Meg semmi

Ma kapaltunk, majdnem egesz nap. Tudom, most sokan a szivukhoz kapnak. En, egy kapaval nem csak rohejes, de veszelyes is. De orommel mondhatom, hogy senki nem serult meg. Pedig jo sokat volt a kezemben. Eszter elegedett volt a munkaval este, igy mi is nyugodtabban faltuk fel a makaronit vacsinal.

Most mar tuti, hogy anya abszolut mindenkinek megemlitette a blogot, akivel eleteben valaha talalkozott, mert ma kaptam egy emailt Magdika nenitol, aki Orsi alsos osztalyfonoke volt. Eloszor emailben terveztem megkoszonni a megemlekezest, de amikor nekialltam, fogalmam sem volt, hogyan kezdjem. Ha talalkoznank, "Csokolom"-mal koszonnek, de ezt emailben igazan nem lehet. Ra kellett jonnom, hogy foglmam sincs, hogyan kell levelezni.. Szomoru. Szoval gyotrodtem egy ideig, aztan ugy dontottem, hogy majd eloben megkoszonom, ha egyszer hazajutunk, es addig is:

Magdika neni, koszonom szepen, orulok, hogy tetszik a blog. Nem mindig vagyunk annyira derusek, mint ahogy tunik, de azert igyekszunk nagyon. Most nekem pl elegge honvagyam van. De persze, amint tovabbindulunk, ez el fog mulni (remelem).


Egyebkent meg senki nem telefonalt auto ugyben.. :(