2009. január 17., szombat

Fraser Island

Szoval par nappal ezelott koran reggel indultunk Brisbanebol Rainbow Beachre. A busz a hostel elott allt meg, igy csak at kellett setalnunk az ut masik oldalara. A buszrol szinte mindenki abba a hostelbe jott, arra a turara, amire mi is. Szoval megkaptuk a szobankat, ami tagas, tiszta, furdoszobaval felszerelt 7 agyas szoba volt, es kezdodott az eligazitas. Egy nagyon jo fej srac, Luke, elmondta, hogy mi merre hany meter, aztan csoportokra osztottak bennunket. Hozzank egy uj-zelandi srac (Jo), egy nemet par (Suzanne es Tholson) es meg egy nemet srac (Dominik) kerult. Hivatalosan 11-en kellett volna lennunk, de 4 srac nem jott el a mi csoportunkbol. Ez a kesobbiekben nagyon jol jott, mert nagyon sok hely volt az autoban, plusz ugyanannyi kajat kaptunk a 3 napra, mint a 11 fos csoportok.

Aznap delutan elmentunk egy kisebb kiruccanasra a hosteltol nem messze. A hely egy “Sand blow”, ami igazabol egy oriasi homok kupac az erdo es a tengerpart hataran. Hihetetlenul szep volt, majd latjatok ti is a kepeken.

Masnap megint koran kellett kelnunk, mert volt meg egy kis megbeszeles a parkoloban a kocsikkal kapcsolatban. Tehat, a Fraser Island a legnagyobb homoksziget az egesz foldon. Az egesz szo szerint egy hihetetlenul nagy homok var, amin van novenyzet, edes vizu tavak es patakok. Nagyon sokan mennek ide par napos turakra, tolunk is 5 auto indult aznap.

Szoval komppal atmentunk a szigetre es elindultunk a szarazfold belseje fele. Nem tudtunk a tengerparton menni, mert nagyon magas volt a vizszint, igy egy belso kerulo uton haladtunk. Vegig foldut van, huppanokkal es buckakkal tarkitva. Csak azert nem repultunk ki az autobol, mert be voltunk kotve. 4 kerek meghajtasu kocsival mentunk, es igy is volt egy-egy pillanat, amikor ketseges volt, hogy beleragadunk-e a homokba. De vegulis nem volt semi extra gondunk. Eloszor egy tohoz mentunk (Lake McKenzie), ami olyan gyonyoru volt, hogy el sem akartuk hinni. A sziget talajabol adodoan homokos part, majd erdo mindenfele es edes viz. A tokeletes parositas. A viz annyira tiszta volt, hogy amikor nekem nyakig ert, akkor is lelattunk az aljara. Dobbenetes volt. (A sracok itt toltottek fel a kulacsukat vizzel. Semmi bajuk nem lett tole.) Itt uszkaltunk kicsit, aztan tovabb indultunk a taborhely fele. Ekkor mar a parton tudtunk menni, ami egyszeruen leirhatatlan. Elottunk, utanunk , vegig, amig a szem ellat homokos oceanpart. Sehol senki, csak mi. Jobbra az ocean, balra a sziget.

A taborhelyet ugy valasztottuk ki, hogy “na, itt jo lesz”. Nincs elore kialakitott resz erre. Szoval megalltunk valahol, es felallitottuk a satrakat. Az osszes auto egyutt taborozott, szoval egy kis falu lett a semmiben par perc alatt. Mindenki nekiallt fozni, mert ugye kaptunk eszkozoket ehhez is. Nalunk persze Gabor fozott, nagyon finomat. Vacsi utan szocializalodni kezdett a tarsasag es hajnalig ment az italozas.

Reggel 7 utan mar nem tudtunk aludni, annyira meleg volt a satorban. Aki valaha volt a Szigeten, az tudja, hogy nem lehet megmaradni abban a hosegben. Szoval aprankent mindenki felkelt, reggeliztunk. Mivel reggel volt dagaly, igy autoval nem tudtunk menni sehova kb delig. A kozelben volt egy patak (Eli Creek), ahova elsetaltunk es megmartoztunk a husito vizben. Visszaerve a taborba megebedeltunk, aztan eszaknak vettuk az iranyt. Elmentunk egy hajoroncs mellett, ami azert van mar tobb, mint 50 eve a parton, mert nem tudjak onnan elmozditani. Sok-sok evvel ezelott egy viharban kisodrodott a partra, megfeneklett. Egy ficko kesobb megvette, de tobbszori probalkozas utan sem sikerult visszaterelni a vizre. Igy ott all, arra varva, hogy darabjaira hulljon.

A kovetkezo megallo az Indian Head (Indian fej) nevu sziklatomb volt. Erre fel lehet maszni, es ha szerencsenk van, akor lathatunk capakat, delfineket es teknosoket a vizben. Nekunk nem volt szerencsenk. Nem lattunk semmit. Autoval csak eddig lehetett menni, utana mar tul puha volt a homok, igy setalva mentunk el a Champagne Pool-hoz (pezsgofurdo). Itt a sziklak eltorlaszolnak 2-3 medencenyi reszt az oceanbol, es a nagyon eros hullamok attorve a sziklakon habozva folynak be a furdoreszbe. Olyan, mintha pezsgofurdo lenne. Itt mar nem maradtunk sokaig, mert eleg hideg volt.

Egy oranyi vezetes utan ertuk el a kovetkezo taborhelyet, ahol ugyanaz tortent, mint elozo este. Satorveres, fozes, vacsora, buli.

A harmadik reggel mar kicsit tovabb aludt mindenki. Joval faradtabbak voltunk, mint elozo nap. Reggeli utan elmentunk egy ujabb tohoz (Lake Wabi), ahol a homokos part olyan meredek volt, hogy onnan lehetett belerohanni a vizbe. Csinaltunk nehany felvetelt, nagyon vicces volt az egesz..

Szoval nagyon megerte elmenni erre a turara, de delutan mar alig vartuk, hogy vehessunk egy zuhanyt, mert mindenunk homokos volt. Jah, a kajaban mindig volt egy kis homok, folyamatosan sercegett a fogunk alatt.

Masnap visszautaztunk Brisbanebe, ahol meg egy ejszakat toltottunk el. Kimentunk a beachre, ami ott annyit jelent, hogy egy strand a varos kozepen. Nem volt rossz hely, bar tele volt gyerekekkel, akik persze mindig orditottak valami miatt. Plusz, meg egy rossz emlek kotodik ide. Elloptak Gabor kalapjat! Tudom, tudom, szornyu.. Azota is keresunk uj kalapot, de persze nem talalunk meg egy OLYAT.

Utolso nap delelott elmentunk egy allatkertbe is, ahol kengurukat etettunk, meg koalakat olelgettunk. Nagyon edi-bedik voltak. Es a kenguruk is kifejezetten nyugodtak voltak. Mindenfele felugyelet nelkul lehetett kozottuk maszkalni, simogatni oket.

Delutan pedig mar repultunk is Uj-Zelandra. A repteren engem kivettek a sorbol es kulon megmotoztak. Megneztek valami szerkezettel (a taskamat, ruhamat, cipomet), hogy hasznaltam-e drogot az utobbi idoben. De persze, teljesen tiszta voltam, igy tovabbengedtek.

Aucklandben 14 masodperces csacsogas utan beengedtek minket az orszagba. Kaptunk egy 3 honapos tarozkodasi engedelyt. Most a netet probaljuk intezni, plusz autot keresunk. Holnap megyunk egy piacra, remeljuk, hogy talalunk valami jo kis gepet.

Meg egy dolog, vagy ketto..

A hostelben (Brisbane) nem lehet dohanyozni akarhol. Csak a kijelolt helyeken, meg szabad teren is. Ez eddig meg logikusnak is tunne. DE! Ott, ahol dohanyzol, nem lehet inni. Vagyis vagy iszol, vagy dohanyzol. Egy masik helyen pedig a kertben lehetett enni, inni, dohanyozni. Volt egy kis fuves resz, majd meg nehany szek. Na, ott, a szekeknel mar nem lehetett inni, mert arra kulon hatosagi engedely kell. Azt hinne az ember, hogy ez baromsag, es ugysem figyel erre senki, de nem igy van. Elkuldtek onnan, ha alkohol volt nalad. Persze, minden be van kamerazva.. Rohej!

Es meg van valami, de mara ez az utolso. Gabor ossze-vissza beszel, teljesen meg van zavarodva. Ilyeneket mond: “az arc was running after the bus”, ez majdnem the same”.. Magyarul kezdi a mondatot, es angolul fejezi be. Amig Londonban voltunk ez sosem fordult elo vele.. :)

Nincsenek megjegyzések: