2008-12-14

Egy 16 oras vonatut utolso orajaban zotykolodunk Bangkok fele. Reggel 9 van, vagyis az ut nagy reszet alvassal toltottuk. Az egesz ugy indult, hogy tegnap reggel 7-kor felkeltunk es bementunk a komphoz Langkawiban. Atmentunk hajoval Thaifoldre, Satun varosaba, ahol felultunk egy buszra, es elcammogtunk Hat Yaiba. A buszallomason megint lecsaptak rank a taxisok, de ezek mindenfele angol nyelvtudas nelkul probalnak meggyozni arrol, hogy veluk utazz. Hihetetlen, hogy kepesek magyarazni egy olyan nyelven, amit mi egyertelmuen nem ertunk. Na, mindegy, szoval taxival, ami egyebkent egy miniatur furgon, atmentunk a vasutallomasra. Az volt a terv, hogy ha van jegy Bangkokba, akkor megyunk, ha nincs, ott toltunk egy ejszakat. Csak 1. osztalyu jegyuk volt, de ugy dontottunk, hogy megvesszuk, mert nem sok tennivalo lett volna Hat Yaiban. Igy egy kicsivel tobb, mint 24 oraja vagyunk uton. De ez meg nem az ut vege, ugyanis a nappalt Bangokoban toltjuk, de egy esti vonattal megyunk tovabb Chiang Maiba. Arra a vonatra mar 2. osztalyu jegyet vettunk, amirol nem igazan tudjuk, hogy mit jelent. A mostani kis kuckonk nagyon kenyelmes, csak ketten vagyunk, van benne egy emeletes agy, egy csap, meg egy kis asztal. En ugy gondolom, hogy a 2. osztalyu alvokocsiban majd sokan leszunk egyutt. Majd kiderul..

Es meg egy-ket dolog, amit elfelejtettem elmeselni. A gyonyoru tengerpart a palmafakkal egy nagy atveres. Azt hittuk, hogy maga a paradicsom, es hogy ott fogunk lubickolni naphosszat. Csakhogy a viz tele volt meduzakkal. De annyira tele, hogy az elso alkalommal, amikor bementunk en kettore, Gabor egyre lepett ra. Szerencsere csak a fejukre, igy nem martak meg. De ahogy usztunk a vizben, lehetett latni, ahogy korulottunk lebegnek.. Ergo, nem minden arany, ami fenylik..

A motorozasba annyira belejottunk tegnap, hogy Talmacsi a nyomunkba sem erne. En is vezettem egy kicsit, konkretan 2.6 metert. Abszolut tehetsegtelen vagyok, ez ujbol kiderult.

Valora valt a legszornyubb remalmom, tyukok mindenfele. Koztudott, hogy rettegek a baromfiktol, ami egy gyermekkori sokkos elmenyre vezetheto vissza (nem fogom reszletezni). Egesz Malajziaban tyukok, kakasok lezengenek mindenfele felugyelet, vagy orizet nelkul. Ott vannak, amikor lemegyunk a tengerpartra, amikor reggelizunk, amikor a postara megyunk feladni a kepeslapokat, mindig es midndenhol..

….

Meg mindig ma. Mar delutan van, varjuk a vonatunkat a bangkoki vasutallomason. Miutan delben megerkeztunk (vagyis 18 orat utaztunk egyhuzamban) leraktuk a taskainkat egy csomagmegorzoben, es nekivagtunk a varosnak. Koboroltunk egy ideig, aztan beultunk egy taxishoz, aki azt mondta, hogy 1 oran keresztul fog minket furikazni 10 Bahtert (60 Ft-ert). Eloszor elvitt egy buddhista templomhoz, bekuldott minket, hogy csinaljunk nehany kepet, o majd var kint. Igy is lett, nehany kep utan visszaultunk hozza. Ekkor azt mondta, hogy a kovetkezo megallo a Thai Centre. Gondoltuk, hogy mindenfele csecsebecset lehet majd venni. Na, nem! Egy szabohoz vitt minket. De ahhoz a fajtahoz, ahol baromi sok penzt tudsz elkolteni 2 masodperc alatt. Na, egybol ki is fordultunk a boltbol, es visszaultunk a csodalkozo taxis moge. “Nem akarunk bemenni? Vasarolni?” Mondtuk neki, hogy nem akarunk milliokert oltonyt venni. (Mellesleg sortban, szandiban, sapkaban voltunk..koszosan.) Mondta, hogy nem gond, akkor elvisz egy masik helyre, ahol souvenir-eket vehetunk. Na, verge, gondoltuk. De meg mindig ert meglepetes, mert egy ekszeruzletbe vitt, ahol sok-sok-sok-sok penzert lehetett venni barmit is. A sok-sok-sok-sokat ugy ertem, hogy irrealisan nagyon rengeteg sok penzert. Onnan is kijottunk, kisse mar duhosen, es mondtuk neki, hogy kineztunk egy parkot a terkepen, vigyen oda. Azt mondta, jo. De gondolhatjatok, hogy semmi sem olyan egyszeru, hogy megmondod hova akarsz menni, es odavisznek. Elvitt egy kikotobe, hogy menjunk hajoval. Dobbenet volt. De mi nem akartunk hajokazni!!! Meg volt egy utolso probalkozasunk park ugyben, amikor is egy ujabb ekszereszhez vitt. Na, ekkor azert mar betelt a pohar. Felemeltuk a hangunkat kicsit, hogy na, most mar akkor azonnal vigyen vissza az allomasra. Igy tett. Le voltunk nyugozve.. Ugy tett a ficko, mintha nem beszelne angolul, es veletlenul vinne ezekre a helyekre. Valoszinuleg csurran-cseppen neki is valamennyi, ha esetleg vasarolunk.. Na, ezt is megtanultuk..

Szoval, nemsokara indul a vonatunk Chiang Maiba, ahol rendes agyban fogunk aludni. Juheee!