Penangban vagyunk, ami maga a paradicsom. A vonatut nagyon gyorsan eltelt, mindketten tudtunk aludni, bar nem volt igazan kenyelmes. Butterworthbe erkezett a vonat, es komppal kellett atmennunk Georgetownba, ami Penang szigeten van. Minden gordulekenyen ment, a hostelt is konnyen megtalaltuk. Meg szebb es tisztabb szobank van, mint eddig valaha. Sajat furdoszoba, legkondi, kis szekreny. Eredetileg csak 2 ejszakat foglaltunk le, de annyira tetszett a hely, hogy meghosszabbitottuk meg 2-vel. Igy boven lesz idonk kielvezni a dolgokat.
A tengerhez csak az ut tuloldalara kell atmennunk. Gyonyoru a part, homokos, tiszta, hullamos viz, es vegig kavezok vannak a ut menten. Gabornak annyira bejon a tenger, hogy egyfolytaban csak lubickol. Hol capasat jatszik, hol a szorftudasat fitogtatja (csak nekem). Annyira jol megy neki, hogy meg van rola gyozodve, hogy elozo eleteben szorfos volt (hat persze, pucikam). Ez majd kiderul Ausztraliaban.. Szoval tegnap este elmentunk vacsorazni az egyik kis kavezoba, majd setaltunk a parton. Hiper-mega-giga romantikus volt. En legalabbis nagyon igyekeztem. Tudjatok, ez az a fajta jelenet, amitol azert kicsit emelyeg az ember gyomra. Szoval csak ugy flangaltunk a parton, a viz elmosta a labnyomainkat, kellemesen hus volt a levego. En gondoltam ra, hogy esetleg kicsit szaladhatnank is, aztan beleborulhatnank a vizbe nevetve (!), de ugy donottem, hogy ez mar egy kicsit tulzas lenne.
Amikor visszaertunk a hostelbe, osszefutottunk nehany ausztral sraccal. Beszeltunk par szot (azt hittek, hogy mi is ausztralok vagyunk), aztan lementunk egyutt egy helyre. A sracok katonak voltak. Egy honapja vonultak be, es most itt, a malaj dzsungelben gyakorlatoznak. Nagyon viccesek voltak. Ez volt az elso kimenojuk, ebbol adodoan elegge meg voltak orulve. Elmeseltek, hogy egy baromi draga helyen tudtak csak megszallni (mi 70 ringitet fizettunk egy ejszakaert, ok 700-at), mert tul keson kaptak eszbe, es teljesen leamortizaltak a hotelszobat. Jatekvegyvereket vettek, es azzal lovoldoztek egymast, majd a teljes berendezest.
Mi ejfel korul hazaballagtunk, ami konkretan 1 perc 37 masodpercbe telt, es ma delig aludtunk. Gabort muszaj volt felebresztenem, mert tudjatok milyen, kepes lett volna 3-4-ig aludni. Lementunk a partra reggelizni, meg furdeni, es egy par ora mulva jott a kovetkezo eso. Mi, mar rutinosan, csak osszeszedtuk a dolgainkat es besetaltunk a szallasra. Egyaltalan nem aztunk el.
Az elobb pedig osszefutottunk egy parral, akikkel Melakaban egy hostelban laktunk. Kicsi a vilag..
Ezt valoszinuleg par nap kesessel fogjatok csak olvasni, mert nincs netunk, igy nem tudom felrakni. (De szorgalmasan jegyzetelek, nehogy valami kimaradjon.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
az biztos hogy a romantikus reszeknel csordult ki egy konnycsepp, de azt mar nem tudnam biztosra mondani, hogy a meghatottsag, vagy a kacagas okozta. hajra :)
Na jól van csak gondoltam szólok h akkor én MOST fejeztem be a blogotok olvasását...
Viszont megigérem h amikor legközelebb pálmafák alá menekülök a perzselö nap elöl és lábamat a hüsitö habokba dugom akkor fogom egyben az egész sztorit végigolvasni mert úgy talán nyugodtan felháborodás nélkül is menni fog :)
Megjegyzés küldése