsot, ami nem sortos. Mert hogy eddig olyan volt, ami igazabol egy kis nadrag (sort), es ez azt jelenti, hogy ugy is voltam lebarnulva (vagyis maradtam feher alatta). Es most vettem egy olyat, ami sima, hagyomanyos. Nagyon viccesen nezek ki benne. Eloszor is a labam eleg barna, majd jon egy feher sav a combomon, korbe a fenekemen, majd a furdoruci. Komoly munkamba fog telni mire osszehozom a szineket. (Tudom, eleg hulyen hangzik, hogy nekem ez a legnagyobb problemam, hogy az uj furdorucim mashogy all.. Bocs mindenkitol!)

Nagyon menok vagyunk azzal, hogy magyarok vagyunk. Mindenki meg van orulve, amikor meghallja, hogy onnan jottunk. Sok-sok embernek mi vagyunk az elso magyar "ismerosei". Mert hogy ez milyen erdekes???!!!! Az egyik utazasi irodaban a csaj pl csak bamult es vigyorgott azon, hogy Gaborral egymassal magyarul beszeltunk. Nagyon szorakoztatonak talalta.. Ilyen szorakoztatoak vagyunk. :)

Na, most megyek lefekudni, mert ma 6-kor keltem, hogy tudjak beszelni anyaval (szerencsere Gabcsit, Porcit es Zsuszit is sikerult elcsipni), es most mar megint almos vagyok (8 korul van). A tura utan ujra jelentkezunk..