2009. február 19., csütörtök

Na, ezt lassan mar el sem merem meselni. Iszonyat benak vagyunk Gaborral.

Tegnap azt terveztuk, hogy elmegyunk kirandulni a kozeli Rangitoto szigetre. En eleg rosszul aludtam elozo ejszaka, plusz reggel vettuk eszre, hogy a vodafone tobb penzt akar levenni a szamlankrol, mint kellene, igy ugy dontottunk, hogy inkabb maradunk es elintezzuk ezt, meg az autohirdetesre is ranezunk. Csakhogy a konyhaban mar Eszter vart minket elkeszitett szendviccsel es gyumolccsel a turahoz. Konkretan 5 percunk volt elkeszulni, hogy elerjuk a kompot. En nem mosakodtam elozo este, kocos volt a hajam es meg fogat sem mostam, plusz nem is volt nagyon kedvem menni, ezert mondtam Gabornak, hogy mondja meg, hogy nem ma megyunk. Dehat mind ismerjuk Gabor babyt, nem is ertem, hogyan gondoltam, hogy o majd nemet mond. Kiment a konyhaba, es elkezdett ossze-vissza motyogni, hogy ezt kell elinteznunk, meg azt kellene csinalnunk, es... De Eszter ragaszkodott hozza, hogy ma van jo ido, ma kell menni. Visszajott Gabor, es azt mondta, hogy mennunk kell es kesz.. Persze, az a mondat nem hagyta el a szajat, hogy "Nem ma megyunk, hanem holnap." Na, szoval nekiindultunk, de igazabol eleg uncsi volt. Az egesz sziget egy nagy vulkan, es nincs rajta semmi. De konkretan semmi. Fak, meg foldut. Na, de, mindegy is, hiszen ok csak jot akartak..

Ma reggel ujra volt egy jelentkezo az autora, es nem fogjatok kitalalni, de nem vette meg. A viz felforrt, es majdnem (Gabor szerint abszolut nem majdnem, ne tulozzak mar; de igy hatasosabb a sztori) felrobbant a motor a srac feneke alatt. (Jah, igen, ezekben a kocsikban a motor az elso ulesek alatt van.) Kedves volt egyebkent, mondta, hogy jol megy a kocsi, de ezek utan inkabb nem venne meg. Mar nem is mondtunk semmit Gaborral, csak neztunk bamban. Kesobb, amikor mar lehult az auto, szoval bele is lehetett nezni, eszrevettuk, hogy az egyik csovon, amin a hutofolyadek aramlik, van egy lyuk, ahol szepen elcsopog az osszes viz. Megprobaltunk hazamenni, de sajnos megint lerobbantunk.. Ez mar meg sem kottyant nekunk, rutinosan kiszalltunk az autobol, jol becsaptuk az osszes ajtot es hazajottunk busszal. Mar nem tudok mit mondani, vagy gondolni ezzel kapcsolatban. Luzerek vagyunk!

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Sziasztok!
Fel a fejjel!
Eddig minden olyan mese szerűen alakult, hogy ezt a kis malőr belefér. Puszi

Unknown írta...

Hali!

Nekunk Kaliforniaban az elso autonkat nagyon oreg volt es folyamatos javitgatasok utan vegul mar annyit kellett volna rakolteni, hogy nem erte meg; csak az utcan allt. Innen azonban elvontattak 3 honap utan es a vegen meg mi nekunk kellett fizetni $300 a telepnek, hogy tartsak meg :-) Na jobb mar egy picit :-)

Gabota írta...

Koszi Fako!

Sokkal jobb, komolyan! :)