Lerobbantunk..

Nem, sajnos nem az elozo sztorit fogom ujra elmeselni. Ujra megtorent, harom het alatt haromszor. Igy most megyunk vissza Aucklandbe es megprobaljuk eladni valakinek a kocsit. Remelhetoleg hamar sikerul, es akkor atrepulunk Christchurch-be, es ott veszunk egy ujat. Az eszaki szigettel mar teljesen vegeztunk, es a komp autoval ugyanannyiba kerul, mint a repulojegy, igy valoszinuleg nem is veszitunk penzt. Bar, most mar ugy vagyunk vele, hogy lassan mindegy, csak olyan auto legyen, ami mukodik..

Tehat, 4 nappal ezelott elindultunk a Tongariro Nemzeti Parkba egy 20 km-es turara. Eleg koran indultunk, es mindefele tragedia nelkul atveszeltuk. Kifejezetten jol ment a gyaloglas, es olyan dolgokat lattunk mar megint, mint meg soha. Egyszeruen gyonyoru volt! Aznap este egy kozeli kempingben szalltunk meg (ami igazabol egy kis ret), es masnap Miroektol elbucsuzva mi delnek indultunk. Megbeszeltuk, hogy kb 5-6 nap mulva talalkozunk Wellingtonban. Este 6 korul egy kis varosban (konkretan egy utca) ujra leallt az auto. Ugyanaz tortent, mint eloszor, annyi kulonbseggel, hogy en most nem kezdtem el bogni. Egy idosebb bacsi probalt segiteni, hogy beugratja az autot, de sajnos nem volt benne eleg ero, igy a haza elott toltottuk az ejszakat. Masnap reggel, persze vasarnap volt, semmi nem volt nyitva. Egy ficko szerelgetett valamit a muhelyeben, es Gabor megkerdezte, hogy fel tudnank-e tolteni az aksinkat nala. Azt mondta, hogy o most pont megy el, de menjunk be a hatso ajton, es hasznaljuk a toltojet. Majd jon vissza egy ora mulva.. Es otthagyott minket. Egy ora mulva kb feltoltott az aksink es elindult az auto.

Na, ekkor ugy dontottunk, hogy itt az ido visszafordulni. Remelhetoleg pikk-pakk eladjuk az autot, es folytathatjuk az utunkat Miroekkal a deli szigeten..